Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

55 DUNA-FÖLDVÁR. Nt. szerkesztő ur! Mostani zordon éghajlatunk alatt, sok protestáns egyház kopár mezején, minél gyérebbek az örömforrások, annál szerencsésebb vagyok jelen soraim által egyszerre két örvendetes tudósítást körünkből beküldhetni. 1-ör. Hogy mult hó elsején a duna-földvári, csak 240 lélekből álló kisded, ágost. vall. gyülekezet, az illető n. t. esperes urnák 31 forint 40 krt (osztrák értékben) küldött , azon kéréssel, hogy ezen kis összeg az e. e. e. gyámolda pénztárába beküldessék. Ez azon szentegyházi collecta, mi által ama nagy reformátornak, Melanchton Fülöpnek oszlopot emeltünk, hozzákötvén még -ízon egyhangúlag elfogadtatott ajánlást, miszerint minden uj-év napján s minden áldozó ünnepen évenként az érintett gyámolda számára templomi adakozás utján ezután is annyit a mennyit lehet gyűjteni akarunk. Hála a mindenhatónak, kinek ereje a gyengékben kiváltkép működik ! Nem hull tehát mégis minden mag az útra, sem a sziklára, sem a tövisek közé, — csak jól hintessék, kikel, virul, gyümölcsöz. 2-or. Szinte szívbeli örömmel tudatom azt is, hogy D.-Földvárnak 12—15 családokból álló ev. filiája R. Almás, mostanában 370 frt o. ért. egy házat vett, mely a tanítónak lakhelyül, iskola- és imaházul szolgál. A ház árából 320 frt ki is van fizetve, többnyire azon 268 fit 44 kr segítségével, melyeket az érintett kis csirádzó lilia, a Gusztáv Adolf-egylet kegyességéből, három év alatt nyert. Ha valahol óhajtandó, — itt égető szükséggé vált *z unio. Pentelen, Baratsokon, Daján s a szomszédságbeli pusztákon, de még helyben R.-Almáson is a h. h. atyafiak a mieinkéhez egyenlő, néhol nagyobb számmal is találtatnak, kik már 16 évek óta tapasztalják, hogy egymástól válva egyik felekezet sem boldogulhat, mégis mindeddig egygyé olvadni nem tudtak. De dicsőség magasságban Istennek ! Erik már a gabona az aratásra. Ez a in i kettős karácsonyi örömünk! Közli. B. I. d.-földvári ev. lelkész. A VÉRTES ALJAIÉ. MEGYÉNEK 1861. novem.27-ik napján tartatott meg Baraeskán egyedül esperesválasztásra kitűzött közgyűlése. Ezt megnyitó beszédében Perema r t o n i N a g y Z s i g m o n d úr alesperesi hivataláról lemondott s egyszersmind jelentést tett azon küldöttség eljárásáról, mely főtisztelendő Maller Ferenc úrnak főesperesi léptéről lett lemondása után, vitte meg e. megyénknek az 50 éves egyházmegyei hivatalnok érdemeit igazán méltányló tiszteletét. Ezután a gyűlés a föesperes választására bejött 31 egyház szavazata fölbontásához fogott s eredmény lett: n. t. Nagy Zsigmond volt alesperes úr 25 szavazattal főesperessé választatott. Közhiedelem volt, hogy e. megyénk kormánya élére más nem lép, de mégis jól esett, hogy annak lön tiszteletet érdemlő többsége, kit kormányozni értő, erélyes, higgadt s buzgó hivatalnoknak ismer a megye, és epen ezért igen megdöbbentett, midőn megválasztott főesperesünk ezen tisztéről is lemondott. Azonban mind a gyűlés nyomos okokkal támogatott kérése, mind a vallásos életre is sulyosodni látszó körülmények rá birlák a főesperesi tiszt elfogadására. — Továbbá olvastatott a bicskei egyház folyamodványa, melyben kéri, hogy öt az e. megye mentse löl azon kárpótlástól, melyet az egyházi hivatalnokok használatában levő földek adója miatt fizetett s egyszersmiud kijelenti, hogy a rá nezve kedvezőtlen végzésen nem nyugszik meg, hanem a legfőbb polgári hatósagnál keres elégtételt. Miután e tárgyban már az e. kerület hozott határozatot, ennek megtartására utasíttatott a folyamodó egyház. Köztudomásra levén pedig, hogy a bicskei egyháznak, minden vallásos fogalmat s kegyeletet sértő törekvése nem az egyházból származó izgatás következménye, egy küldöttség küldetett ki a félrevezetett nép — ha lehető — fölvilágositására. Ezek voltak — néhány apróbb egyéni ügyön kivül közelebb tartott gyűlésünk főbb tárgyai. Sz. A pozsonyi evang. község, a nem rég elhunyt Stromszky Ferenc superintendens és ottani első lelkész helyére a másodikat, ennek helyére viszont a harmadikat emelé, harmadik lelkészszé GEYER JÁNOS választatott. PAPA. Jan. 4. 1862. Ezen becses lapok mull novemberi egyik becses számában értesítve voltak általam azon kegyes jóllevőink, kiknek a pápai főiskola epitéséhez adott ingyen kölcsönei már most visszafizethetők. — Ennek folytán vannak, kik ez értesítésünknek engedve — kölcsöneiket szives köszönetünk mellett már föl is vették. — De vannak olyanok is, kik ismerve főiskolánknak a kor igényeihez mérve mindig szűkölködő állapotját; jótékonyságukat még továbbra is gyakorolni folyvást buzgólkodnak. — Azt hiszem, nem ártok sem a közügynek, sem az illetők szerénysége ellen nem vétek, ha neveikel a nyilvánosságnak át adva, közlöm e tárgyban hozzánk irt becses nyilatkozataikat : ,,Főtiszt, és tek. iskolai tanács! A főiskola építésére általam adott kamatnélküli kölcsönről szóló 6. számú 50 pfrtról szóló, és 93-ik sz. alatti szinte 50 pfrtról kiadott s összesen 100 pfrtróli kötelezvényeim visszafizetése a főiskolai tanács által elrendeltetvén : miután főiskolánk csak egyesek jótéteményéiből tartatik fenn. — s ezen fentartáshoz minden református magyarnak járulni körülményei szerint erkölcsi kötelessége • ez okból az irt két rendű kölcsöneimnek megfizetései nem kívánom, sőt azon kötelezvényeket eredetiben ide mellékelve, a főiskolának ajándékozom.— Teljes tisztelettel maradok stb. Tóth Lajos, m. k. Pápa-egyházmegyei segédgondnok.<

" Egy másik ilynemű levél : „F. igazg. tanár ur! A főiskola építésére adott kamalnélküli kölcsönömre nézre ugy értesittetvén, hogy annak fele most már kifizethető volna, nyilvánítom, miszerint hajlandó vagyok ezen összeget továbbra is kamat nélkül az illető pénztárnál kölcsönben