Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-27 / 17. szám

Ötödik évfolyam. Pest, apr. 27. 1862. PROTESTÁNS LAP. SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéktü: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes számu példányok még* mindig kaphatók. A PÁTENSRŐL. A tisztelt közönség, különösen reform, testvéreink bizonyosan azt hiszik, hogy a pátens régen elszenderült s csendesen és háboritlanul aluszsza örök álmát. S csakugyan az 1860. évi május 15-én kelt legfelsö'bb kézirat halálos döfést adott annak, elannyira, hogy a patentalis egyházaknak szama csakhamar kilencre olvadott le, melyek közül nyolc a dunáninneni, egyik, t. i. a pesti tót egyház, a bányai superintendentia területén létezik. Ugyanazon évi october 20-ka után azt várta mindenki, hogy a pátensnek ezen utolsó maradványai is végképen meg fognak szüntettetni, mert ha azon napon az ország alkotmányos állapota általában visszaállíttatott, még inkább vissza kellett volna azon nap után a protestáns egyház békekötések s országos sarkalatos törvények által biztosított alkotmányos állapotának, azaz tökéletes autonómiájának is állíttatnia. Ez azonban, fájdalom, meg nem történt, hihetőleg azért, mert a kormány más fontosabb gondokkal lévén elfoglalva, ezen, nézete szerint, csekélyebb nyomatékú tárgyra egyelőre nem terjeszté ki figyelmét, mit annályikább véle tehetni, mert magok a még fenmaradt néhány pátentális egyházak, vagyis inkább azok papjai, azalatt egészen hallgatag és szenvedőlegesen viselék magokat. Hanem, miután az ország közigazgatásában a tudvalévő változások megtörténtek, ők is, a pátensnek a körlilménvek hatalma által a cselekvőség teréről leszorított más titkos barátival együtt, elérkezettnek vélék az időt, a passivitásból újra a cselekvés, sőt támadás terére kilépni, így történt például, hogy a nyitrai esperességbe kebelezett szenici anyaegyházhoz tartozó csácsói fiókközség, egy odavaló molnár, Hurbánnak régi barátja, által felizgattatván, a nélkül hogy erre magának akár az anyaegyháztól, akár az esperességtöl és superintendentiától az engedélyt előlegesen kieszközlötte volna, mit még a pátens is szükségesnek tart, egyszerűen kinyilatkoztató, hogy eddigi anyjától elszakad, önálló egyházzá alakul s Kuzmányi kormánya alá áll, ki által olyanul ünnepélyesen el is fogadtaték. Igy történt, hogy Zoch Timotheus árvái esperes, noha a dunáninneni uj superintendens választásában részt vett, ennek egyszerre az engedelmességet felmondta s három paptársával együtt Kuzmányi által a nagymélt. magyar kir. helytartótanácsnak feljelentett, hogy ők s egyházaik ismét az utóbbinak hatósága alá kívánnak tartozni. Alulirt nem mulasztá el a m. kir. helytartótanácsnál ez ellen óvást tenni s mind maga, mind az egyház más törvényes főnökeivel együtt az ország főkormányszékeit tiszteletteljesen felkérni, hogy a pátens, melyet az ország october 20. után végképen elenyészettnek hiszen, formaszerint is megszüntetettnek nyilváníttassak ; legalább az semmi esetre meg ne engedtessék, hogy azok, kik önkényt és szabad akaratból az autonom egyházhoz csatlakoztak vissza, újra a pátenshez szegődhessenek, mert ez már nemcsak tűrése volna a pátens tényleges maradványainak, de valóságos felélesztése s újbóli hatályba tétele a pátensnek, mi lehetetlen, hogy ismét heves és keserű izgalomra s végtelen bonyodalmakra ne szolgáltatna az országban alkalmat. Nem is hagvtunk még fel a reménvnyel, hogy ezen igazságos kéréseink a magas kormánynál mielőbb meghallgatást nyerendenek. s az autonomia megátalkodott ellenei ezen, valóságos anarchiává fajulni kezdő eljárásának gát fog vettetni.