Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-30 / 13. szám

A központi bizottmány álljon szinte tisztviselőkből s bizottmányi tag-okból, kik közt lesznek a főegyletek elnökei, azonkívül még néhány részint vidéki, részint pesti lakos. A tisztviselők mindig pesti lakosok legyenek. Az egyletek valamennyi pénztárnokai s ellenőrei mindig centralis helyeken lakjanak, hol a pénzek — addig is, mig ki nem osztatnak — élénk forgalomban tarthatók. Valamennyi egylet tartson évenkint egy gyámintézeti közgyűlést, melyet az illető bizottmányi értekezletek előznek meg; s e tekintetben szükséges, hogy a gyűlések ne összevissza, hanem egymásután tartassanak, ugy hogy ha a fiókegyleti gyűlések, teszem azt, juniusban tartatnak, akkor a föegyletiek juliusban s az egyetemesek augustusban jőjenek össze. E gyűlések vándorlók legyenek s templomokban tartassanak imával, szónoklattal s offertoriummal. A segélyezésre nézve már igy intézkedhetünk : A központi bizottmány évenkint segélyezési tervet készit, mely az egyetemes gyámintézeti gyűlésnek jóváhagyás, — vagy módositás végett eleibe terjesztetik ; s a fő-és fiókegyletek csak olyan egyházaknak vagy iskoláknak nyújthatnak segélyt, melyek e tervbe felvétettek, és soha közvetlenül, hanem mindig csak a központi bizottmány által. E terv készítésénél ne csak a folyamodó egyház szegénysége vétessék mérlegre, hanem, s leginkább, annak fontossága is. A ki magyarországi ágost. hitv. evang. egyházunk életmozzanatait figyelemmel kiséri, bizonyosan észrevette, hogy az kelet felé nyomul előre, mintha érezné hogy olt missioja van; s midőn az ország felsőbb részeiben egyházunk nemcsak tespedésnek, de itt-ott már tettleg szomorú hanyatlásnak is indult: akkor az alföldön gyarmataink a legörvendetesb módon szaporodnak s valódi óriásokká fejlödnek. De — mi nagyon figyelemre méltó — csak faluhelyeken, s ritkán vagy épen nem nagyobb városokban. Ez feltűnő kivált Bácsban s a Bánságban. Mennyi nagy és gazdag falusi egyház keletkezett ott 50 — 00 év óta! — holott a városi egyházak p. o. Újvidéken, Baján, Nagybecskereken, Temesváron, Szegeden, Makón, Vásárhelyen, Palánkán, Aradon, Pancsován stb. magokat csak a legnagyobb küzdelmek alatt fészkelték meg, s most is Ínséggel küzdenek. S épen ezek a legfontosbak, miután ezek mintegy elöcsapatjai a kelet felé nyomuló egyháznak. De nemcsak odalent, idefent is tapasztalható, hogy egyházunk városokban sokkal nehezebben boldogul, mint faluhelyeken. E körülmény okai különfélék s érdekes volna ezekről egyszer bővebben értekezni. — Ha már arról volna szó, minő egyházak részesüljenek azon csekély segélésben, melyet most nyujthatunk, ily fontos városi egyházak-e, vagy pedig azon számtalan falusi egyházaink egyike, melyek hazánk felsőbb vidékein századok óla irási szegénységben tespednek? mindig a városiaknak adnék elsőséget, s az utóbbiakra nézve inkább oda működném, hogy a lelkészek halála esetén, annak nyomorult fizetését is a tanítónak adva, s igy legalább jó iskolákkal ellátva, mint fiókegyházak nagyobb szomszédaikhoz csaloltassanak; kivéve, ha elszigetelt helyzetűek, mely esetben igen is minden figyelemre méltók s hathatósan segélyezendők volnának. Készen levén a segélyezési terv, az egyes egyházak lelkészei a gyűjtött pénzeket évnegyedenkint a fiókegylet elnökéhez küldik, — nagyobb összegeket azonnal, — ki azokat tőkésítés végett a pénztárnoknak adja által. A gyámintézeti év végén, s a gyűlést megelőző napon, az elnök a bejött pénzeket kamatostul átveszi s a bizottmányi értekezlet azokat kiosztja, e munkálatát jóváhagyás vagy módositás végett a gyűlésnek eleibe terjesztvén. Az egyes egyházak tehát — ha csak nem fiókegyletek — pénzeikkel sohasem rendelkeznek, azaz meg nem határozzák, hová fordíttassanak azok. Ezt csak a fiókegylet gyűlése teheti, hol egyébiránt az egyházak követei szavazattal bírnak. A fiókegyletek elnökei a pénzeket a föegylet elnökéhez küldik, kivéve azokat, melyek a fiókegyletnél töké— sitendök lesznek; a föegyleti bizottmány a pénzeket osztályozza, s ha célszerűnek találtatnék, a föegyleti gyűlés jóváhagyása mellett módosításokat tesz. Az ekként osztályozott pénzek a központi bizottmánynak küldetnek át; levonva ismét azon összeget, mely a kerületi gyámintézeti alaptöke gyarapítására letarlóztatott. A központi bizottmány által már — szinte a gyűlés jóváhagyása mellett — történik a végleges kiosztás, még pedig ugy, hogy egy segélyezendő egyház, vagy intézet 100 frtnál kevesebbet soha ne kapjon; mert hiszen tudjuk, hogy kisebb összegekkel egy szegény testületen épen nincs segélve, s azok a nagy szükségben elvesznek. Ha segítünk, segítsünk hathatósan; mert oly intézkedés, mint a minő néhány városi gyámintézetnél eddig szokásban volt, hogy tudniillik közvetlenül az egyháznak 8 frtot, B.-nek lOfrtot, C.-nek löfrtot és igy tovább küldtek, merő vesztegetés! Világosítsuk fel a mondottakat egy példa által. Az 1862-ik év segélyezési terve szerint például adakozhatnánk: 1. az egyetemes gyámintézet — (központi pénztár), 2. a kerületi föegylet s 3. a megyei fiókegylet alaptökéinek gyarapítására, 4. a németországi Gusztáv-Ádolf-féle egyesületre, 5. a selmeci, rozsnyói, losonci stb. gymnasiumokra, 6. A, B, C, D, E, F stb. szegény egyházakra. Ha mar most például B egyház számára csak következő összegek jönnének be : 1. a pozsonyi fiókegylettöl . . 15 frt, 2. a gömöri fiókegylettöl . . 20 frt, 3. a bács-szerémi fiókegylettöl . 20 frt, 4. a nógrádi fiókegylettöl . . 15 frt, s igy összesen 70 frt, akkor ezen összeg a központi bizottmány részéről, saját rendelkezésére adott pénzekből legalább is 100 frtig volna kiegészítendő. Alaptőkékről beszéltem. A németországi Gusztáv-Adolf-féle egyesület aránylag nagyon keveset tökésít, s midőn például 1859-ik évben 161,017 tallért kiosztott, alaptökékben csak 45,695 tallért mutathatott fel. Ez azon összeg, melyet az egylet 20 év alatt tőkésített. De a német-