Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-23 / 12. szám

hogy a dagály és apály változatosságában ugy szólva, lélekzetet vegyen; akkor a közbizalomtól sem vitázhatni el azon ruganyosságot, melynek lehető módosulása a hivatalostói mint bizalom tárgyától függ. Innen hát okszerüleg épen nem következik, hogy a ki egyszer hivatalossá választatott , egész élethosszára azzá is maradjon. Mert azonkívül, hogy a választáskor érdemesnek vélt egyén elveszilheti a közbizalmat, még azon nehézség is fordul elő, miszerint, a többséget képező választók idöfolytában annyira meggyérülnek, hogy egy 25 — 30 éves hivatalnok — milyent az Óperencián innen is tudnék felmutatni — alig lát hármat — négyet egykori választói közül. És igy az ujabb tagok nagy száma kénytelen oly egyént hivatalosnak elismerni, kit sohasem választott. Ez esetben pedig a „nihil de nobis sine nobis" elv vagyon háttérbe szorítva, — azon elv, melytől a protestáns öntudat életét és leheletét várja. A mely hivatalnok elég szerénytelen idősülés, praescriplió, nyomán évülni a testület nyakára, az olyan csakis bitorlója a közosztályra hagyott örökségnek, s több testvérei ellenében az „ego primam tollo" gyűlöletes jogát gyakorolja. Az ily naponta harapózó idősülés ellen már csakis a tisztújítás szolgálhat jogfentartásul — azon tisztújítás, mely protestáns autonomiánk kivánata. De miután röviden indokoltam, hogy miért tartom szükségesnek a tisztújítást, nem leend felesleges azon nézetekre is megtenni észrevételeimet, melyek e lapok hasábjain az ellen felhozatlak. Nt. Dobos János ur mintegy geometriai pontossággal méri ki azon mennykő ductusát, melynek — restaurálió esetében — mindenik papiház kéménye conductora lenne : én pedig a solti egyházmegye körlevelében — főleg nt. esperese pótló-cikkében elég biztos villámhárítót látok az ellen. Nt. esperes Nagy János ur szerint a barsi egyházmegyéből a régóta életbeléptetett tisztújítás szorította ki a bizalmat: én pedig a tisztújítást épen a bizalom hévmérőjének tartom. És ha a hévmérő gyakori alkalmazása nem semmisíti meg a melegséget: akkor a tisztújítás sem szoríthatja ki azon közbizalmai, melynek sajátságossága abban áll, hogy annál inkább növekszik, minél többen osztoznak benne. Az oltani bizalomcsökkenésnek hát nem tudom ugyan miféle — de mindenesetre más okának kell lennie. Különben is Iocalis állapot nem gyöngítheti az általános szabály horderejét. A tisztújítás pedig általános szabályul szolgáló kivánata autonómiánknak. Vannak végül oíyak is, kik a tisztújítást követhető korteskedést oly vízözönszerű veszélynek tartják, minek ellenében biztosító bárkát sehol sem lelhetni: én pedig ezen félelemre nem látok alapos okot. Mert az esperesvagy jegyzői állomásban — ha eredeti rendeltetésére reducáljuk — nincsen semmi uraság, — mind kettőnek szolgálalikészség kölcsönöz némi jelentőséget. Ez igazságra vonatkozólag mondja Jézsus magáról: az embernek fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja életét váltságnak árául sokakért; - ezért mondja az elsőségre vágyó tanítványoknak: a ki tiköztetek első akar lenni, legyen a többieknek szolgája. A mi pedig nincsen urasággal — csábító fénynyel egybekötve, az nem is viszen korteskedésre. És 4

ha csakugyan vinne, ez esetben is annak malmára nem egy rövidre mért pünkösdikirályság — milyen a restauratio állapot — hanem az örökös hivataloskodás varázsolna inkább vizet. Hogy pedig ezen eshetőség ellen is biztosítva legyünk, szükségesnek tarlom a hároméves tisztújítást éleibe léptetni. Mert ezen intézkedésben vetkezendik le hivatalosaink az embert, és öltözendik fel amaz ujat, mely Isten szerint teremtetett az igazságra és valóságos szent életre. Éfesus 4, 24. Gönczi Lajos, kelementelki ref. pap. RESTAURATIO. Egyházkorinányzatunk reorganisatiojában előtérben álló vitatott kérdések : ha egyházi tisztviselőink restauratio alá esnck-e? miként? és mikor? — Csekélyebbnek érzem magamat, hogy sem ily nagy horderejű kérdésekhez irányt adni kivánó szavazattal akarjak járulni. De azt nem tehetem, hogy elrejtsem s örök feledésnek adjam át egy a megyei s országgyűlési élet színpadáról 1849-ben s a földi létéről 1860-ban leszállott, köztiszteletben állt segédgondnoknak 1844-ben elnöktársához e tárgyban intézett s a napokban történetesen kezembe került levelét. Minthogy pedig óhajtandó, miszerint függőkérdéseink elintézésében ne a név s tekintély győzzön, de győzzön a mi jobb : ez indokból az érintett s itt másolatban közlött levél írója nevének s a kelet-helynek elhallgatását kérem. Görgeteg, december 14. 1861. Kovács József, m. p. reform, lelkész. Tiszteletes esperes uram ! dec. 15-én költ s alesperes úr által is aláirt levelében válaszomat kérvén, azt temérdek dolgaim miatt csak most adhatom, most is talán kelleténél rövidebben. Sajnálom, hogy előbb nem érdemlettem meg a tanácskérdést, mielőtt az egyházi elöljárók választása iránt a folyamodást, vagy javallatot a papság nagy része aláirta, vagy superintendentiára beadatott; holott előljáró létemre tudnom kellene, mi történik az egyház vidékben, annálinkább, annak nevében ; sőt máig sem közöltetett velem azon javallat: azonban ez nem tartóztat attól, hogy Ítéletemet a kérdésre komoly megfontolással és szokott egyenességgel meg ne mondjam. Én e tárgyat olyannak tartom, melyet sem egy külön egyházvidék, sem egyes superintendentia el nem végezhet. A mi vallásunk ellene lévén a