Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-23 / 12. szám

házak rendes szavazatával, hanem az egyházmegyei gyűlés jelenlevő tagjai által az esperes és segédgondnok urak ajánlatára választattam meg. — Mennyire haladtunk ez idő óta egyházi hivatalnokaink rendszeres választásában? azt ezekből kiki megítélheti. Azonban haladásunk előmenetelét legjobban tanúsítja 1860-ban minden egyházkerületekben a képviseleti rendszernek elfogadása s az egyes egyházakban a presbyteriumok rendezése. — Azt tehát, hogy protestáns egyházunk elméleti nézeteinek mindinkább igyekeztünk megfelelni, senki kétségbe nem hozhatja. Van-e még teendőnk, vagy talán már a kolophoni hajóssereget is csatába vezettük? ha valaki ezt kérdezné tőlem; igy felelnék: a haladás az élet jele, a protestáns egyháznak élnie kell; tehát haladjunk, de vigyázva és óvatosan, nehogy a célt szemeink elől téveszszük, s a tért — melyre lépünk — megmérni, az időt — melyben legcélszerűbb a haladás — bevárni szent kötelességünk. A tisztújítás magában véve népszerű eszme, nagy biztositéka a választóknak választottjaik önkénye, hanyagsága, szóval hivatalos tehetetlenségök és visszaélésük ellenében. — Ezt belátta honunkban az igen életképes kiváltságos osztály már több századok előtt; ugyanazért országos több törvényekkel biztosította magát a legtisztább alkotmányos eszme, „semmit rólam nélkülem" gyakorlatban tartása felett, melyre nézve vármegyei hivatalnokait a legutolsó időkig a tisztujitás utján szabadon választotta. — De mint mindennek , ugy ezen szép eszmének is árnyoldala is levén, s minthogy azt a hatalom és erő a fényoldalának elhomályositására gyakran felhasználni törekedett: az 1848-ban Pozsonyban tartott országgyűlés a szentesitett ez évi XVII. törvénycikkel kijelentette, hogy mig a legközelebbi országgyűlés e tárgyban intézkedni nem fog, — addig a megyék tisztujitásokat ne tartsanak; úgyde 1848-ban képviseleti alakban összeült pesti országgyűlés ez ügy felett több nevezetes tárgy miatt nem vitatkozhatván, ezt érintetlenül hagyta. - Az 1860-ik év végén és 1861-ik év elején tartott tisztujitások pedig ugyszólva az emiitett 1848-iki XVII. törvénycikkben érintett tisztválasztási hiánypótlásnak tekinthetők ; a miből kitetszik, hogy ez idő szerint az 1848-iki törvényeket figyelembe tartva még országosan sem dicsekedhetünk hároméves rendszeres tisztújítási gyakorlatokkal mindaddig, mig az országgyűlés e tekintetben nem rendelkezik. Igy állván a dolog, azon kérdés merül fel, hogy protestáns egyházunk* áll-e azon téren, él-e azon időben, hogy egy ép, egészséges, gyakorlatba vehető tisztújítási törvénynyel léphessen a világelébe ? Ha a közönséges magyar protestáns egyházra nézve oly törvényt akarunk életbeléptetni, mely az egészet kötelezze; nagyon természetes, hogy ezt csak ott lehet tanácskozás alá venni, hol az egésznek minden rétegei képviselve levén, a többség belátása és akaratának leszen a hozandó törvény valóságos kifolyása. Ugy de prot. egyházunkra nézve törvényeket alkotni, régieket eltörölni, egyenesen csak a közzsinat jogához tartozik : következéskép ily lényeges kérdésben, melynek kivitele protestáns egyházunkra nézve bizonyos rázkódtatással jár, sem egyes egvházkerületeknek, annál inkább egyházmegyéknek nem lehet feladata. — Igaz, hogy az egyházi tisztújítást pártolók már előre kimondák, hogy ezt a zsinatra halasztani annyi, mint ad graecas Xíalendas relegálni. — Nem mondok ellent, de épen, mivel ez idő szerint azért nem tanácsos, de nem is remélhető a zsinattartás, mert nincs biztosítva prot. egyházunk azon autonomiája, hogv ő a maga ügyeiről maga körében szabadon rendelkezhessék. — és ha itt — a zsinaton — nem rendelkezhetik, kérdem: mi biztositéka lesz azon törvényeknek, melyeket egyes egyházmegyék, de semmiesetre sem egész egyházkerületek mintegy separatisticus nézetekből hoznának létre? Es ez alkalommal, nehogy félreértessem, kijelentem, miszerint nem azt tartom veszélyesnek, hogv e kérdés sajtó utján vitattatik, miután mint alkotmányos nézetű igaz protestáns minden felmerülhető eszméknek előleges megvitatását szükségesnek tartom; hanem azt igenis nemcsak időelőttinek, de törvénytelennek is tekinteném, ha e tárgy felett egyes egyházkerületek s nem a közzsinat mondaná ki határozatát. — Egyébiránt föltéve de meg nem engedve, hogy egy varázsütéssel minden gyülekezetek, egyházmegyék s egyházkerületek egyszerre és általában életbe kívánnák léptetni minden egyházi hivatalnokokra alkalma-