Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-16 / 11. szám

egyház autonom része, a minoritás hoteles magát annak alávetni. Heckel, Ivanovics mint a szláv egyháztagjai, mint az autonomiához ragaszkodók az administrator kinevezését sürgették, az első annyival inkább, mert a szláv hívek, értvén az autonomokat, már régóta egyházi vigasztalásban részt nem vehettek, mert Podhraczkyt annyira gyűlölik, hogy készebbek némelyek 20 mértföldnyire elmenni egy szláv prédikáció kedvéért, mint Podhraczky prédikációját meghallgatni. Az autonomok, úgymond, többször ki akarlak békülni papjokkal, de ö fenyegetödzések között őket bárdolatlanul visszautasította, s legfelsőbb helyen rágalmakkal illette, sőt az utolsó nagy convenlen, melyen 130 autonom szláv hívek jelentek meg, minekutána a gyalázatos röpirat tartalma a szláv közönség tudtára esett, a gyűlés elölt számos szlávasszonyok jelentek meg seprőkkel s póznákkal azon szándékkal, hogy Podhraczkyt a paplakból ki fogják hányni, ha a férfiak úgymond gyávák, ők fogják az egyházat gyűlölt lelkészüktől megszabaditani. A convent tagjai közül nagyobb scandalum elhárítása tekintetéből, számosan az asszonyok elébe mentek, sikerült is őket feltett szándékuktól visszatartóztatni. Ezekután könyörgött azonnali hathatós intézkedésekért. Illés jogi szempontból kiindulva, helyeselvén az elnökség által kijelentett elveket, a bizottmány helyes eljárását, a tényeket constatirozva, és az ügyet elég érettnek tartja arra, hogy az esperesség végképen és rögtön alkalmazza az egyházi canonok értelmében a törvényeket, ö nem látja által miért kellene ezen ügyet elhalasztani annyival inkább, hogy az esperesség felelős a kerületi és még inkább az egyetemes gyűlésnek. Főtisztelendő superintendens Székács üdvösöknek vallja ugyan az elnökség által kijelentett elveket, helyesli a bizottmánynak tapintatteljes eljárását, ezt megdicsérendőnek tartja — annak idejében az egyházi törvények alkalmazását a kijelentett elvek értelmében szinte szükségesnek és helyesnek nyilvánítja ugyan, de hivatkozva Fabínyi cs. kir. tanácsosra, azoknak alkalmazását még most elhalasztandóknak vélné; pártolja tehát Fabínyi indítványát a szláv convent még egyszeri megpróbálására nézve azon hozzáadással, hogy erre mind a szakadó vagyis patentális töredék, mind pedig az autonom rész, sőt maga Podhraczky is hivassék meg. S z o n t a g Kálmán. Az haszontalan törekvés, a ki az esperességi elnökség hivatalos levelét felbontatlanul visszautasította és keresztényi kegyelettel teljes eljárását törvénytelen attentátnak bélyegezte, a ki híveit autonom barmoknak és disznóknak nevezni nem iszonyodott, az nem hiszi, hogy a conventen megjelenjen. Ö az elnökség elveit pártolva, rögtöni intézkedést kiván. Ezek után a világi elnök, úgymond, kimondhatná ugyan a többséget a szólók és felkiáltások után, de a vélemények eltérését, a tárgy tökéletes ki nem merítését, — de különben is már 9 felé járván az óra, következőleg későre haladván az idő, a tárgy fontosságára tekintve, talán nem ártana egyet aludni, gondolkodni és ezen fontos és valóban komoly ügy feletti tanáeskozás folytatását a holnapi napon esteli 5 órára kitűzni, mely indítvány egyhangúlag elfogadtatván, az ülés eloszlott. Reánk virradván a f. hó 28. napja délutáni órákban az egyház tagjai közül az elnökség közbejöttével a gyűlés előtt tauácskozmány tartatott, mint minden hasonló magántanácskozások többnyire bizonyos megállapodás nélkül mennek széjjel, ugy a jelen tanácskozmány is eredmény nélkül ugyan oszlott széjjel, de az eszmecsere mindenesetre igen érdekes és hasznos volt és némi befolyással a határozat hozatalára. Esteli 5 órára levén kitűzve a tanácskozás folytatása, valamint az első napon, ugy ezúttal az esperesség tagjai szép számmal jelentek meg. Megjegyzésre méltó, hogy ezen gyűlésen a szláv egyház autonom tagjain kívül, a szakadó vagyis patentális párt egy tagja is megjelent és a mint a tanácskozás folyamából kitetszik, a tanácskozásban is magyarnyelven, még pedig elég szabatossággal és meglehetős magyarsággal szólva, részt vett; — ez egy halavány arcú fiatal ember, ugy látszik, ha nem is fanatisált, hanem rögeszmékkel és sok tekintetben ferde felfogásokkal infascinált egyik tagja a szakadó pátentális töredéknek, egyszersmind a pátentális egyház jegyzője is. A tanácskozást a világi elnök egy a kérdéses ügyet felelevenítő, a tegnapi tanácskozás föinozzanatait, a kitűzött kérdések és általa kijelentett elvek mellett és azok ellen felhozott véleményeket összefoglalva nézeteit, irásba foglalta, irásba azért, mi első tekintettel szokatlannak látszik, mert hiszen gyűléseinken élőszóval szoktuk véleményünket előadni, nehogy valaki idővel szavait fére magyarázhassa, de különben is mint elnök, öt illeti leginkább a felelősség (litterae scriplae manent), a mi nem váratlan dolog, az is történhetnék, napi renden levén a delatiók, valaki egy delatióval vigasztalná meg, ö a válaszszal azonnal készen lehessen, ö mindenesetre történjék bár mi, ura lesz állításának, egyszóval beszédének. Ennek előre lett bocsájtása után ekképen folytatta beszédét : „Ezen fontos és komoly tárgy véleménykülönbséget eléidézhet ugyan, de egyetértésünket és egy célra törekvésünket nem zavarhatja meg. Én elnöki tisztemnél fogva * a többségnek engedni, a többség határozatához képest azt határozatként kimondani szoros kötelességemnek ismerendem; de méltóztassanak megengedni, hogy nemcsak mint elnök, de mint egyszersmind ezen esperességnek egyik igénytelen, de független tagja nézeteimet még egyszer előadhassam." „A pesti szláv egyház általános többségének, mely teljes meggyőződésből autonom lett, az esperesség előtt fenforgó visszahelyheztetési ügye életkérdés, — életkérdés nemcsak a szláv egyházra, de az esperességre, sőt az egész magyaroszági, kivált ágostai protestánstismusra is." „Életkérdés a szláv egyházra, mert annak megmaradásáról és fentartásáról, következőleg egy egyházi erkölcsi testületnek életéről van szó. —A zsláv