Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-11 / 19. szám

lotlam az esperesi hivatal nimbusának — szabad legyen magam igy kifejezni — sárral dobálására, még pedig egy oly egyén által, ki ezen tisztes hivatal birtoklója. Isten látja lelkemet, ha ezt előre tudom, igazságtudatom mellett is hallgatok, de a mi megtörtént, többé meg nem történtté nem tehető. Túlhaladta ;i a 60 évet s nyugtat a gondolat, hogy becsülettel őszültem meg s ezen nyügtató gondolatot sérteném meg, ba cáfolatomban oly kifakadásokra engedném magamat ragadtatni, mint a melyeknek én tárgya lettem. Megelégszem, ha tényleges adatok felhozásával cáfolhatom meg az olvasó közönséget tájékozni akaró esperes urat s ha tiszta igazsággal tájékozom magát az olvasó közönséget. Esperes ur bizonyosan nem olvasta át higgadtan első cikkemet s illetőleg annak ciinét, mert különben nem mondhatná azt, hogy 20 éves statutumot — ha ugyan statutum volna is oly értelemben, mint esperes ur hinni látszik — legujabbnak neveztem volna. Tessék csak még egyszer átolvasni figyelemmel, s be fogja látni azonnal, hogy ott az alkalmazás mondatik legujabbnak. Vájjon ,,20 éves* gyakorlat szerinti eljárás" lelt volna az egyházmegye tette? Kérem esperes urat, tessék ezen emiitett 20 év alatt kelt jegyzökönyveket megnézni, van-e rá c.'ak egyetlen eset is, hogy a főiskolából kikerült papnóvendéket egy évi előkészületi időre visszautasították ? ha igen, ugy bocsánatot kérve, tisztelettel meghajolok. Mig azonban ez nem lörténik s állitásom jegyzőkönyvi adattal meg nem cáfoltalik,a vizsgálatra bocsátás módját igen jellemzöleg lehet legujabbnak nevezni, s a cégválasztás aligha szerencsétlen. De még mást is mondhatok tájékozásul s tán jobb útra igazithatom tájékozó esperes urat, a kerületi gyűlés 185í). Nro 1, hol t. Márton Miklós, és az 1858-ki jegyzőkönyvnek ide vonatkozó számával, hol t. Márton Vince és t. Szászi József egyenesen pápai főiskolai pályájok végeztével, minden előkészületi idő kitöltése nélkül — a két Márton ifjak ugyan a veszprémi, Szászi pedig a pápai n. t. egyházmegyékben — elébb kibocsátási, a nevezett kerületi jegyzökönyvek szerint pedig az irt években felszentelési vizsgálatra bocsáttattak, — tehát évekkel utóbb az elmagyarázott 1854-ik évi 4. szám kelte után. Különösen t. Szászi József még le sem verte magáról az iskolai port^ midőn mindkét vizsgán keresztülesvén, alig pár héti időköz alatt, ment haza szüleihez a szokott iskolai szünidőre, mint iskolai pályáját végzett és fel is szentelt pap — mit az olvasó közönséget tájékozó esperes ur, mint közelröli rokon, jól tudott és tud. — S midőn a törvényt hozó erkölcsi testület az irt években épen ugy értette tettleg az 1854. Nro 4. alatti statutumot, mint én : látnivaló, hogy a tájékozó esperes urnák és elnöklete alatt hozott határozatnak tendentiája nem lehetett más , mint titkos mentalis reservalio. Tájékozó esperes urnái tehát csak öntájékozás és egy kis reminiscentia hiányzott. Esperes ur nem tud rá esetet, hogy 1848-ig a theologiai cursus végzése után „csak egyetlen ifjú papi vizsgálatra jelentkezett volna": még ebből nem következik, hogy nem is lehetett. Mert a kerületi jegyzökönyvekből összeállított és az 1823-ik 33. sz. — 1824-ik 31. sz. gyülésileg szabályozó — tekintélyre emelt „u t m u t a t á s" 4. §. 1. sz. alatt irt ezen elismerés: „a collegiumból is mehet akárki is egyenesen papságra" — tehát papi vizsgálatra is, — hogy eltörölte volna, sem jegyzőkönyvileg, sem gyakorlatilag kimutatni nem lehet. Tájékozzuk tovább az olvasót: Azt mondja esperes ur: ,,ámde bekövetkeztek 1848 után a riehéz esztendők, melyekben már az egyének szűke miatt nem tartathatott illő tekintetben az 1842. évi statutum" stb. Es inár ekkor — mert eset volt rá — világosan ki kellett tenni a statutumban, hogy a főiskolából kikerültek is az egy évet bevárni kötelesek." „Ez megtörtént az 1854. évi kerületi fögyülésben." Ugyan az Istenért tájékozó esperes ur, ha tudja, hogy eset volt rá, miért kellett kitenni, miszerint a főiskolából kikerültek is kötelesek bevárni az egy évi készületi időt, miért nem nevezi meg hát év-, szám- és névszerint? nem elég ily körülmények közt csakúgy pusztán odavetni, hogy ,,esel" volt rá, hanem ki kell mutatni: kinél, mikor? Ily okoskodás ignotos fallit, notis est derisui. Node a mit esperes ur elmulasztott, én megteszem, hogy tájékozzam az t. c. olvasó közönséget. Lássuk 1848 - 1854-ig a kerületi jegyzökönyvek ide vonatkozó számait, kik voltak papi vizsgálaton? volt-e köztök olyan, a kiről a jegyzőkönyv azt mondja : hogy vizsgája azért tökéletlen, ki nem elégitö, mert a főiskolából egyenesen ment censurára s azért hozatott a 4. sz. alatt körülírt határozat? 1848. 1. sz. szerint felavatási vizsgálaton volt 4 már rendes lelkész, — 1850-ig nincs jegyzőkönyv, ekkor 1. sz. alatt 14 rendes lelkész volt vizsgálaton s ekkor adott az 5. sz. alatt felolvasott vizsgáló bizottmány jelentése némi panaszra okot: — ugy de köztük egy sincs közvetlenül iskolából kilépett, s a hibát józan észszel nem lehet azokra róni, kik jelen sem voltak, — vagy talán azt gondolja esperes ur, hogy a f. t. egyházkerület az egyszeri cigány eljárását követte, ki, mielőtt fia kútra ment volna, megverte, hogy korsóját el ne törje. — Ugyancsak 1850. őszi gyűlésen 2. sz. 34 szenteltettek föl, részint rendes, részint segédlelkészek ; 1851. 1. sz. 2 rendes és 13 segédlelkész, roszalás ezekről sehol sem mondalik ; 1852-ről nincs jegyzőkönyv; 1853. 1. sz. 2 rendes és 7 részint segédlelkész, részint középtanodai tanár felavatása áll, de megrovás nincs; 1854. 1. sz. szerint 21 segédlelkészt avatnak fel, megrovás itt sem létezik. Az itt híven levezetett jegyzökönyvekben sehol sincs annak nyoma, hogy valaki ellen azért tettek megrovást, mert a főiskolából egyenesen menvén vizsgálatra, gyengének találtatott. Igy az okoskodás légből kapott s a valóság határát messze túlhaladja. Nem érdemlik tehát ezen szegény ifjak, hogy őket esperes ur pelengérre állította, mintha miatlok hozta volna az 1854. csonka gyűlés — most, mint első cikkemben bebizonyitám, másnak nem nevezhető — azon 4-ik sz. alatti határozatot, mit esperes ur nem is jól közlött. Mert a mit a jegvíőkönvv — nem is ok nélkül ~ megkulönbö/.letendő, 38