Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-27 / 17. szám

Az utóbbiak azonban, alkalmasint sejtvén az őket fenyegető' veszélyt, időközben szintén megfeszitendőnek vélték minden erejöket, hogy magokat s lételöket az enyészettől lehetőleg megóvhassák s különösen a kormánynál bizonyítékokat mutathassanak fel, mikép ügyök nemcsak önnönmagok, de a nép által is támogattatik. Mi eszközt választottak légyen erre, a tisztelt közönség részben megérté az ezen lapok 14. számában adott árvái közleményből. A pátenssel egyenes uton nem boldogulnak a népnél. Ráfogáshoz folyamodtak tehát s egy ártatlan esetleget roszlelküleg kizsákmányolva, alulirtra sz. háromság-és Krisztustagadást kennek, valamint azon váddal lépnek fel, hogy alulirt a lutheránusokat kálvinistákká s a tótokat magyarokká akarja tenni. Sikerült is ezen hallatlan rágalommal eddig Túróéban három egyháznak, úgymint a szent-mártoni-, szucsányi- és mosóéinak számos hiveit elámitani, ugy hogy ezek alulirtnak az engedelmességet felmondva, kinyilatkoztatták Kuzmányihoz s általa a pátenshez visszatérési akaratjokat. Részemről a t. közönségre bizom e cselekvés felett Ítéletet mondani; bizonyosan nem sokan lesznek e hazában, kik ilyesmit lehetségesnek gondoltak s Istennek szolgáit ily fegyverek használatára képeseknek hitték volna. De habár ők azok használatától vissza nem rettentek, az nem lehet mégis, hogy a velők vívott győzelem tartós legyen. A szegény elámított népnek szemei fel fognak újra nyílni s akkor az határozottan forduland el ániitóitól s csak forróbban ragaszkodandik egyházához s törvényes felsőségéhez, melyet ily módon volt szándék előtte gyanúba s gyűlöletbe hozni. Ez eredmény létrehozására, ugy hiszszük, nem lesznek minden hatás nélkül egy a turóci esperességben Pribócon f. hó 24-én megtartandó egyházkerületi gyűlésnek határozatai, valamint a következő pásztori levél, melyet alulirt a kormányzata alatti egyházakhoz, természetesen tót nyelven, intézni bár nem örömest, de a fentérintett ármányok nyomán szükségesnek talált : A dunáninné*ni ágost. hitvallású e v a n g y. s u p e r i n t e n d e n t i a gyülekezeteihez. A dicsőséges sz. Háromság, Atya, Fiu és Sz. Lélek Istennek nevében. Ámen. Ez azon fohász, melylyel gyönge gyermekkoro m óta egesz mai napig minden reggeli és esti imádságomat, minden munkámat, kivált szent hivatalomra tartozót, kezdeni szoktam; ez azon fohász, melylyel ajkaimon a mult évi aug. 22 -kén az Urnák szentegyházába indultam, hogy e kerület superintendensi hivatalába, melylyel bizalmatok felruházott, anyaszentegyházunk szertartásai szerint ünnepélyesen bevezettessem. És mindig örömtől áthatottnak, megvigasztaltnak, megerősödöttnek éreztem szivemet, a mikor csak belőle e fohász emelkedett s a hármas-egy Isten királyi széke elé szállt. Bánat- és szomorteljes szívvel köszöntlek ma titeket, testvéreim, e mindennapi fohászommal. Nem gondoltani volna, hogy miben legédesebb vigaszt és erősítést életem minden napjaiban kerestem és találtam, azt a szeretetlenség mérges tőrré változtatná ellenem és azon sz. ügy ellen, melynek őrévé, oltalmazójává tettetek. Találkoztak emberek, — és szivem fájdalma kétszeresen nagyobbodik, ha meggondolom, hogy ők azoknak számából valók, kiknek kötelessége ajánlani és magyarázni az Ur népének ama parancsolatot: Felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot ne tégy! — kik azon hírt terjeszték és terjesztik most is köztetek, hogy a sz. Háromságot tagadom, Krisztusban nem hiszek stb. Soká gondolkoztam a felől, kellene- e vájjon védelmeznem magam e szörnyű, de egyúttal képtelen vádak ellen? Ágostai hitvallású s u p e r i n t e n d e n s és a sz. Háromságnak és Krisztusnak tagadója! vájjon található-e széles e hazában keresztyén lélek, mely ezt lehetségesnek tartaná?—Igen, voltak lelkek,— sőt irott tanúbizonyságok vannak kezeimben, — kik azon, ellenem emelt vádnak hitelt adtak. Itt tehát tovább hallgatnom nem szabad, sőt felszólalnom kötelesség. Az Isten Fia is soká hallgatott, midőn ellenfelei ármányos hamissággal vádolták; de végre mégis szükségesnek találta, az igazságról tanúbizonyságot, rövidet ugyan, de nyíltat és rendületlent — tenni. De mint lehete, kérditek, ellenem e váddal föllépniökV Előadom azt nektek őszintén. A mult. évi aug. 21-kén itt Pozsonyban tartott kerületi gyűlés, mely e kerület esperességeinek ugy egyházi, mint világi tagjaiból állt, esküt alapított meg, melyet én a következő napon a superintendensi hivatalrai felavattatásomnál leteendő valék, s utasítást, mely szerint hivatalomban működnöm kellene. Azon eskünek ez a kezdete: „Én Geduly Lajos eszküszöm a z egy igaz Istenre!'4

,