Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-13 / 15. szám

noslichon követ, aztán sorban mindenik rektor neve alatt a subscribáló tanuló ifjak nevei. Itt-ott nagyobb vétségek és büntetések s némi az alsóbb osztályokat illető intézkedések felemlítve. Leghátul áll az iskola könyveinek jegyzéke. E könyvecske az 1712-től 1798-ig való időközt tartalmazza. Jelen század elejétől fogva több kötetben vannak névsoros s 1830 tájától tanulmányi jegyzökönyvek. Körlevelek jegyzökönyve rendeleteket tart 1892-től napjainkig, azonban felette hiányosan. 2. Iskolai törvények, növendék-élet, népesség, osztályok nevei. A törvények azon korszak szellemében vannak szerkesztve, melyből fenmaradtak. Egy kis elkülönzött köztársasági színezetet adtak ezek a tanintézetnek, melynek határain belől szoros fegyelem és szigorúság uralkodtak, egy jó rakás félszegséggel és pedanteriával. A tanoda kerítésén belül a növendékek közül választott hivatalnokok parancsoltak, az intézet törvényszéke és a városé közt meg volt húzva a határvonal (3. VIII.); maga az iskolaépület, ugyláIszik , menhelyjoggal (salvaguardia) is birt valaha (1. XVIII.). Mini másutt, itt is megvoltak a merev szabályok az öltözet s életmódra nézve. Abban a korban ezeknek szoros megtartása nélkül semmiféle nevelés nem vala képzelhető, mivel ugy tárták, hogy feddhetetlen és erős jellemeket csak ily uton lehet képezni. Szerintem ezen intézmények a kolostori iskolákból jutottak át hozzánk; a növendékek közül választolt hivatalnokok pedig a 16. századtól fogvást általánosan jó hirre kapott jezsuita iskolák berendezésére emlékeztetnek, melyeket Aquaviva Claudius ügyes szervezete hozott virágzásnak, noha másrészről igaz, az is, hogy e szervezet a német prot. iskolákéitól abban a korban keveset különbözött. A bevétetni akaró ifjú a rektor, az iskola polgárai s kiválik épen az illető osztály előtt tartozott elsőben is vizsgát állani ki (2. I.), aztán a tanodai törvényeket elolvasni, s jobbjának oda nyújtásával elöljáróinak engedelmességet fogadni (2. I.). Az ifjúság erkölcsi élete felett közvetlen a senior őrködött (3. XXV., XXVI.), kit a tanulók szabad szavazata állított elö (3. XXV.). A nagyobb rész benn lakott és együttétkezett, mely alkalommal imádkozni és „magokat latin beszéddel mulatni" (?) lartoztak (3. III.). Annálinkább kötelezett nyelv volt közleckéken és elöljárók előtt a latin, (2. III.) ; signumot, söt fokonkint nagyobb büntetést kapott mind az, ki „magyarul beszélni merészkedett" (2. IV.). Voltak szavalatok (declamatio) és vitatkozások (disputatio), mint szintén esteli könyörgések és bibliaolvasások, melyeken jelen lenni szorosan kötelezve volt az ifjúság (2. III.). A veszszövel felvágandó és kitiltandó bűnös (a kitiltást általában megveszszözletés előzte meg) közhelyre vezettetett s csengetéssel összegyűjtött társainak jelenlétében végighallgató az Ítéletet, és ugy lakolt (3. XXIL). Uj tudományt kigondolni és terjeszteni, gyüldéket, összeesküvéseket (conspiralio), csoportosulásokat (confluxus) rendezni vagy azokban részt venni kicsapás mellett vala tilos (3. VI. VII.). Iskolából engedély nélkül távozni (3. XXIV.), katonának állani, ,.magán és közházakba járni, korcsmázni" (3. V.), nevenapjái lakomával megülni, bort inni (3. IV.), kártyát készíteni (1. XVI.), kártyázni, kockázni, zenét túlságban hallgatni, láncolni (1. XV.), dohányozni (1. XVII.), gyümölcsöt vagy sütőtököt lopni (I. XIV.), az iskolakeritését megmászni (1. XIII.) — tilalmas vala. Épen ugy tilos volt vásár- vagy ünnepnapokon mezőre és kertekbe menni (2. VI.), hosszuhajat, fekete nyakkendőt, szabályszerüllen kalapot és keztyüt hordani. (3. II.) stb. A növendékek közül tellek ki a következő hivatalnokok. 1. Iskolán agy (senior). Bennlakó valószínűleg, ki az iskolai törvények megtartása lelett legközelebbről őrködött. A rektor, lelkész és a pártfogók tekintélyének épségben maradásán vigyázott, hogy azok ellen „sem titkon sem nyilván semmiféle lázadás ki ne üssön, s a növendékek közi felkelés vagy kitörés ne adja elö magát." A tanoda becsületét polgárai és az idegenek előtt őrizte. (Seniori esküminta). 2. T a n i t ó k (praeceplor) kezdő latin és elemi fiúosztályoknál. Ezek felelt a rektor vigyázolt, hogy a leckeórát pontosan megtartsák (5. I.), helyesen pronunciállassanak és énekeltessenek (5. II.). Az elemi kezdők mellé 1761-ban állíttatott az első rendes tanitó. (Azelőtt talán elosztva voltak a nagyobb tanulók közt.). Az 1773 és 1790. évről tett feljegyzések szerint két tanitó rendeltetik a rhetorok közül. 1807-ben, mivel a tanilók változása a tanügynek nem mindenkor hasznával esett meg, az iskola állapotának eddiginél jobb karba helycztethetése céljából állandó tanítók rendeltetnek. 1815-ben azonban — itt lehet legelőször magyar megjegyzést találni -— ismét a „pártikulista deákok" közül tétetik tanitó. Melyik esztendőben állíttatlak légyen véglegesen elö az állandó fitanitók: a jegyzőkönyvekből nem lehet pontosan kimutatni. 3. Felügyelő (oeconoinus). Kötelességében állolt a lármázókat, szaladgálókat, veszekedőket, káromkodókat feljegyezni, rendre utasítani (5. I.), a hazai nyelv használatát eltiltani, az iskola udvarát söprelni (5. II.), esténkint — 9 órakor — az iskolakaput bezárni, a kin lakókat haza küldeni (5. IV.), esteli könyörgésekre az előkönyörgőt és énekkezdöt kirendelni (5. III.) végre szombaton a maga erejéből összeirt kötött vagy kötetlen szavalatot könyvnélkül nyilvánosan felmondani, ha pedig a hallgatóteremhez méltó munkát nem tudna készíteni, magyar vagy latin könyvből valami fejezetet megtanulva elszavalni. (5. IV.). 4. Harangozó (Pulsator). Istentisztelet vagy temetés alkalmával a lelkészek jeladatára harangozott (6. I.). E tiszt a rendes tanulóktól később, nem tudni melyik évben, elvétetett, s helyette kötelességükké tétetett a bibliaolvasás templomi vasárnapi éneklés kezdete előtt, mit azelőtt a leánytanitók végeztek fkiknek kezeibe ma ismétlen vagyon). 5. Főzető (Coquus). Tiszte volt „semmi ürügy alatt el nem illanlani az eleségröl való gondoskodásnak dolga elöl" (7. ); azaz valószínűleg, mint ma is, a város