Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-11 / 19. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LÁP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A Iipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéktii: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes szánni példányok még mindig- kaphatók. MINŐ FÖLTÁMADÁS ? „Én pedig kérem az atyát és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mind örökké. Tudniillik az igazságnak lelkét, melyet e világ be nem vehet, mert nem látja és nem ismeri ötet, ti pedig ismeritek őtet, mert bennetek lakik és bennetek marad" János XIV : 16, 17. (T.) Az igaz és józan vallásosságnak, a szabad és komoly vizsgálódáson alapuló solid tudománynak, a hit mélységeit a gondolkozás világával felderitó' meggyőződésnek barátai igen kedves meglepetésben részesülhettek, midőn e lapok közelebbi számában valahára oly kérdésnek tárgyalását is olvashatták, a mely kérdés nem az egyház külszervezetének és rendtartásának, nem a hivatalviselés és igazgatásnak nagyrészt világias természetű és érdekű körében mozog — hanem vallásos életünknek legfelsőbb sphaerájába. hogy ugy mondjam — szentélyébe nyit; nem a külső létezés eszközei és módjaira vonatkozik, hanem a benső, az üdv élet alaptényei és té nyezoire irányozza figyelmünket. Annyival kedvesebb lehetett és volt is bizonynyal e meglepetés, mivel az ily magasabb tárgyú kérdések fejtegetése és vitatásának hazai irodalmunkban évek óta semmi jelentékenyebb nyoma nem levén, s a hit örökkévaló igazságai a hagyományos dogmatikai tanfogalomnak elévült, épen ezért meggyőződést és lelkesedést szülni képtelen formáiban hagyatván: ebben kell keresnünk okát annak, hogy n midőn apáink még csak félszázaddal is ezelőtt, papok és nem papok oly ritka buzgalommal tanulmányozták a theologiai tudományokat; s a ki világi pályára készült is, a jog mellett rendesen a theologiát is absolválta: addig a mai nemzedék annyira tűlnyömólag gyakorlati irányú, hogy mint Filó helyesen megjegyzi ,,az egyházigazgatási és alkotmányozási kérdések iránt kitűnőbb s elevenebb érdekeltséggel bírunk, mint a theologiának s hitnek tételei iránt." Az elavult dogmatikai tanfogalmak és theologiai rendszerek miatt maguk az örökkévaló hitigazságok sem foglalkodtatnak minden lelket oly mértékben, a mint az egyetemes papság dicső elvéből következnék. A mily buzgón ohajtotta minden vallásszerető kebel — oly örömest szereti reményleni is, hogy a hit- és üdv-igazságok meggyőző ereje ismét foglyokul viendi az emberek lelkeit, mihelyest egy szellem- és tartalomdús mozgalomra a kellő lökés megtörténvén, a komoly és tudományos eszmecserének sikerülend megbizonyítani, hogy a keresztyén vallás örök igazságainak s általában Isten országának ügye nem azonos az elévülő theologiai rendszerek és tanfogalmak sorsával, és hogy az előrehaladt gondolkozás vívmányai, az ujabb világnézet épen nem képeznek kibékéltethetlen ellentétet a hitünk lényegére tartozó tényekkel és igazságokkal. Most miután nem csak hogy a kellő lökés megtörtént, de megnyilt maga az eszmecsere is a hit egyik leglényegesebb, legszentebb és legboldogitóbb tárgya felett; — és pedig megnyilt ép 37