Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-11 / 19. szám

államsegély 1833-ban még csak 200,000 fiot tett, hanem évről évre növekedett az, ugy hogy a mult évben már 8 millióra rúgott. Hogy ily módou mégis csak lendítettek valamit a népnevelés ügyén, elvitázhatlan dolog. Nemcsak uj iskolákat alapítottak, hanem a tanitó-személyzet használhatóságát is fokozták, a mennyiben meg volt határozva, hogy államsegélyre csak megvizsgált nemzeti tanítók tarthatnak igényt. Azonban a kiadások növekedésének az eredmény oly kevéssé felelt meg, hogy egy parlamenti bizottmány kineveztetése lett szükségessé a végett, hogy ;rz az iskolafelügyelök kedvezőtlen tudósításait vizsgálja meg, és az államsegély célszerűbb alkalmazása iránt tegyen javaslatokat. E bizottmány jelentésének alapján, mely a mult évi ülés idejében történt, készítette Lowe űr az ö híres Revised code-ját s azt a mult ülésszak vége felé a parlament elébe terjesztette. Lowe űr, minthogy tervében sem a fenálló elvet meg nem ingatta, sem a törvényhozáson változtatni nem akart, hanem tisztán az államsegély célszerűbb felhasználását illető kezelési rendszabályokra szorítkozott, csakis tudomás, nem pedig határozathozás végett terjesztette az ő szabályozatait a parlament elébe s igy még sejtelme sem lehetett arról, hogy oly heves izgalmat idéz elő. Az összes tanítói kar, a papság ,,a nemzeti nevelés társulatának1

' élén s a torypárt, a mely fontosabb dolgot nem talált magának, egész elszántsággal vették fel az ártatlanul oda dobott kesztyűt s azzal fenyegetőztek, hogy azt a ministerium szeme közé vágják. Azonban az alsóház tegnapi vitái megmutatták, hogy a dolog ily szélsőségre nem megy, sőt annyira szelíden végződött, hogy a Walpole által indítványozott békebiróság (compromisz) Grey által a kormány nevében elfogadtatott. Azon sok jelentéktelen kezelési részletek között, melyek a Revised code tartalmát teszik, van tulajdonképen egy oly pont is, mely elvi horderövel bir. Eddigelö ugyanis az illető tanítóknak az államsegélyt a tanítványok fejszáma Szerint fizették, középszámmal 11 forintjával fejenként. Azonban az iskolafelügyelök tudósításai kétségkívül helyezték, hogy a nemzeti iskolák ezen rendszer mellett a legszánandóbb állapotban voltak. A tanítványok száma pedig nemcsak csekély volt, hanem ezen kevés is igen hiányosan tanult irni és olvasni. Lowe űr tehát azon elvből indult ki, hogy a tanítóknak csak a valóságos eredményért lehet megjutalmazásra igényök, a miért is azt határozta, hogy a kormányi segély jövőre ne a fejek száma, hanem azon tanítványoké szerint fizettessék, a kik az évi vizsga alkalmával az iskolafelügyelök igényeinek megfelelnek. Irányadó vizsgálati tantárgyakul pedig az olvasást, írást és számolást jelölte ki. Bármily okosnak látszik is ez intézkedés épen angol szempontból, mégis épen ez volt a heves ellenállás egyedüli alapja, mert a tanítók az ö hanyagságuk szabadalmába, a papság pedig a vallás dolgába való beavatkozásnak tekintették azt. Ha a tanítói díjazás alapjául az olvasást, írást és számolást tűzik ki, mi lesz akkor a katechismusból és bibliából, a melyek mindeddig az iskolai oktatás Á és w-ját képezték? Inkább semmitsem tanulni az olvasás és Írásból, mint az imakönyv uralmát megszorítani és az anglican papság zsarnoki befolyását az ifjúság nevelésére korlátozni! Ez az egyedüli pont, mely körül az egész hosszadalmas perlekedés megfordul. Az i skolaügynek alapos reformját eszközölni sem Lowe urnák nem volt szándékában az ö Revised codejával, sem Walpolnak az ö határozmányaival, melyeket tegnap egy két és fél órai beszédben ajánlt az alsóháznak. Lowe űr mint igen mivelt ember s a Times legjobb vezércikkíróinak sok ideig egyike, nem is ringatja magát e tekintetben csalódások közölt, hanem nyíltan kifejezte: „az eddigi rendszer drága és sikertelen volt; nem Ígérhetjük, hogy a mienk sokkal sikeresebb lesz, hanem olcsóbb ; a miért is önök a legkedvezőtlenebb esetben csak a ,,drága és sikertelen" s az ,,olcsó és sikertelen" közölt választhatnak/' Igy áll a dolog a valóságban, s mindazon szónoki virágok és csengő szavak, melyekkel Walpole űr az erkölcsi és vallásos nevelés szépségét a világi tudományossággal ellentélben inagasztalá, azon semmitsem változtatnak. Azon világi tudományosság, mely az angol nemzeti iskolákból elterjed, a legroszabb esetben sem lehet veszélyes. Azon nemzeti iskolák növendékei vallásának, kiket Lowe űr már a tizenegyedik évben ismét haza akar küldeni, egy kis irás és olvasás bizony nem sok kárt fog tenni. A támadó toryk alig nyitották meg tegnap Walpole űr által a tüzet, a fegyverszünet lobogóját már is kitűzték. A javaslatot, hogy a ház a Lowe tervét s a Walpole indítványát bizottmányi tanácskozásra bízza, a kormány s vele együtt a ház is elfogadta, s igy a heves és hosszú debatte-ok helyett a békés tanácskozás egész sorára lehetünk készen, mely a külföldi olvasót már nem érdekelheti. (Már jelentve volt, hogy Walpole javaslalát a mart. 27-ik ülésben elfogadták.) (A. Z.) KÖNYVISMERTETÉS. GESCHICHTE UNGARNS für Volksschulen, von Kari Ballagi; Pest, 1862. Gedruckt bei Engel und Mandello. Kis 8-a d r é t, 72 1 a p. Egy kötött példány á r a = 40 o. k r. A bérmentve küldött összegekből 20% engedtetik el. K a pható a szerzőnél - „Prof. Ballagi Károly N a g y - K ő r ö s ö n" cím alatt. A ki valaha arról gondolkozott, vagy épen meg is próbálta, hogy iskolai s különösen népiskolai kézikönyvet irjon, jól tudja, hogy ez egyike a legnehezebb feladatoknak* Egy jó kézikönyv megírására nemcsak tudományos képzettség s a tárgynak, melyről irni akarunk, alapos ismerete, szükséges; épen oly fökellék itt a tapintat és a hoszszas gyakorlati tanításból merített tapasztalat, a mennyiben csak is ezek segítségével képes a szerző helyesen megválasztani a mértéket: mennyit? és hogyan? Hogy tanügyi irodalmunk jó kézikönyvek dolgában még mindig oly szegény, a létezők nagy része pedig álta-