Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-30 / 13. szám

honi Gusztáv-Adolf-féle egyletnek nincs is szüksége alaptökére, mert ott az egyházak s iskolák nagyobbrészt jól vannak javadalmazva, s hol ez hiányoznék, ott az állam által segittetnek ; s ezért képes a G. A.-féle egyesület oly hathatósan működni a külföldön. Mi ellenben — kevés vagvonosb egyházat kivéve — koldusok vagyunk s egyetlen egy iskolánk sincs, mely kellőleg volna ellátva az anyagiakkal. Miután már quisque sibi proximus, s miután tapasztalnunk kellett, hogy egyházi megadóztatás utján nem boldogulunk, gyűjtsünk magunknak alapítványokat a gyám intézet által, hogy igy, ha nem is épen rajtunk, legalább utódainkon segítve legyen s irusi szegénységünknek valahára véget vessünk. Én tehát határozottan a tőkésítés mellett szavazok, s indítványozom, hogy a bejött pénzeknek legalább egy harmada tökésittessék; s miután a tőkésítés annál biztosabb, mennél több helyen történik, legyen nemcsak a központi pénztárnak, de minden kerületi és fiókegyletnek is bizonyos alaptőkéje ; s hogy az alaptőkének szánt pénzek mennél hamarabb tctemesb alapítványokká nőjenek, öt vagy tiz esztendeig a tökesitett összegek kamatjai is a tőkékhez csatoltassanak, vagy legalább azoknak egy része. Iiy körülmények közt én igy szeretnék intézkedni: a nógrádi fiókegyletnek volna például az 1862-ik évben 1000 frtnyí összes jövedelme. Ebből adhatna : 1. Saját fiókegyleti pénztár alaptőkéinek gyarapítására 300 frtot. 2. A kerületi, vagyis főegyleti pénztár alaptőkéinek gyarapítására 100 ,, 3. A központi vagyis főegyleti pénztár alaptőkéinek gyarapítására 50 ,, 4. A németországi G. A.-féle egyesületnek 100 „ 5. A központi bizottmánynak részint szabad rendelkezésére , részint a nógrádi gyámintézeti bizottmány által névszerint kijelölt szegény egyházak közt való kiosztás végett 450 ., Összesen 1000 frtot. Hogy az alaptőke gyarapítására mindennemű rendkívüli módok is használhatók, mint például az, melyhez a központi választmány mostani, igen buzgó elnöke, főtiszt. Székács József ur nyúlt, az magától értetődik. E célszerű intézkedés méltó, hogy minden lelkész.által erélyesen felkaroltassék! . Az alakulandó vagy már épen megalakult fiókegyleteket bátorkodom figyelmeztetni a losonci gyámintézet alapszabályaira, nem mintha szándékom volna azokat mintául felállítani, hanem meri hiszem, hogy sok jó van bennök. A losonci gyáminiézet, mely leginkább Búsbak Ádám és Szlávy Lajos buzgó egyháztagjainknak köszönheti eredetét, már 1858-ik évben alakult, s célja nem volt más, mint saját egyházunkat adósságainak törlesztésében segíteni, miért is leginkább a tőkésítésre fordíttatott a legnagyobb figyelem. Ezen körülménynek köszönheti eredetét alapszabályaink 17-ik pontja, mely más egyletnél annyiban módosítandó volna, a mennyiben azok többet oszthatnak ki szegény egyházak közt, mint mi, mig passivus állapotunk tart. Alapszabályaink e következők: (Vége köv.) iskolaügy. MÉG EGY SZO A PROTESTÁNS JOGAKADEMIARÓL. E lapok 11. számában n. t. Filó Lajos úr egy helyes tapintattal irt cikkel megpendité (s valóban épen a maga idejében) egy protestáns jogakadémia eszméjét. Epen jókor, mondom! Mert a folyó iskolaév elején számos protestáns tanintézet, az 1848 előtti slatusquo mintájára, megnyitá a jogi cursust. S ebez — autonomiája elismertetvén s 1791 : XXVI. t. c. kétségbe nem vonatván — teljes joga volt, söt ugy hiszem, egyebet jogai önkéntes feladatása nélkül nem is tehetett volna. Nem kétlem, hogy az 1848 előtti jogállapotot a kormány sem fogja tagadni, de hogy ezt — mint a ,,Pesti Napló" óhajtja — a protestáns jogiskolák nyilvánossá tételével tegye, nem óhajtom. Tennie kell ezt hallgatva, tennie az által, hogy a magas curia a protestáns bizonyítványok érvényét épen ugy, mint 13 év előtt, elismerje. Söt e tárgyat illetőleg az én oplimismusom, ez időben is, midőn sok nincs meg a minek meg kellene lenni, annyira megy, hogy abban még csak nem is kétkedem, hogy, ha a superintendentiák a magas curiához kérdést fognak intézni, az nem lesz tagadó. E kérdéssel aztán meg lesz oldva a prot. jogi cursusok viszonya az államhoz. — Mert hogy ez a tanárok megerősítésére, a tantárgyak berendezésére nem vonatkozhatik s hogy e két pontot illetőleg autonómiánknak épen kell állani, az vita tárgya nem lehet. S ha már e kérdés tisztába hozatott — quid tunc? Jó voií-e az a 48 előtti állapot? megálljunk-e ottan? s legyünk ugy jövőre is, mint az idén valánk ? Erről kellene uraim egy keveret tanácskozni. 1848 előtt a philosophiai cursus volt két év, kettő n jogi s kettő -ti theologiai — de theologussá senki a jogi .cursus bevégzése előtt nem lehetett. Midőn a 10 éves interim a jogi cursust megdöntötte, a superintendentiák semi-Jiariumaikat négy évre rendezték, akkép, hogy a szaktudományok helyes tanítására időt és módokat nyerjenek. S e -nyereményt most nem fogják feláldozni és a seminarium ;nara.dni fog célszerűén rendezett szakintézet, a nélkül Ivogy a jogi cursussal való viszonya a régi lábon helyreállíttassák. Ka tehát a seminarium nem megy vissza a régi lábra : arra vigyük-e vissza a jogi cursust ? Nem cselekednénk helyesei:. Az idő halad,-a tudományok óriási léptekkel emelkednek. Intézeteinkben a szakrendszernek adatott elsőség a collegiumi, illetőleg praeceptori rendszer felett. • S mi is ne azzal haladjuuk az idővel, hogy.a jogi collcgiumokat jogakademiáknak nevezzük, hanem tegyük őket valóban jog-