Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-11 / 19. szám

dölt belükkel közöl e szavakkal: „mig a papi hivatalra szándékozók elébbeni hivatalos pályájok után legalább egy évet az előkészületre nem fordítottak : papi vizsgálatra ne bocsáttassanak," ön ezeket csak folyó hetükkel irta s a mi a jegyzőkönyvben folyó belükkel van irva, azt meg ön dölt betűkkel közlötte, t. i. „alig bevégzett iskolai és tanítói," holott amazok adják a határozatnak a súlyt és erőt. Első cikkemben előadtam okát, miért van az eredeti szövegben álló „iskolai tanítóság" két külön praedicalumnak véve. De meg bármint veszszük az 1854. 4-ik fejezetet, nem a fejezet határoz s ad törvényt, hanem a fejezetre következő végzés : itt pedig világosan ki van mondva, hogy a régibb határozatot újítja meg — azaz 1842. 100. sz. iskolai tanítóságból vagy más hivatalból lett kiléptök után stb. — s annak pontos megtartását ajánlja az egyházmegyének komoly figyelmébe. Itt nem lehet okoskodni, a régibb h a t á•rozat uj itt a tik meg, nem pedig a fejezetben körülirt módosítás, az egyházkerület által hozott szabályokat egyeseknek nem áll hatalmukban elcsavarva értelmezni. Ha az egyházkerület statutumot hozott volna, hogy iskolából kilépettek egy évi előkészület előtt nem censurázhatnak, bizonyosan nem avatja fel azon Sz. J. urat, mert olt szükség sem forgott fen, Sz. J. ur nem azon egyházmegyébe menvén, melynek kebelében a tractualis vizsgát letette. Azt mondja továbbá esperes úr: ,,ha kibocsátásról kiadandó oklevelét érvénytelenné tenni nem akarta a mezőföldi egyházmegye — határozhatott-e másként, mint ugy, hogy az iskolai pályája bevégezte után egy évet még készületre nem fordított folyamodói a statutum szabta egy évbevárására utasította ?" Ha esperes úr tájékozza magát, e mentségre bizonyosan nem szorul. Hiszen tudta azt. hogy kelten kértünk segédlelkeszt, tudta azt is, hogy az 1826. évi kerületi gvülés 56. sz. és az 1840. évi egyházmegyei jegyzőkönyv 7. sz. alatti rendelet szerint tractus káplánjának is kell lenni, kinek szolgálatával szükség idején élni lehessen, ilyen pedig jelenleg egyházmegyénkben nincsen. Tehát 2 segédlelkész kívántatott, 3-an voltak a vizsgálatra bocsátásért folyamodók is, pedig az egyházkerület — mint maga esperes úr is leírta — dispensálhatja szükség esetében a tanácsszéket. Esperes úr azt is mondja, hogy fiamat az egyházme -gye bekebelezte és igy nem el, hanem a hátralevő idő bevárására utasította ; kérdem esperes úrtól: lehet-e valakit megelőzőit vizsga nélkül bekebelezni—azaz az egyházmegyei papi rendbe bevenni ? ön igen-nel felelt, én nem-mel felelek; s mivel az egyházmegye is első értelemben felelt, az egyházmegye ezen fonák eljárását készakarva hallgattam el, nein akarván azt világ előtt dobra ütni. Esperes űr ezen szavait; ,,mindazon otromba gyanúsításokat, gonosz vádakat, durva rágalmakat stb. egyházmegyém nevében el-s visszautasítom," mondom, ezen szavakat sem hagyhatom felelet nélkül. Az 1861. évi győri gyűlés 12. sz. szerint az egyházmegyében föesperes is van s igy n. t. Horváth Mihály úr csak primus inter pares s a helv. vallástétel XVIII. rész 13-ik fejezete szerint, ö csak összehívja a gyűlést, a tanácskozásra való tárgyakat előadja, egyebek értelmét összeszedi, esperes urnák csak ekkor lehet, ily alkalommal egyházmegyéje nevében — de akkor is csak a többség véleményét kimondani. Most már leteszem tollamat. A t. olvasóközönség iránti tiszteletem, becsülelérzetem, jellemem, hivatalom s korom nem engedte, hogy a n. t. esperes úr által használt „szemtelenség bűnének" ,,sértő hitvány rágalomnak" „hamisnak és hazugnak" „otromba gyanúsításoknak, gonosz vádaknak , durva rágalmaknak" kifejezéseit legkisebb mérvben is megközelítsem. A hivatalnak a hivatalt viselő adja és szerzi a tekintélyt és nem megfordítva. ítéljen köztünk a t. olvasóközönség. Multaméri nem pirulok, lelkem tiszta s nem vádol; s ha bár lesznek is, kik — mint esperes úr emlité — sértő, hitvány rágalmaim cáfolatába fognak ereszkedni, nemes türelemmel s néma hallgatással viselendcm magamat s esperes úrhoz ezek búcsúszavaim : ,,qui nescit artem, claudat officinám." Szikszay Pál, egyházmegyei tanácsbiró. BÁCS S ALSÓ-BARANYA REF. EGYHÁZMEGYE gyűlését ez évben áprilhó 23, 24- és 25-én a híres Piroson, Újvidék városa mellett tartá. Nem rég elválasztatotl s. gondnokunkat i fj. gróf Rádai Lászlót ápr. 22-én Újvidéken a Duna partján egy küldöttség szónoklat mellett üdvözölte; ugyancsak Piroson a torzsai s helybeli lelkész s két szerb popa fogadta, a torzsai leik. magyar, s az egyik szerb pap hosszas német beszéddel, mely utóbbira méltos. s. gondnokunk szinte németül válaszolt. A gyűlés ápril 23-án reggel a Szentléleknek segítségül hivása után vette kezdetét n.tiszt. Boldizsár Imre föesperes és mltgs ifj. gr. Rádai László s.gondnok elnökségök alatt. Legelsőben az egyházak küldötteinek képviselői igazoló leveleiknek átvizsgálása vétetett elő ; csak néhány egyház küldött világi képviselőt, hihető azért, mert Piros a legtöbb egyházaktól távol esik, de igen kevesen jelentek meg a rendes lelkészek közül is, rektor pedig csak kettő voltjelen; ebből az látszik, hogy nálunk még nem igen nagy érdekkel viseltetnek az egyházmegyei gyűlések iránt. Az igazoló levelek átvizsgálása után gr. R. L. s.gondnokunk esküjét tette le, utána sz. lászlói lelkész t. Kelecsényi 31ihály és tek. Baráth József bajai ügyvéd mint consislorialis tanácsbirák. Az esküleiétel lilán mind 3-an szép beszédben köszönték meg az egyházmegye bizodalmát. Ezekután a gyűlés megnyitottnak nyilváníttatott. Az 1-sö tanácskozási tárgy volt a solti egyházmegye levele az egyházi restauratió ügyében. Ezen restaurationalis ügy nálunk még eddig nem igen talált viszhangra, s lehet mondani, hogy sok az ellensége, különösen az idősb lelkészek között s aligha nem a consistorialis tagok mindnyája, a tárgy tehát ugy döntetett el, hogy az egyházi tisztválasztásnak még nincs itt az ideje. Én ugyan nem félnék a restauratiótól mint sokan, s nem hiszem, hogy ebből