Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-04-27 / 17. szám
lm, ez a sz. Háromság tagadása! mondják vádlóim. De ebben az esküben következő szavak is állanak: hogy a sz. evangv. tan tisztasága felett ugtv fogok őrködni, mint az ágostai hitval-O „ O 7 o lás előadja. Es mit tanit az ágostai hitvallás azonnal első czikkelvébenV ..Valljuk —.ezt olvassuk ott — hogy azon határozat, mely a nicaei egyetemes zsinaton az Isteni lény egységéről s három személyéről hozatott, igazi s hogy ebben kinek-kinek minden kétkedés nélkül igazán, őszintén és egyszerűn hinnie kell; ugy és nem másképen, hogy csak egy az Isten lénye, melyet Istennek mondunk, mely valóban az, mely örök, nem testi, oszthatatlan, hatalmában, bölcseségében és jóságában mérhetetlen, ki minden látható és láthatlan dolgoknak csodálatra méltó teremtője, gondviselője, kormányzó-, igazgató- és megtartója ; és hogy ezen egy lényben három személy van egyenlő hatalomban és örökkévalóságban, azaz: Atya, Fin és Sz. Lélek. Immár ki az az egy igaz Isten? a kire én az ágostai hitvallás értelmében, sőt azon világos kötelezettséggel, hogy az ág. hitvallásban foglalt tannak tisztasága felett őrködni fogok, esküdtem. Minden iskolás gyermek, ha esze ép és szive elfogulatlan, őszinte, azt feleli: ez nem lehet máskép, mint hogy azon egy igaz Isten egy lényü, hanem három személyü: Atya, Fiu és Sz. Lélek! Es íme tudományosan képzett férfiak, tanult hittudorok azt nem tudják, — vagy igazságot mondva — szándékosan nem akarják ez esetben tudni azt, mit minden gyermek tud, hogy az ev. keresztyének egy igaz Istene Atya, Fiu ésSz. Lélek Isten, és erősitik és akarnak arra, ha az lehetséges volna, titeket is rábeszélni, hogy én, midőn ezen egy igaz Istent hivatalomba lépve Ígéreteimnek tanujául fölhívtam, azzal a Sz. Háromságot tagadtam. Vagy tán abban akadékoskodnak s abban keresik a Sz. Háromság megtagadását vádlóim, hogy az Istenség három személye eskümben név szerint említve nincs ? Hogyha az esperességek azon tisztes és istenfélő képviselői, kik amaz esküt számomra megalapitak, vagyis tulajdonkép a bányai kerülettől szóról szóra átvevék, csak távolról is sejthették volna, hogy találkoznak majd emberek, kik ezen esküt rosz akarattal kiforgatják s elcsavarják: bizonynyal nem feledték volna el az Istenség azon három személyét, melyek az egy igaz Istent hitvallásunk szerint képezik, világosan és különösen fölemlíteni. Hanem gondolák, mi magától is értetődik, említsük azt név szerint vagy ne, az már bennfoglaltatik és értetik. Hogy valaki ebből a Sz. Háromság megtagadását kicsavarná, ez senkinek még álmában sem jutott volna eszébe. Hiszen a hiv és jámbor keresztyén lelkek az Istent naponkint száz-és szászorta emiitik, a nélkül hogy hozzá tennék: Atya, Fiu és sz. Lélek! tán ezzel a Sz. Háromságot tagadják? Akkor ti mindnyájan tagadói volnátok annak, valahányszor éneklitek : Oh szent Isten! vond szivemet e szent napon magadhoz'', „Imádlak, Isten, téged". Ugy gyermekeitek megtagadnák a Sz. Háromságot, valahányszor reggel imádkoznak: „Kegyes Isten! kegyelmedből e szent napra virradok," vagy estve: „Oh Isten! kérlek tégedet, terjeszd fölém szent kezedet.Ugy maga az Idvezitö is megtagadta volna a Sz. Háromságot, midőn a kísértőnek igy felelt: „A te Uradat Istenedet imádjad és csak őt szolgáljad," és midőn a keresztfán fölkiáltott: „Én Istenem, én Istenem! minek hagyál el engemet.'4 Ugy tartom, felesleges itt a szót szaporítani, hogy e vád alaptalanságát, sekélységét és ürességét belássátok. De más vádak is vannak, melyeket amaz emberek ellenem emeltek. Vétkemül róvják föl, hogy a fönnérintett utasítás ama pontját, melvet szinte a bányakerülettől szóról szóra magunkévá tettünk, elfogadtam. Ebben meghagyatik nekem, hogy a kettévált testvérek egyesülésén, t. i. az ág. és helv. hitvallású evangélikusokén, teljes erőmből működjem. Ama vádlók ezt oda magyarázzák, hogy én a „lutheránusokat k á 1 v inizálni" akarom. Minden előtt meg kell jegyeznem, hogy az egész, kormányom alatti superintendentiában nincsenek is reformátusok, kivéve az itt-ott szétszórt egyeseket; minő hiu törekvés és szándok volna hát az, titeket, száz hatvan ezer lutheránust a körülbelül száz kálvinista hitére tériteni ? — Továbbá figyeljetek kérlek szeretettel, hogy ama pont teljesen igy hangzik: A snperintendens kötelessége lesz, arra ügyelni, hogy a kívánt béke, jó egyetértés és szeretet a különféle vallási felekezetek tagjai között megtarttassék, különösen pedig, hogy az ok nél-33*