Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-30 / 13. szám

voltának okadatolásául szegénységünkre: anynyink bizonynyal van mindenikünknek, hogy egyszerűségben megélhetünk. — Nem habozok kimondani, hogy a szegénységgel való mentegetődzés legtöbb esetben lelki restségünknek palástolója *). Szegények vagyunk igen, ha a kényelmet és divatot teremtő és utánzó világgal lépést tartani akarunk; attól félvén, hogy, ha elmaradunk, a világ megszól. — Nem e téren kell nekünk megnyerni igyekezni az embereknek felőlünk való jó véleményét! - De ha csakugyan szegények vagyunk, munkátlanság által ségithetünk-e bajunkon? — Sőt inkább időt engedünk magunknak sorsunkat még roszabb szinben mutató képzelödésre, — hasonlítgatván magunkat a kényelemben és bőségben élő, testileg nálunknál gazdagabbakhoz, nem pedig mesterünkhöz, ki magáról mondá: „a rókáknak barlangjok van, az égi madaraknak fészkök: de az ember fiának nincs, hol fejét lehajtsa,u

— avvagy a nálunknál még sokkal roszabb sorsban tengődő embertársainkhoz, Hányadik lelkész az, ki koszorús költő tiszttársunkal igy vigasztalja magát: „Én megnyugszom sorsom mi voltán. De sőt örülök, mert ugyan — ha ürgének volnék teremtve, nem szűkebb volna-e a lyukam!?4

' Szegénységünkben hivatalunk buzgó folytatása, lelkiekkel való állandó foglalkozás az, mely által — mintegy elvonatva a földiektől, eszünkbe sem jut sorsunknak nyomasztó helyzete, mint vallásos melegségtől hevült egyes buzgó őseldődeinknek. — Bizonynyal merem állítani, hogy Kalvinnak soha eszébe nem jutott az, hogy mily kevés évi jövedelme!... Az egyházi hivatalnokoknak elmaradható örököseik felőli méltányos aggodalmaik megszüntetésére nézve — mely kitartó buzgóságuknak nem kis mértékben lohasztója — az özvegyek és árvák sorsán legbiztosabban segíthető gyámoldáróli nézeteimet szerkesztő ur engedelmével jövőre egyik számban előterjesztendem és egy tervet is bemutatandok Sinahegyi. *) Ne gondolja pedig senki tiszttársaim közül, hogy én a bőség szarujából — a szegénységet csak hírből ismerve beszélek igy. 250 lélekből áll egyházam, hol egy személyben pap és tanitó vagyok. — Nélkülözök igen, mégbudám sincs, mert nem került reá pénz, de szegénynek azért magamat nem érzem. GYÁM1NTÉZETI ESZMÉK. Mennél nagyobb ellenszenvre talált ágost. hitvallású evang. egyházunkban a megadóztatásnak eszméje, annál örvendetes!) fejlődésnek indulta gyámintézet, mely már is országszerte alakulófélben van. Ilyen a protestáns ember! Egyházának alapját a szeretetben keresve, nem szereti ő a kényszert s midőn az adószedőtől elfordul, önkényt szívesen áldozik az egyház oltárán. Az egyetemes egyházi gyámintézet már oly fája egyházi életünknek, mely — ha azt célszerűen s buzgón ápolni fogjuk — gyümölcseire nézve a legnagyobb opti— rhista várakozásának is eleget tehet; s Grossmann, midőn 1832-ik évben a Gusztáv-Adolfféle egyesületről először eszmélődött, bizonyosan nem hitte volna, hogy ez rövid idő alatt oly óriássá nőhet, miszerint évenkint 150—160,000 tallérral rendelkezni fog. De ilyen a kegyes tét; hasonlatos az a mustármaghoz, mely, jóllehet minden magoknál kisebb, mikor felnevekedik, a füvek közt legnagyobb, és végre fa nevekedik belőle, annyira, hogy az égi madaiak reá szálljanak, és fészket rakjanak ágain. Legyen szabad nekem eszmecsere végett ezen intézetünkre vonatkozó igénytelen nézeteimet s indítványaimat előadni. Gyámintézetünk a Gusztáv-Adollféle egyesület szerint idomíttatott, azaz, a cél, melyet elérni akar, ugyanaz, s kevés módosítással ugyanazok az alapszabályok is. Az utolsókra nézve figyelemre méltó a programm 8-ik pontja, mely szerint ,,azon fog lenni a központi bizottmány, hogy mind a négy egyházkerületben alakuljanak egyházkerületi gyámintézeti bizottmányok, melyek öt működésében gyámolitsák és melyekkel a segélygyüjlés s annak mimódoni kiosztása tekintetében folytonos érintkezésben lehessen. Ezen egyházkerületi bizottmányok pedig gondoskodni fognak, hogy illető egyházkerületeik esperesi megyéiben s népesebb egyházaiban szinte alakuljanak megyei gyám intézeti bizottmányok, melyekkel viszont ők hasonló összeköttetésben lehessenek. Lesznek tehát : a) megyei s nagyvárosi gyámintézeti fi ó k e g y 1 et e i n k. b) négy kerületi főegyletünk. e) egy központi bizottmányunk Pesten. Teendőink már nézetem szerint e következők volnának : Minden esperességben s nagyobb városban tartassék — ha ez még meg nem történt volna — gyámintézeti értekezlet, mely alkalommal a fiókegylet megalakulván, magának elnököt, pénztárnokot, pénztárnoki ellenőrt, jegyzőt és — e tisztviselőkön kivül még néhány bizottmányi tagot választ. Ugyanez történjék a kerületekben is, s itt a bizottmány kétannyi tagból álljon, mint a mennyi a kerületbeli fiókegyleté. Minden fiókegyleti elnök tudniillik legyen egyszersmind a főegyleii bizottmány tagja, s mellette minden fiókegyletből még egy egyén.