Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-23 / 12. szám

zólag a három- vagy nekem mindegy, bár több években előforduló tisztujitást : ezen esetben, nézzük, elérnénk-e azon várt eredményt, melyszerint a hivataloskodási önkény, visszaélés, tehetetlenség tökéletesen háttérbe szorittassék ? vagy nem lenne-e jelen állásunk s helyzetünknél fogva káros következésü prot. egyházunkra azon izgatottság, megrázkódtatás és soha el nem ma -radható pártoskodás, mely mindenhol és minden időben ezen különben népszerű eszme kivitelénél mintegy romboló szellem szokott megjelenni V En azt hiszem, hogy azon elvitázliatlan szükség-esetek, melyek a vármegyéknél a bizonyos időben törvényesen megállapított 3 éves tisztujitást elkertilhetlenné tették, nem merülnek fel oly lényeges — ugy szólva precise-alakban a protestáns egyház fokozatos kormányzati testületeinél. — Mert miután a vármegyei tisztviselőség fötényező az egész közönség mind törvényes, mind politikai szabadságának és jóllétének fent-irtásában; mi természetesebb, mint hogy ezen vármegyei tisztviselőikar, ha magát élethoszszig biztosított hivatalnoknak hinné, könnyen hajlandó lenne. — habár az üdvös közgyűlések megtartatnának is, — összefogott erővel és akarattal önkényt gyakorolni, tiszttársai hanyagságát palástolni, s ha kell, a gyűlésen megjelent s őket számadásra felszólító bátrabb egyéneket leszónokolni s végre -bevárni azon időt, midőn a gyűlési közönség megfogyott s az ottmaradtakat le is szavazni: — kellett tehát, hogy alkottassék törvény, mely szerint a megyei hivatalnok élethosszig ne választathassék, sőt bizonyos időben -megujittassék. — Ámde nem igy áll a dolog a prot. egyház fokozatos kormánytestületeinél; mert az egyes gyülekezeteknél a presbyterium felállíttatik és rendeztetik, — az egyházmegyéknél az egyházmegyei gyűlésekre pedig minden gyülekezetből a lelkész és egy világi tag mint képviselő elküldethetik, — az egyházkerületi gyűlésekre szinte minden esperességnek lehetnek megjelenő képviselői, kik nézetem szerint a gyűlés kezdetétől annak végéig jelen tartoznának lenni; kérdem : a gyülekezeteknél a lelkész mint elnök ha önkénykedik, nem tanusitja-e a presbyterium élhetetlenségét ? ha az egyházmegyei gyűlésen esperes, .segédgondnok, tanácsbirák hata-Joinszóval visznek valamit keresztül, nem árulja-e el a megjelent képviselők gyengeségét? — ugy szinte ha az egyházkerületi gyűlésen superintendens, főgondnok tekintélyével s méltóságával akarja a közvéleményt korlátolni; nem az esperességi küldöttek lesznek-e hibások, ha az ily tekintélyeknek törvény és meggyőződésük ellenében hódolnak? Pe:lig ezen engedékenység, melyet az egyházmegyei és egyházkerületi gyűléseken az elnökség vagy hivatalnokok irányában az illető közönség gyakorolhat, annálinkább rovathatnék fel bűnül ennek, miután képviseleti rendszerünk üdvös határozatánál fogva nagy figyelem volt arra fordítva, hogy a képviselők felerésze lehetőleg az intelligensebb világiakból, felerésze pedig már mint magában ilyenekből, a tisztelt lelkészi testületből álljon, mit a vármegyéknél gyakorlatilag általában mind a régibb mind az ujabb időben foganatba hozni lehetlen volt-Azonban ezeket mellőzve, feltéve azon esetet, hogy — mint fentebb emlitém — csakugyan restaurálni akar a protestáns egyház, tegyük fel p. o. hogy ezt az egyházmegyei hivatalnokokon akarná megkezdeni. — Itt, a hol elkezdve az esperesen és segédgondnokon, végig menve minden tisztviselőkön, a tanácsbirákon kívánná befejeztetni, — ha suecessive külön-külön minden hivatalra és más-más időben óhajtana választást előidézni: ez esetben az egyházmegye folytonos lázas állapotban tartatnék fenn, — ha pedig — mint képzelem és tudom, a tisztujjitást kívánók is szeretnek egyszerre egy bizonyos időben az egész tiszti kart megujitatni: akkor bizonyossá tehetem a tisztelt prot. közönséget, hogy már jó idővel a választás előtt az activitásban levő hivatalnokok, kivált azok, kik megmarasztatásukhoz nem sok reményt kötnek, hanyagabbul kezelnék hivataljaikat, azok pedig, kik nj hivatalba léptek, több hetekig, t. i. addig, mig liivataloskodásaikat be tanulják vagy felfogják, nem fejthetnének ki annyi erélyt, mint tán magok is kívánnák. — De mindez még tán elhordozható lenne, hanem ha azon esperes vagy segédgondnok, ki hivatalától nem tudom mi okból, lehet, tiszta ambitionalis nézetből megválni nem akarna : nem iparkodnék-e minden áron magának pártot szerezni s ha győz, — mert hiszen ez is csak ember, sőt gyakran gyarló ember — nem ki-23*