Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-03-02 / 9. szám
273 211 273 A tanítónak szilárd jogi állás biztosittass ék. Hogy egyh. törvényeink, rendelményeink e részben már mindent megtettek volna, nem lehet egészen mondani. A Gelei Canonok a vádlott falusi tanitón tractusilag elütik a prot ,,pagani, auctoritate senioris" beleegyezvén a tiszttársak is „e scholis ignominiose ejiciantur oppidani" a püspök és seniorok tudtával „amoveantur, vei aliquid gravius de iis statuatur." Itt a törvény talán bene docet, mert bene distinguit? Ily különböztetésnek lennie nem szabad. Sőt e mellett szükség, hogy általában a tanitó viszonya a helybeli egyházhoz tisztán, szabatosan meghatáreztassék, törvénybe tétessék. Világosan ki kell mondani, hogy a tanitó a maga egyházának csak idöszerinti hivatalnoka, de nem egészen az övé, hanem egyúttal az e. megye tisztviselője s igy minden fontosabb ügyeiben ez, és az e. kerület itél felette. Szükség és igazság ez azért, hogy a tanitónak nemzeti fontos állásához, miveltségéhez méltó tekintély, munkájának a helybeli, gyakran háborító befolyások ellen siker biztosittassék. — Végre következik A tanitók fizetéses az iskolák fentartására való költségek. A legnehezebb ponthoz jutottunk. Azt hiszem, hogy sem a buzgó adakozások, sem a nemes célú tervek, domestica, általunk kivetett adók, mind nem elegendők, hogy egy teljes, a legkisebb falu szélső gunyhójáig elható növelési rendszert létesítsünk. Egy ily nagyszerű, életfontosságú, költséges ügyet, mint a növelésügy, az önkéntes adakozások változó és bizonytalan alapjára aligha lehet szilárdul fektetni; s szeget üt fejünkbe, ha körültekintünk és látjuk, hogy Európa minden növelóses államaiban *) a népiskolai költségek folyamának egyik forrása az államhatalom hegyeiből buzog s ugyanazon hatalom a népiskolaügy intézésében tetemesen befoly. Ennek okát én nem csupán az egyházi élet, öntudat hanyatlásában, Hanem a tanitásügy mai emelkedésében, azon egyszerű de nyomós tényben is keresem, hogy egy kiterjedi, áldásos hatású népnövelés fentartására nem csak jó akarat és magasztos elvek, hanem ezek után tekintélyes anyagi erő, rendelkezési képesség is kívántatik ; mindez pedig nem a szakadozott egyesekben, hanem az egészszé tömörült egyetemben fekszik, ez pedig az állam. Épen nem akarok itt a magunk könnyebbségére okoskodni, az egyetem fogalmát most reánk nem alkalmazhatom. Csak annyit jegyzek meg, lehetnek és vannak kedvező helyietek, midőn az egyház az állam forrásaiból meríthet, kell is, hogy *) Anglia az-e? Az angol népnek, mely a / 3 -át leszi a nemzetnek, tudatlansága és erkölcsi elvadulása, az iszonyú pauperismus, ennek tátongó szájába a kormánytól minden évben vetett több mint 5 miliő font, ezenkívül az egyesek adományai, az állandó szegény-adó'rovat,povr-rate, ellenkezőről lesznek bizonyságot. Az angol, népéhez inkább nagy lelkű, mint igazságos. Ez is egyik practicus vonása az angolnak. Lásd K e y Educ. in England. B. merítsen, mert nem félhet, hogy szomjat és életet oltó vészes italt iszik. Es e helyzet mind általánosabb lesz, ha az államok hova tovább keresztyénesedvén, nem mint ellentétes, csak mint külön munkaterü, de egycélú intézmények állanak egymás mellett. Egyébiránt még ekkor is ne higye senki, hogy a néptanító életemésztő fáradalmaihoz mért gazdag fizetésben részesül. Neki a jutalmat máshol kell keresni. Nem tudnók mi ezt oly szépen mondani, mint Guizot 1833-ban közoktatási miniszter korában a néptanítókhoz intézett körlevelében mondá : ,.A néptanító arra rendelve, hogy élete egyhangú munkában folyjon le, olykor körében az igaztalansággal s a tudatlanság hálátlanságával találkozzék, elszomorodnék gyakran s talán elcsüggedne, ha erőt és bátorságot nem máshonnan, csak a közvetlen és tisztán személyi érdek kilátásaiból merítene. Szükség, hogy munkája erkölcsi fontosságának mély érzete tartsa, lelkesítse; hogy az embereknek 6zolgáIás szigorú gyönyöre legyen a méltó jutalom, mit neki egyedül lelkiismerete ád. Ez az ő dicsősége, hogy ne kívánjon semmit, mi az ő munkás és homályos állapotán tul van, hogy kimerítse magát áldozatokban, miket alig számítanak azok, kik hasznukat veszik, végre, hogy dolgozzék az emberekért s a jutalmat csak Istentől várja." Willm. id. m. 277. 1. Eddig van a mondani való. Mondva csak el van már de megcselekedve lesz-e, mikor lesz,? azt én nem tudom. Ha a falakhoz szokott szemek a sikon is el tudnak még látni, ha az egyetemes és fontos érdekek, ha a nemzeti jövő hatnak ránk: soká nem késhetünk. Ha egynehány halad és magában menni ma már nem tanácsos, szükség, hogy a sokaság induljon; ez elől hátrál az akadály, útjában diadal és dicsőség terem mindenkor ! B. A N.-KANIZSAI PROTESTÁNS NÉPISKOLA. A szives törekvést jutalmazó isteni gondviselés n.-kanizsai mindkét hitvallású protestáns feleinknek az egyház és iskola alakításában tanúsított ernyedetlen buzgalmát a mult év sept. havában csakugyan óhajtott célra juttatá. Egyház és iskola szervezve lön az egyháztagok áldozatkészsége által, inely Isten és a szeretettel áldozni kész szívek segélyétől támogatva megnyilá a népiskola ajtait Jézus kicsinyei előtt, kik addig pásztor nélkül valának. A sopronyi tanítóképezde növendéke Péterfy Sándor ür a mondott időben beállittatván hivatalába, a kezdetben hat tanoncból álló iskolai népessóg folyó év febr. 5-ik napjáig — mikor az első félévi vizsga tartatott — 28-ra szaporodott. — A közvizsga a jelenvoltak állítása szerint meglepő eredményt tüntetett fel, tanító és tanítványok egyaránt közelismerésben részesüllek, minek következtében nemrsak protestáns, hanem más hitfelekezetbeliek is számosan klildek gyermekeiket a szt'p remenvnyel biztató intézetbe. Megbízatva levén a dunántúli f. I. egyházkerület pénztárából a n.-kanizsai protestáns egyház részére küldött segély átadására, folyó hó 14-én elmentem Kanizsára, s részint a népiskola
