Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 14. szám

tésben is teljesen a gyermeki kor nézletmódjához, annak értelmi és érzelmi fejlettségéhez alkalmazkodnak. Sajnos dolog, hogy irodalmunk e nemii termékei és folyóiratai e szempont kellő méltatását oly kevesen tükrözik vissza. A fencimzett köny is ifjúság számára való ; hanem a gyűjtő és kiadó dicséretére mondhatjuk, hogy e célnak nem csak címénél, hanem tartalmánál fogva is teljesen megfelel. A legjobb német költök müveiből mind oly darabok vannak e könyvben összegyűjtve, melyek mind a tárgy és feldolgozás, mind pedig a szép és egyszerű nyelvezetnél fogva épen a boldog gyermekkor eszme- és kedély világához illenek. Az egész könyv hat szakaszra és egy függelékre van osztva ; az első imákat, reggeli, estvéli, asztalelőtti és utáni s más vegyes tartalmukat, — a második emlékmondatokat, intéseket s gyermeki játékokat és foglalkozásokat tartalmaz, — a harmadikban gyönyürü költemények vannak a nap és év egyes szakairól, a holdról, csillagokról s bölcsődalok, — a negyedik már az állat— és növényvilágról szól, — az ötödik mesékkel, regékkel és elbeszélésekkel kedveskedik, — a hatodik az ünnepnapokat, vasárnapot, karácsont, uj évet és a születésnapot énekli meg, — mig végre a függelék talányokkal zárja be. E felosztás és tárgysorozat is eléggé igazolja e műről tett kedvező nyilatkozatunkat; a ki pedig annak alapos voltáról még bővebben is megakar győződni, annak ajánljuk e mű megvételét, mint olyanét, melyet iskolában és magán célra a német nyelv tanításában és tanulásában sikerrel használhat, németül tudó jó gyermekeknek pedig akárki becses ajándékképen adhat. Bár, magyar költőink épen oly jeles műveiből is hason jóságú gyűjteményt ajánlhatnánk! K. belföld. E. E. E. GYÁMINTÉZETI MOZZANATOK. (Nyolcadik közlemény). Pesten, mart. 31-én 1362. VI. Nem volt szándékom az e. e. e. gyámintézet ügyében előbb, mint csak f. é. máj. közepén, felszólalni. De a dunántúli kerületi gyámint. bizottmány f. é. febr. 12-én tartott ülésében oly üdvös határozatok, illetőleg indítványokkal lépett fel, melyeket a t. c. közönséggel mielőbb tudatni, mellőzhet len kötelességemnek ismerem. Az emiitett kerületi választmánynak hozzám beküldött jegyzökönyvében két pont igényli leginkább osztatlan figyelmünket, a 6 —7-ik és a 8-ik. Az első azon viszonyt határozza meg, melyben az áldott Gusztáv-Adolf-egylelhez a bizottmány véleménye szerint állnunk kellene s mely szóról szóra igy következik, ,,6. Felolvastatott a némethoni G. A. egylet központi elnökségének föntebbi pontban idézett levele, melyben ez főtisztelendő Székács József superintendens ur felkérése következtében testvéli szavakkal nyilatkozik, miszerint a magyarhoni ev. gyámintézeteknek hozzá leendő csatlakozását testvéri örömmel fogadja, s magára a gyámintézetre bízza a föltételek meghatározását, melyek alatt ezen csatlakozást eszközölni kívánja, s felhozza a belga és más testvéregyházak példáját egy részről, melyek a G. A. egylet alapszabályait feltétlenül elfogadják, gyűjteményeik egy harmadrészét a lipcsei központi elnökséghez évenkint szabad rendelkezésre beszolgáltatják s nagy gyűléseikre szavazatjoggal bíró követeket küldenek, más részről pedig azon viszonyt emliti fel, mely közte és Schweic vagy Holland közt létezik, mint a kik oly szoros kapcsolatban nincsenek ugyan azon egylettel, de vele folytonosan érintkezésben állanak, gyűjteményeikből bizonyos részt évenkint beszolgáltatnak, nagy gyűlésein képviselve vannak s tanácskozásaiban részt vesznek, annélkül azonban, hogy szavazati joggal bírnának. Végre magyarhoni gyámintézetünk szervezetére tesz a fennemlitett levél megjegyzéseket, melynek érdemleges birálgatása helyett kijelenti, miszerint viszonyainkat mi magunk inkább ismerhetjük, mint ők. Mégis Fölolvasva lön tekintetes Csapó Pál urnák, az e. e. e. gyámintézet központi bizottmányánál egyházkerületünk egyik tisztelt képviselőjének, a föntebbi levél tartalmára vo natkozó s bizottmányi elnökséghez megküldött véleménye. Melyek nyomán a bizottmány a lipcsei központi elnökség nyilatkozatát komolyan fontolóra vévén , hálás elismerését nyilvánította néraethoni testvéreinknek magyarhoni evang. egyházunk iránt ez ideig oly sokszor s oly nemeslelküleg tanúsított részvétéért, s ámbár kívánatosnak látti ezen oly nerneslelkü egylettel minél szorosabb öszszeköttelésbe lépni; mégis tekintetbe véve körülményeinket, különösen azt, miszerint évi gyűjteményeink aránylag csekélyek s azoknak is nagyobb részével maguk a gyűjtő egyházak rendelkeznek, mely joguktól őket megfosztani sem nem tanácsos, sem nem lehetséges, igy a gyűjtemények harmadrészét a lipcsei központi elnökséghez beszolgáltatni képesek alig lehetnénk; tekintetbe véve azt, hogy a mi gyámintézeti képviselőinknek a némethoni G. A. egylet nagy gyűlésein nem annyira segélyosztó, mint inkább segélyért esdő szerepök van s lehet s ennélfogva szavazatjogukat, ha azzal bírhatnának is, alig érvényesíthetnék: a bizottmány a tágasabb kapocs mellett nyilatkozott, olyformán, hogy magyar gyámintézetünk központi bizottmányi elnöksége által a lipcsei központi elnökséggel folytonos érintkezésben legyen gyámintézeti ügyeiben ; a begyült segélypénzekböl bizonyos összeg, a mennyiség meghatározása nélkül, évenként kiküldessék, gyámintézetünk a G. A. egylet nagy gyűlésein követünk által képviseltessék; e melleit azonban a G. A.-egylet központi elnöksége mindenkor hazai gyámintézetünk elnöke-, illetőleg a megbízott képviselőktől kérjen magának felvilágosítást az általa segélyezendő hazai egyházaink s tanintézeteink iránt, s ne egyesek előterjesztéseire részeltesse azokat adományaiban, kik könnyen saját érdekeik támogatására használhatnák fel s zsákmányolhatnák ki nerrteslelküségét, s ennélfogva csak a központi bizottmány elnöke által látomásozott folyamodványokat fogadjon el hazánkból, ugy az általa magyarhoni egy-