Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-30 / 13. szám

dik szivünkön stb. stb. (Sárospataki füzetek 1857. folyam 777. 1.) Ilyen pásztorkodás, ilyen vezérlés mellett nem csuda-e népünknek létező vallásossága; egyházi életünknek — olyan, a minő mibenléte? — J 1 Ha igy is felmutathatjuk napjaink buzgóságának szülöttei gyanánt: a pesti prot. árvaintézetet, — a pesti prot. főiskolát, a Ráday grófi csa]

ád könyvtárának a prot. egyház birtokául megszerzését, az ágost. hitv. egyetemes gyámintézetet, Czelder M. missionáriuskodását, — melyekre a nyomunkba lépő nemzedék büszkeséggel foghat és fog is hivatkozni: bizonynyal még több és szebb eredményt mutathatnánk fel, ha a lelkészek egymással versenyezve összes munkásságukat az egyház boldogságának emelésére fordítanák; ha vissza nem ijedve az egyszerre gazdag gyümölcsöket nem hozó kezdet eredménytelenségén — a lélek erejétől áthatva csüggedetlen zászlóivivői lennénk a keresztyénségnek magját képező ama dicső elvnek: szeressétek egymást; hogy mindnyájan egy sz. testnek vagyunk tagjai, kiknek hivatásunk egymásnak szolgálni, egymást gyámolítani. — Az evangyéliom világgyőző erejében nem kétkedve. — Istennek erőtlenségünkben magát megdicsőitő erejében bizva, minden mellékgondolat nélkül hiszem, mert tapasztalom, hogy jól végezett munkánknak sikere van, és hitem szemeivel mintegy előrelátom, hogy ,'postoli buzgó munkálkodásunk folytán egyházaink hasonlók lesznek amaz antiocliiai első keresztyének gyülekezetéhez, Ap. Csel. Xí. 30; hogy az egyháztagok, mint valósággal beoltott vesszöszálak ama szőlőtőbe — kiből az örökéletnek itala csergedez — a folyóviz mellé plántált tennóYához hasonlón meghozzák idejekorán gyümölcseiket; hogy a szeretet munkáinak gyakorlása által aláliozatik és meghonosittatik közöttünk a szent e k egyessége, midőn kiki kötelezve cr.zi magát saját öntudata által, hogy a mint y e.tjt <. a z a j á n d é k o k a t, a z p 11 k é p, e n s áfár'kodjék abból. mint. Isten kíil.önf é le a j a n d é kainak j ó s á f á r ja, készséggel, örömest!, n'em unalommal. néiü kéríyszerit^sbóX .most ott vagyunk, hogy hazánknak ugy n.'vt.'zlieíő n: pe. a falvak lakói csak ismergetni kezdik a fényűzést szülő és erkölcsiség-. rontó mételyénél fogva veszélyes civilisatiót, és ha már is itt-ott kellemetlen következményeket idéz elő: hát ha állandó szállást vesz magának a o gunyhók és galyibák lakosai között is és kiszorítja onnan végképen az egyszerűséget és vele a megelégedést!... Tudom, hogy hajdúk pálcája alatt és mellett nevekedett népünkkel egyházi fegyelem hiányában sok helyen nehéz boldogulni; de azért a kezünkben és módunkban levő eszközökkel igyekezzünk az ár eleibe gátot vetni, nelrogy azt várva, a halogatás által oly erőt vegyen — mint a licium, mely, minél jobban irtjuk, annál bujábban tenyész. Ipar, tudomány mintegy gőzerővel hajtott gyorsasággal indult meg a haladás mezején hazánkban, öntudatra ébredvén és osztönöztetvén, hogy a mit elmulasztott, azt is kipótolja, és a haladó világgal folyvást lépést tartson. — A társadalmaknak irányzóul szolgálni kellő vallás, egyházi élet nézhetné-e ezt hideg közönynyel? pláne protestáns egyház, melynek elve — progressió. Óhajtanánk épen nem irigylendő helyzetünket hivatalunk terheivel összhangzóbb méltányos állapottal felcserélni! Ennek is egyedüli biztos eszköze hivatalunk buzgó folytatása által népünk vallásosságának felvirágoztatása, magasabb lelki életre ébresztése. — Hiában gondolnak ki szebbnél szebb, jobbnál jobb terveket ezen óhajtásnak elérhetésére: mig csak a fundamentomot meg nem vetjük, ennek épitésében eredménytelenül fáradozunk. — Gyújtsátok fel előbb a lélek erejétől áthatottan péteri tűzzel híveitek keblében a vallásos buzgóságot, hogy ezek szivökben megkeseredve, ihletett felbuzdulásuk percében maguk intézzék hozzátok eme kérdést : Mit cselekedjünk hát atyámfiai férfiak!?. — és akkor minden meglészen. — Visszás dolog egyházi életünkben a magasabb lelkiélet munkásságának alapjára felépülhető terveket valósítani akarni, a lelkiélet teljes mérvbeni felébresztése, kifejlesztése inellőzésével. — Vájjon láttunk-e már aratni —, yetjés nélkül ? Előbb mi is vessünk, — és ugy arathatunk. — Ha valakinek — bizonyn\fal nekünk szól az Idvezitö emez utasítása: „Keressétek először az Isten országát és annak Igazság1

á t és mindén e k megadatnak tinéktek. Ne hivatkozzunk munkásságunk hiányos 25*