Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

déssel szemben, igenis helyén volt, orthodoxiai szigorral ragaszkodni a ténylegességhez, ha még oly kétesnek mutatkozott is az, hogy igy útját állhassák a keresztyénség s minden vallásosság ellen irányzott álokoskodásnak, a rombolás szellemének. — Hiában hivatkozott volna akkor a komoly tudomány tanúságokra, psychologiai érvekre: mert, a mint az arab közmondás tartja: y-isn ab "navir 2n»L

N iSy contra dubitantem testimonia non dantur. Mai nap azonban hála Istennek, nem igy állnak a dolgok. A mostani nemzedéknek skepticus mozgalmai észlelésnek, gondolkozásnak, mondhatnám komoly ethicai érdekeltségnek, nem szenvedélynek eredményei. Most nyugodtan fontolgathatjuk a tényeket, miután az eszméket biztositva lenni tudjuk. Ezen eszmék szökőpontja az, hogy a keresztyénség a szellem vallása, mely épen abban különbözik az ókor többi vallásaitól, hogy nem lép külsőleg kész formákban, intézmények, parancsok és törvények alakjában a világba, hanem az egyes lelkében és a községben élö isteni szellem szabad fejlődésére bizza magát; ,,mert nem a törvény cselekedetiből vesszük a lelket, hanem a hallásból való hit által1

' Galat. III. 2. Az ige testté lőn, az isteni belépett az emberek közé, hogy osztozzék minden emberinek sorsában s fejlődve, tökéletesedve, az emberi törekvésnek az áldás kifogyhatlan forrásává váljék. — S valamint lényege nem külsőleges, ugy világba lépését is e vallásnak nem külső tettek, csodák és jelek, hanem a szellem örök ereje és hatása eszközölték. Mikor a farizeusok azt kérdik az Idvezitőtől: mikor jön el az Isten országa? feleié nekik és mondá: „nem jő el ugy az Istennek országa, hogy ember eszébe vehetné; és nem mondják, im itt, vagy ime amott van, mert ime az Istennek országa ti bennetek vagyon." A farizeusok, kik mindég jeleket kívántak s a messiási kor hajnalának hasadtával az egész világ külszinének csodaszerü változását várták (lásd Tractatus Synhedrin) azoknak mondja, hogy elébb bensöjökben és bensőképen kell az isteninek megelevenülnie s csak akkor alakulhat meg külsőleg az Istennek országa. Ily magas szellemi felfogás mellett nehéz átlátni, mire valók is lettek volna jelek és csodák, melyek által benső megujulás, különösön pedig azon hit soha nem eszközölhető, mely a héberekhez irt levél XI. 1. szerint: olyan dolgoknak valósága, a m e 1 v e k e t reményiünk, és a mely dolgok nem láttatnak, azoknak bizonyos mutató j a. Az apologetika a csodákról szóló tant rendesen kapcsolatban szokta tárgyalni a profetismussal. Midőn mi e kapcsolatot részünkről is megtartjuk, azon különös tünemény tolul elébünk, hogy mig az első prófétákat, kik éleményeiket magok fel nem jegyezgették, későbbi életirók tudósításaiban jelek és csoclatettek egész fényköre övedzi: a későbbi próféták, kik magok irtaks irataik fenmaradtak, mint Esaiás, Jeremiás, Hoseás stb. az erő és szellem csudáin kivül magoknak más csodaműveket sehol nem tulajdonítanak. És e tünemény nem áll elszigetelten a világtörténelemben ; csak ismétlődni látjuk itt azt, mit mindenütt tapasztalunk, hogy nagy férfiaknak a népmonda közegén keresztül ment életeseményeit a képzelem természetfeletti csodákkal szokta hímezni, mig a valóságban a nagyságnak épen az egyszerű természetesség fő jellemvonása. Folytat! íatjuk ezen észrevetelünket az uj testamentumon keresztül is. Krisztus maga semmit sem hagyott Írásban. Az életéről szóló három első evangéliumot pedig legalább is egyszázaddal Krisztus születése után a községben élö traditió nyomán szerkesztették. János evangéliumát szinte nem sikerülhetett még Baur ellen az Ur kedves tanitványa müvének ugy bizonyítani be, hogy az minden kétségen felül álljon. Mindenesetre feltűnő, hogy mig a traditióból merített evangéliumok telisded tele vannak természetfeletti tettek és csodák elbeszélésével, és Krisztust különösen természetfeletti életbelépése, működése és kimúlása által akarják dicsőitni: addig Pál apostol, kinek neve alatt létező iratai, nagyobb részt legalább, bebizonyithatólag tőle eredtek, nem szól sem Krisztus természetfeletti születéséről*), sem annak földi léte alatt véghez vitt csodatetteiről, hanem igenis az egész emberiséget ujjászülő szellemmüvéről, megváltó haláláról. Es ezzel odaértünk a ponthoz, mely kürülaz Erre pedig váltsági theoriájában, különösön ha az eredendő bün tanát Augustinus értelmében vallotta, nagyon is nagy szüksége lett volna. Sz.