Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-23 / 12. szám

vánná-e visszatorolni mindazokon az irányában tanúsított intentiot, kik ellenne feltámadtak, a mikből azután a közügyekre kiszámithatlan zavarok keletkezhetnének; — ha pedig veszt, nem kivánna-e táplálni pártjával együtt a győzők ellenében gyűlöletet s nem állitana-e maga helyett az őtet legyőző ellen a legközelebbi tisztújításra egy vetélytársat, ki azt, nem mondom képességben, de népszerűségben felülhaladja? — Különben is nem egyszer történt meg a vármegyei tisztujitásoknál, hogy agyőztessé lett párt elég ügyességet fejtett ki arra, hogy azt akár egyes tisztviselőkben, akár egészben többé legyőzni lehetett volna, s ily esetben azután csak is ezen győztes fél discretiójától függött, ha az ugy nevezett basaságot szélsőségig nem gyakorolta. De én azt is hiszem, hogy ha az általános tisztújítás az egész magyar protestáns egyházban szabályul kimondatnék, aligha vissza nem lépne igen sok eddigi főbb hivatalnok a közbizalom adta hivatalától, tapasztalva azt, hogy ő most több szavazatok hiányával, nem ugy mint először — holott talán utólagosan érdemelte ki a bizalmat, — a választók nagy többségével vagy épen közakarattal választatott meg díszes hivatalára. — Mert csakugyan szó a mi szóv

bizonyos morális taszigálásnak lehet azt nevezni, a midőn az eddig'közvélemény által tö életesnek tartott egyén ellen sokszor azt se tudva miért, több egyes egyház — teszem a megyének csak harmadrésze is — lépne sikra. Azonban ezen emiitett eset legkevésbbé aggaszt engemet, miután a jókat jobbakkal, az ügyeseket ügyesebbekkel lehet kipótolni; de két veszedelmes, nem mondom eshetőség, hanem valószínűség mint egy kisértö fantomé áll előttem, a mely csaknem divináltatja velem, hogy most ez idő szerint ne restauráljunk. — Az egyik az, hogy ha az egyházmegyéknél kifejlődnének a pártoskodások, igen hamar megtörténhetnék, hogy a világi egyéniségek a tisztelt lelkészi testülettel összeütközésbe jőve, felébreszteni kívánnák az 1791-ik évi zsinatnak — Istennek legyen hála! — mostanáig alvó oroszlánját, — át kívánnák vinni a tisztújítást az egyes gyülekezetekben azon szép hivatalra is, melyet a lelkész mint a presbyterium nézetem szerinti elnöke gyakorol, s ebből utóvégre, — ha más alakban is, — de ugyanazon eredménynyel kinőné magát az utálatos papmarasztás. — A másik, mely nem kevésbbé veszedelmes azért, mert a bekövetkező tisztújítási pártérdekekből keletkezhető zavarok miatt a fenálló kormányhatalom kezére egy biztos alkalom szolgáltatnék a végett, hogy az 179%: 26. t. c. 4-ik pontját félremagyarázva, az ebben érintett eszmét a prot. egyház tisztviselőire nézve ő vegye foganatba, még pedig épen azon modorban, melyben már egy ízben az egyházmegyei némely tisztviselőkre az 1859. szept. 2-iki miniszteri rendelet II. fejezet, 43. §. 9-ik pontja, — az egyházkerületi némely hivatalnokokra nézve pedig ugyanezen rendelet IV. fejezet 69. §. 12—ik pontja értelmében akarta foganatositani. Es valóban hidd el kedves barátom ! ha a tisztújítás teljes mérvben gyakoroltatott volna 1859-ben, mondhatom, hogy az akkori kormány szép aratással dicsekedhetett volna a pátentális egyházakból. Éri kedves barátom! megvallom, nem akartam a tisztújítás mellett és ellen irt epés és nemepés cikkek cáfolatába bocsátkozni, csak annyit akartam kimondani, hogy ez idő szerint nem tartom egyházias eszmének a különben népszerű tisztújítási eszmét. Nem olyan korban élünk, hogy az ingerültség magját szórjuk el, melyből a viszálkodásnak megtermett gyümölcsét elleneink élvezhessék. Kövessük a lefolyt évben Isten szent kegyelméből egy akarat s egy értelemre áttért országgyűlésnek példáját: legyünk egyek, tűrjük a bajt, várjunk a jövendő jókra, — én hiszem és vallom, eljő az idő, midőn lehet zsinatot tartani s akkor, ha ugy tetszik, restauráljunk. — Mint mondám, nem akartam senkit cáfolni, sőt kijelentem, hogy azon tanácsadónak, ki minket öregebb tisztviselőket szerzett borostyánjainkon leendő nyugovásra szólit fel, majd nem sokára be is vehetjük tanácsát, s nem tartom ötet azon vasidőben született fiúnak, ki a nagy költő szerint ante diem patrios inquírit in annos. S á r k ö z y József. ERDÉLYBŐL A RESTAURATIO ÜGYÉBEN A magyar protestáns egyházi irodalom terén egy régóta vitatott kérdés Yonja magára figyelmünket, oly kérdés, melynek mikénti megoldásában maga a protestáns öntudat ébersége, vagy aluszékonysága nyilvánul. Es e kérdés nem más, mint a tisztújítás el- vagy nem-fogadása.