Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-09 / 10. szám

nál, melyet a természet, azaz Isten örök végzete szabott elébünk. Valóban nincs tudomány, mely befolyást nem gyakorolna a vallásos meggyőződésre is; mert ha egyenesen nem vet is világosságit szellemi kérdésekre, mindenesetre a tudomány megszerzésének folyamatja minden egyéb tudományok megszerzési módjára gyakorol befolyást." Az emberiség fejló'désének a közlött értekezésben felmutatott szellemdús felfogása kétségkivül nagyérdekü különösen a theologiára nézve ; mert a történelemnek csak oly szellemű felfogása veszi elejét ama gépies kijelentési nézetnek, mely annak folyamatját természetfeletti tényezők által felfoghatlan uton meg-megszakitja, de a mit a tapasztalat szintúgy mint benső tudatunk határozottan visszautasitnak. Hengstenbergék,Kurzék és követőik irányában a római katholicismusnak mindenesetre igazsága van, mert a mi egyszer megtörtént, miért ne történhetnék napjainkban is; ők tehát csak következetesek, ha időről időre híveiknek csodaeseteket mutatnak be. Legközelebb is a tarbesi püspök f. é. jan. 18-iki pásztori levelében tudatja a hívekkel, hogy a lourdesi barlang öblének párkányzatán, még 1858-iki február ll-én, s következő napokban Soubirous Bernadetté leánynak történt megjelenést, mely magút „Immaculata conceptioa

nak mondá, ő három évi elmélkedés, szigorú kutatás, hosszas és ismételt tanácskozás után olyannak találta, hogy valósággal a szeplőtlenül fogantatott szűz Mária megjelenéseül tekinthető. — Már most azok, kik hasonlók egyszeri történhetését elhiszik, mi jogon tagadják meg egy oly köztiszteletben álló férfiú előadásától a hitelt, ki tudván, mi kivántatik egy históriai igazság constatirozásához, állítását minden kellő bizonyságokkal támogatja? — Jól ismerem én amaz urak kibúvóját: csak ama jóslatok, csodák szerintük érvényesek, melyek szoros kapcsolatban állnak a legfelségesb kijelentéssel, a váltság művével; de vájjon, melyik csodatétel az, melyet avval szoros kapcsolatban hozni nem lehetne? Avvagy nem elég nagy tán korunkban ama gyöngék száma, kiknek hogy hihessenek, épen ugy mint a Krisztus idejebelí zsidóknak, jelek és csodák kellenek? Valóban, a ki azt nem látja, csak azt bizonyítja, hogy nem ismeri a valódi életet. Uraim, a következetesség' a tudomány terén nem kisebb erény, mint a cselekvő életben. — Valamint magamról, ugy Dr. Temple-ről is állithatom, hogy mi is a positivitás terén állunk, hiszünk kijelentést, hiszünk csodákat, s valóban nagyobbakat mint ellenfeleink; de a mi csodáink az Isten által megállapított örök törvények körén belől esnek s azoknak folyamatját nemcsak, hogy meg nem szakítják, de sőt hatalmasan elő is mozdítják. Midőn a geologus — azt mondja a második Essay irója, Dr. Williams — azt kérdi, vájjon kimagyarázhatók-e a föld szerkezetének változatai azon okokból, melyek jelenleg működnek, evvel nem akarja kétségbe vonni lehetőségét egykori nagyobbszerü forradalmaknak, csak alábbszállitja azok képzelésének szükségét. Hasonlókép ha a theologus Isten folytonos és mindenütt jelenvaló munkássága iránt szemeit nyitva tartja, alábbszállitja ugyan a kijelentés korszakának éles ellentétét, de nem kell szükségkép föltennie, hogy a folyam soha nem változtatta folyását. De a kegyeskedés a jelent akarja a mult csalhatlanságára emelni, mig a kriticismus a mult ridegségét kívánja összehangzásba hozni a jelennel s mig amaz abban a hitben él, hogy az igazság ő neki kizárólagos birtoka és nincs kegyesség, ha csak nem az ő felfogása szerint, emez azt tartja, hogy az élet százszorta többet ér minden theoriánál, elismeri ellenfelénél is a szépet és jót, de azt tartja, hogy nincs nagyobb ellensége ajónak, mint a jobb; ha a sötét nézetű kegyesség rosz theologiát tanít, tanítsunk mi jobbat; ha roszul magyarázzák a bibliát, magyarázzuk mi jobban; ha a tudományt elferdítik, mutassuk ki mi annak igaz módszerét s, a mi fődolog, utánozzuk annak önfeláldozó jótékonyságát, és hitből folyó élettisztaságát. Igy folytatván a harcot, biztosak lehetünk szerencsés kimenete, a győzelem felől. Ekkép fogja fel Dr. Temple is korunk keresztyénségét, midőn annak feladatául a türelmet tűzvén ki, világosan kijelenti, hogy nem a tétlenséggel, közönyösséggel azonos türelmességet érti, hanem a szellemi munkásság azon irányát, mely mas fegyvert nem ismer, nem használ a lelkiek feletti harcban, mint a melyet a tudomány ád. Mindezzel én csak azon nézleti módot akartam dicsérőleg kiemelni, melyből Dr. Temple felfogása folyt; mert a mi magát az egészet illeti, az a nem mellőzhető kifogásom van ellene, hogy 19*