Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

egész kérdés forog. Pál ugyanis I. Kor. XV. 4 — 8. ezt mondja: „erre tanítottalak főképen titeket, melyet én is tanultam vala, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az irások szerint s eltemettetett és feltámadott harmadnapon az irások szerint s megjelent Kéfásnak, azután a tízenkét tanítványoknak. Azután megjelent többnek ötszáz atyafiaknál egyszersmind, kik közül sokan élnek e mai napig, némelyek pedig elaludtak. Azután megjelent, Jakabnak, azután mind az apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek között nékem is, mintegy idétlennek megjelent/' Ez már aztán világos beszéd, mely által ugylátszik, az evangéliumoknak is nem épen egészen mellékes, sőt igenis fontos pontokban egymással ellenkező előadásaik megerősíttetnek és a test szerinti feltámadás egykorú hiteles tanúságok által megállapított történelmi tényképen tüntettetik fel. Azonban nézzük meg csak a dolgot közelebbről. Mit is mond itt a nagy apostol? Azt mondja, hogy miután Krisztus halála után többeknek megjelent, legutolszor mindenek közt megjelent ő neki is. Az a kérdés tehát, hogy és mikép jelent meg Krisztus Pálnak? mert a hogy Pálnak megjelent, ugy jelent meg kétségkivül a többieknek is, miután Pál az idézett helyen a neki magának történt megjelenést a többieknek történttel egy sorba teszi. Szerencsére, e kérdésre nem nehéz a felelet; mert egyfelől Ap. cs. 9 a megjelenés körülményes leírása adatik, másfelől 2 Cor. 12. 1 — 4 maga Pál hivatkozván egy neki 14 évvel azelőtt történt jelenésre, ugy irja azt le, hogy látásáról, mely öt harmadik égig és a paradicsomba ragadta, azt mondja, hogy nem tudja vájjon testben, vagy test kívül (ehe év 6o)[mzc sere éxzóg zoü 6a}fj.azoq) történt-e." — Ha ez már nem visio leírása, még pedig épen oly visio leirása, a minőt Schweizer oly mesterileg jellemez, akkor nem tudom, mit nevezzünk annak. Ugyancsak a damascusi útban esett jelenésre vonatkozólag nyilatkozik Pál Gal. 1, 12 — 16: ,,mert én nem embertől vettem az evangéliomot, sem pedig nem taníttattam arra, hanem a Jézus Krisztus jelentése által vagyon. Mert hallottátok, mint forgolódtam én régenten a zsidó törvényben, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát és azt pusztítottam stb. De mikor az Istennek tetszett, ki az én anyám méhétől fogva engem elválasztott vala és az ő kegyelméből elhívott, hogy az ő fiát é n bennem megjelentené {anoxaXo^ai zov utov aozou év éfioc) stb.: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel stb. — Oly világos szavakkal mondja itt Pál, hogy Krisztus ő neki bensőképen jelent meg, hogy az ellenvéleményüek magokon csak ugy segíthetnek, ha a szöveg tiszta értelme ellenére az egész előadásnak vonatkozását a damaskusi jelenésre tagadják. De minthogy az exegesis egyszerű törvényeinek megrontása nélkül azt nem tehetik, tisztán áll előttünk, hogy a mit Pál mint ön saját tapasztalatát adja, sem több sem kevesebb mint az, hogy Krisztus bár meghalt test szerint, mégis él, és hogy valódilag él, onnan tudja, mert neki bensőképen megjelent. — Hogy Pál osztán pharisaus iniveltsége álláspontján a szellem fenmaradását a halottak feltámadása (n^nn üiprr) nélkül képzelni nem tudta, azt igen természetesnek találom; de ügyeljünk csak jól a testi feltámadás mellett felhozott szöveg szavaira 1 Cor. 15. Mig itt Pál Krisztus psychologiai megjelenését 3 — 8 tapasztalati tényképen adja elő minden okoskodás nélkül: addig 12 — 57 a feltámadás theoriáját a biztos tényből kiindulva logikai következtetés és okoskodás alakjában fejtegeti. Ha igazat adok tehát értekezőnek, midőn azt mondja, hogy .,történeti tény igazsága felett egyedül azon kutforrásoknak, melyekből a történeti tény tudósítása meritve van, itészi megviszgálása s magának a történeti ténynek mind önmagával, mind kútfőivel, mind szerző tényezőivel egybevetése a döntő biróu

: értekezőnek viszont meg kell engednie, hogy történelmi tényt s különösön olyant, melynek magunk voltunk tapasztalói, sohasem szoktuk syllogismus alakjában más tényből csak következtetni, hanem azt mondjuk: megtörtént, magunk tapasztaltuk, s ez több minden okoskodásnál. Egyébként az okoskodás folyamában használt kitételek a mennyei, a lelki testről stb. mind a rabbik irataiból kölcsönözvék, kik e kérdés fejtegetésében annyira a legkisebb részletességig terjeszkedtek, hogy egy rabbi végre azt a kérdést is veti fel, hogy midőn feltámadunk, saját ruházatunkban fogunk e feltámadni,