Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-09 / 10. szám

behatóbb ismerete philosopliiánkat messze túl terjesztette azon határokon, melyek az egyházi atyák nézeteit korlátolták. S mind ez, akarva nem akarva, gyakorol befolyást vallásos hitünk határozására. Azt találták, hogy sok dolog van égben és földön, a mikről a patristica theologia nem is álmodozott. Elismerhetjük nagy értékét azon formáknak, melyekbe az egyház első kora foglalta a hitet, de vissza is utasíthatjuk azokat és nem szükséges magunkat azok által megköttetni engedni ; használhatjuk, de megkísérthetjük túlmenni azokon, a mint ők is túlmentek az apostolok hagyományán.'1 ,,E leckét tanulva, a keresztyénségnek szüksége van egy mozdulatlan pontra, melyen megállhasson s ez a biblia. Ha a biblia a hit szabatos határozmányait. vagy az élet részletezett szabályait adja, nem maradna más választásunk, mint vagy alávetnünk magunkat külső törvénynek, vagy lemondani neveltetésünk egyik legfölségesb eszközéről. De a biblia valóságos formája szerint legjobban felel meg jelenlegi szükségünknek. A biblia történelem; magok a tantartalmu darabok is történelmi formákba öntvék és legjobban tanulmányozzuk akkor, ha azokat mint amaz idő'k emlékét tekintjük, a melyekben írattak, mint a melyek amaz idők legfölségesb, legmagasb valláséletet közlik velünk. E szerint használjuk a bibliát nem hogy lejárja, hanem hogy felköltse a lelkiismeret szavát. Ha a lelkiismeret és a biblia közt eltérés mutatkozik, a kegyes keresztyén azonnal fölteszi, hogy nem jól értelmezte a bibliát. Innen van, hogy a bibliaértelmezés időről időre változik. A scholasticus találta benne a purgatoriumot; későbbi tanulmányozók eleget hittek találni benne, hogy Galileit elitéljék; nemrég ideje, felhasználták a földtan elitélésére, és még most is találkoznak, kik a bibliát ugy értelmezik. De voltaképen a biblia formájánál fogva nem arra való, hogy zsarnoki hatalmat gyakoroljon az emberi szellemen; ha ezt tehetné, egyszerre külső törvénynyé válnék; de formája oly csodásan van szükségleteinkhez szabva, hogy tisztelhetjük mint legfelsőbb tekintélyt, a nélkül, hogy jármot vetne nyakunkba/' „E visszatérés a bibliához, mint főtekintélyhez, szoros kapcsolatban áll azon hajlandósággal, melylyel az élet minden viszonyaiban viseltetünk a hajdankor gyakorlataihoz, kétségkívül főképen azért, mert az eredeti gyakorlat fölélesztése a legjobb mód arra, hogy amaz idö szellemének lényegét bevegyük, melyben a biblia íratott. — E visszamenés a világ gyermek és ifjúkorához kétségkívül késlelteti ama türelem sajátunkká tételét, mely az ujabb korúak philosophiai és vallási főfeladata. Kérdésen kivül sokszor szintoly vakbuzgóságot tapasztalhattunk oly cselekvények védelmezésében, melyekre nézve a sz. írás sanctiójára hivatkoztak, mint a minő nyilatkozott a reformatio előtt az egyház decretumainak érvényesítésében. Azonban az ember semminemű leckét meg nem tanulhat alaposan egyszerre. Hogy a türelmességet jól és valódilag megtanulhassuk, hogy az ne pusztán bölcseleti nézetté, hanem gyakorlati életelvvé váljék, hogy összeköthessük igaz vallásossággal életben és jellemben, egyáltalában szükséges, hogy folytonosan fokozódva, de lassan nyomuljon a lélekbe, hogy előhaladási joga minden lépten nyomon kérdésben vonassék és legyen igy kényszerülve azt logikailag bebizonyítani. A legerősebb argumentum minden vélemény tiszteletbentartása mellett az, hogy valamely igazság felőli meggyőződésünk nagyon csekély értékű, ha nem birja magát a legerősebb ellenzék dacára is érvényesíteni, ha nem tud minden ellentálláson győzedelmeskedni.'4 Innen van, hogy értekező, ámbár a bibliatanulmányozást napjaink legsürgősb teendőjének tartja; másfelöl szerinte a hit irányában valóságos felségsértési bűnt követne el, ki azt akármily vizsgálattól, legyen az philosophiai vagy históriai, félteni akarná. A lelkiismeretes, gondos tanulmányozásnak még téves nézetei is többet érnek most, mint azon tompa hit, mely az embereket nem-gondolkodásban tartja. Hadd álljanak még itt értekező lelkes végszavai. „Mai időben, az emberiség érett korában, a nagy emeltyű, mely a világot mozgatja, a tudomány, a legnagyobb erő az értelmiség. Már sz. Pál mondta: hogy legyünk gyermekek gonoszságban, de értelemben legyünk férfiak. E mondás a legtágabb alkalmazást igényli. Nem egyedül a vallásos igazság átértésében, hanem az értelmi erő mindennemű gyakorlatában nem szabad más korlátnál megállapodnunk, mint an-