Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-11 / 19. szám

hanem saját szellemi földolgozással párosult ililettetésen; a ki nem akarja felejteni, hogy nem egy eset adta elö magái, midó'n a tanítványok nem bírták felfogni az idvezitő beszédeit : az nem fogja megtagadhatni, hogy lehetnek egyes helyek, melyeknek értelmezésénél később sem találták el az Idvezitő célzatait, s e tekintetben, de ismétlem csak egyes helyek értelmezésére nézve, őket a későbbi előhaladt keresztyén felfogás fölülmúlhatja; még pedig fölülmúlhatja a nélkül, hogy ez által apostoli tekintélyük megsemmittetnék; mert hiszen irataik tekintélye nem azon alapul, hogy kijelentést, hanem, hogy k i j ej e n t é s b ő 1, kijelentés folytán irtak ; követk ezőleg magától az isteni tartalomtól, jól meg kell különböztetni előadásuk külső formáját, saját emberi kifejezéseiket, saját reflexióik- és okoskodásaikat. Ha már ezek szerint Jézus az ő testi feltámadásának az atya örök tervében való befoglaltatását teljességgel nem tanította: bizton ki lehet mondanunk, hogy a feltámadásnak már megtörtént tényét tárgyaló előadások sem testi feltámadást rajzolnak előnkbe; vagy legalább ezen előadásokból épen nem lehet megbizonyitani, hogy a feltámadás test szerinti volt. — Legyen bár az előadás oly szinezetü és irányú, mintha egészen a külső tapasztalat körében lefolyt esemény rajzoltatnék: ez még nem jogosít fel azon következtetésre, hogy tehát okvetlen ily tapasztalati esemény adatik elő; mert mint Sz. szépen kifejtette és megmutatta, a prófétai és apostoli lelkek természetére tartozik az. hogvbensejük valóságos látomásait obiectiv tünemények gyanánt festik. Epen ezért igazat adok Fi ló úrnak is annyiban, hogy annak vitatása, miszerint a szentírásban sehol nincs szó testi feltámadásról — a merészebb, én még hozzáadom, hogy egyszersmind szükségtelen tűlhajtások közé tartozik. — Hanem az már csakugyan nagy fontosságú körülmény, hogy a szóban forgó előadások nem épen jelentéktelen és nem csupán mellékes jelenetekre nézvesti eltéréseket mutatnak; hoarv az ' Ö J evangélisták itt nem az egyszerű történeti elbeszélés nyelvén szólnak, hanem az egyéniség szinezetét magukon hordó rajzokban állítják a feltámadás tényét előnkbe. — Ily szellemben formulázta Schweizer is egyik ellenvetését Güder ellen, illetőleg a testi feltámadás túlságos prémálása ellen, s nem ugy okoskodott, hogy azért valótlan a testi feltámadás, mert annak előadásában eltérések vannak. Ez okoskodás a mily gyönge, —• ellenében oly erős volna az a megjegyzés, „hogy az előadásbani eltérés még valamely ténynek történeti t é n v-1 egesség ét le nem rontja; nemcsak, hanem ha egyébként a lehetőség és megtörténhetőség örök törvényei sem jönnének az elbeszélt ténynyel ellenkezésbe, és a többször emiitett eltérés akár a tény természete, akár az előadók egyéniségéből minden nehézségnél ki volna magyarázható : ez esetben legkevesebb kifogást sem lehetne tenni azoknak bizonyító-ereje ellen. Ámde az idézett „m e g j e g v z é su

is elveszti minden erejét és súlyát, mikor a dolog ugy áll, hogy magokban azon előadásokban, melyek állítólag testi feltámadást rajzolnak, oly nemű eltéréseket találunk, minők a tapasztalat érzéki világában lefolyó eseményeknél kimagyarázhatlanok; mikor egy másik és pedig első rendii forrás mást bizonyít. — A dolog ily állásában a mily természetes, indokolt és alapos azon okoskodás, miszerint az eltérésnek alapja és magyarázata nem lehet más, minthogy az elbeszélt tény nem a testiesen történelmi, hanem valamely magasabb és titokszerűbb körbe tartozik, ruelv egyéb történetek módjára fel nem fogható : szint oly jogosult más oldalról a világnézetre való hivatkozás is, mely nem valami ide odaszállongó, mindenfelé hajtható ködfellege egyes emberek üres képzelődéseinek, hanem a létezés és világ-élet, az események és megtörténhetőségek törvényeiről szerzett ismeret és belátás, melyet az emberiség jobbjainak századokon keresztül Isten lelke vezetése mellett folytatott komoly tanulmányozása és észlelődése rendszeresített. Ezért én azt tartom, hogy a világnézet ellentanuskodásának mindenesetre van bizonyító, ha nem is döntő ereje; annyival is inkább, mert magával a kijelentés igazságaival, a keresztyénség és váltság tényeivel nemcsak nem képez ellentétet, sőt épen azok képezik correctivumát. Es ha már e világnézet azt mondja, hogy a test csak a véges létezés körében foglalhat helyet, hogy az csak ideig tartó boritéka és hüvelye a szellemnek, csak ruha, a mely elszakad, s a mely