Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-02 / 9. szám

211 271 ad tantam sitim! Ennek nem igy kellene lenni, a praeparandiához nem a gymnásiumon, hanem a felsőbb népiskolákon keresztül van a legtermészetesebb ut. Igy van ez Schweicban, Poroszhon, Holland, Franciaországban stb. A vidéki felsőbb népiskolák elköltöző növendékei a t. képezdéknek született tagjai, ezek sehova, csak ide mehetnének. Ebből az is látszik, hogy a vidéki alumneumok továbbra is fenmaradnának, sőt az eddiginél nagyobb mérvben gyarapittatnának. E helyen megjegyzem, hogy a t. képezdébe menő tanulók a classicusok elemeiben, szűkebb körben, mint ez a gymnásiumokban esik, külön oktatást nyernének. Igy lennének a mi népes alföldi városaink természetes hivatásuk szerint a népnövelés megannyi derék műhelyei, népművelő munkákkal, eszmékkel megrakva. A praeparandiát is valamikor, ha lehetséges volna, vi. dékre, nép közé, a maga elemébe kellene helyezni s legalább három évi tanfolyamuvá tenni. Schweicban a tanfolyam két év, de milyen népiskolai tanitás előzi meg ! Poroszhonban három év, Hollandiában négy év, mindezekre szemet nem hunyhatunk. Mikor a növendék teljesen végezne, 17—18 éves. Hozzá mint a papnövendékeknél 2—3 évi segédeskedés, mikor állandó hivatalba lépne, 20—21 éves. Es ez körülbelül igy lesz, ha néptanitó-állomásaink ugy lesznek díjazva, hogy a készületet megérdemlik. Nálunk nagy baj az is, hogy a tan. képezdékre folyvást idegen szemekkel néznek. Ha jól emlékezem, ezen intézet első belépésénél nem volt a közönségnek tetőtől talpig bemutatva, azelőtt egészen igazolva. Pedig itt mi felénk, hol minden egyesek zsebére szorulunk, nagyon megkérdezik minden jövevénytől, a ki bekopogtat, kicsoda, honnan jött, mit akar? Itt most röviden csak ennyit felelünk, hogy a t. képezde onnan jött, honnan maga az egész növeléstan, a gyakorlati bölcsészet hónából. Azt akarja, hogy a lélekhez ne nyuljunk már puszta kezekkel, ne tépjük, ne szaggassuk már tovább. Hiszen ha a sebészt is, ki a testtel bánik, ismerettel, műeszközökkel fel kell szerelni, bizony még inkább a tanitót, ki a lélekhez nyul s nagy mértékben lelkész. Es itt jegyezzük meg, hogy a mint a sebésznek nem volna elég a növénytant, a vegytant és akármely tant bármi széles terjedelemben tudni, ha magát az emberi testet eldugnák előle, épen igy a tanitó-növendéknek nem elég, ha minden egyéb tudománynyal szinig töltöttük is, de egyet, a mi szükséges, épen a neki valót elkerültük vele. Sőt maga az elvont ismeret sem üdvözit még, hanem egész benső valóját, tehát érzelmét, gondolkodását, jellemét kell a leendő tanítónak erős mivelés, fegyelem alá venni. Ez pedig nem általában a tanulói pályán, hanem épen a tanitót növelő pályán, nem hetek és hónapok, hanem évek alatt esik. Baj még az is, hogy nálunk nemcsak a tan. képezde, de maga a növeléstan is mint tudomány, nincs még kellően méltatva. Erre nézve szükséges volna, hogy akadémiáinkon a bölcsészeti szakban nyilvános paedagogikai tanfolyam nyittassék. A praeparandiák e hiányt épen nem pótolják; ezek csak a tanitó-növendékhez szólnak, korlátoltak, mert csak az eredményeket, szabályokat, módszereket adják. A nyomozásoknak, az elvek fejlegelesének másutt s más hallgatóság előtt kellene esniök. De nemcsak a tanítóknak, hanem utánok a felügyelőknek is, kik az iskola sorsára lényegesen befolynak, alapos paedagogikai képzettséggel kellene birniok. Nálunk felügyelökben ugyan szükséget nem látunk s ha épen ezeknek számától függene az iskola felvirágzása, ugy a miénknél virágzóbb iskola nem tudom hol volna. — De még egyéb is kell. K e y ezeket irja : „A porosz tanitók nyugtalanul várják, hogy a járási felügyelök a tanitók közül választassanak. Azt mondják nagy igazán, nevetséges az, hogy a tanitók, kik évekig a paed. tudományokban s a tanítói hivatal kényes és nehéz munkáiban fáradtak, oly emberek bírálatának, vizsgáinak vettessenek alá, kik sohasem tanullak növeléstant s kiknek semmi tapasztalatuk az iskola vezetésében. Sokan Poroszhon legavatottabb emberei közül ugy gondolkodnak, hogy az inspectorságokat egyedül tanítóknak kellene adni, hogy az egész kar egymás megfeszítése által tüzes vetélkedésre költessék, mindeniknek a tisztes és dijazottabb inspectorságra kilátás nyújtatván. ,,Egészen osztom e nézetet. Tény, hogy mind Poroszországban, mind Angliában többen a legképzettebb tanitók közül nagyon leveretnek munkáikban az által, hogy egy, lehet különben nagy talentumu, de oly gentleman-nek felügyelete alá vettetnek, ki épen nem ismeri az akadályokat, melyekkel a tanítónak kell küzdenie s ki gyakran képtelen egy taaitó működése és fáradalmai érdeméről józan Ítéletet hozni." The soc. cond. and educ. ofthe people in Engl. and Europe. Vol. II. 190—91. 1. A lelkészekre, mint leendő felügyelökre nézve a porosz kormány e részben oly intézkedést tett, hogy egyik sem szenteltetik fel, mig bizonyítványt nem mutat arról, hogy valamely t.-képezdében hat hétig hallgatott s a képezde tanáraitól a növeléstanból megvizsgáltatott. Közelebb id. munka 193 1. Ez már nagy lépés a jobb irány felé, de a tanitók ezzel sincsenek megelégedve. Ezt mondják s nagy okuk van rá: „mi több éveket töltünk komoly tanulmányozásban, hogy a paedag. ismereteket megszerezhessük s mégis oly emberek vizsgálnak, bírálnak bennünket, tesznek rólunk jelentéseket, kik e tudományt csak hat hétig tanulták ! Hihetö-e, hogy ily emberek képesek legyenek bennünket oktatni, hogy vezessük iskoláinkat"? Key: 193. 1. A felügyelőség Poroszhonban külön álló fizetéses hivatal, erre tehát a tanitó nálunk nem alkalmazható, de azért az elv szigorúan áll, hogy a felügyelőnek tisztében szakavatottsággal kell birnia. Különösen vigyázzunk, hogy az inspectio akadályára ne váljék az ügynek, minek előmenetelére van rendelve. Mindenek felett vegyük gondolóra, hogy a tanitó az iskolai körben igen fontos személy s tanitó és iskola oly felette közel állanak egymáshoz, sőt annyira egyek, hogy a mi az egyikre esik, éri a másikat. Ennélfogva