Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-23 / 8. szám

211 237 mem, — melyek körében vidéki gymnásiumot látunk ? — merevül földmives s jó részben lehetős magyar nép. Már most, a mily természetes, hogy a gazdag bércek között mindenekfelett a bérceket ássák, a messze síkokon mindenekfelett a termékeny téreket mivelik, a munkának e kiváló neme önként adja magát az ember kezébe, épen oly természetes, hogy a hol nép és csupán nép lakik, ott minilen szorgalommal a nép miveltessék, a főerő ide fordittassék. S valóban különös, hogy vidéki népes mezővárosaink, ha iskolájokat emelni akarják, ezt semmi más módon, csak egyedül a latin osztályok, a gymnásium utján vélik lehetőnek, mintha a tudós iskola hangzatosabb nevét, annak rajok nézve hiu csillogását keresnék, mintha vonakodnának azok lenni, a mik valósággal, mintha kicsinylenék valódi hivatásuk nagyságát. Mert hiszen mi lehet egy szabad és miveltségre törekvő nemzet körében szebb és magasabb feladat, mint a természeti erőkkel megáldott, ép és mivelésre váró tömeget, jó erkölcsű, eszmélkedő, körében szétlátó, kenyéren és pénzen kivül egyebet is ismerő néppé idomitni. Iine itt van a tér, itt a természetes, biztos és ingathatlau alap, melyre vidéki gymnásiumaink nagyobb részének tépni kell. Mig most maguk kénytelenek látni és érezni, hogy a fold, melyen állanak, nem biztos, jiem szilárd, de nagyon ingatag, nincs valódi népszerűségük, mert a nép nem érti, r.em ismeri őket, éleijogukat nem igazolhatják, mert ez is, amaz is nem a nép testéből való test, csontjából való csont. De miért e beszéd, nincsen-e fentartva ezen iskolákban a teljes mértékű egyenlőség, e gymnásiumok minden osztályai nincsenek-e nyitva a vidéki város minden lakóijainak gyermeke, boldog, boldogtalan számára s ezen osztályokban, bármiféle pályára lépjen a növendék, a classicus nyelvek alakilag képző hatása nem javára van-e? Ezt én nem tagadom, de azt meg állítom, hogy midőn a nép fiait, mint leendő népet képezzük, épen a felsőbb osztályokban nem szabad oly tantárgyat venni fel, mely csupán alaki, de olyat kell, mely egyszersmind anyagi becscsel, tartalommal is bir, tehát a mely nem esik el tölok, midőn az életbe kerülnek. Az iskolai egyenlőség pedig nem abban áll, hogy minden rendil-rangu növendek számára egyenlő tantargyak legyenek, sokkal inkább abban, hogy a különböző helyzetű gyermekek növelésére legalább is egyenlő gond fordittassék, hogy mindenik azzá legyen, mivé helyzeténél, viszonyajnál fogva csak lehet Mindezeknek folytán a teendő ez volna : kezdve Debrecenen, — hol elébb még az elemi osztályok volnának a helybeli egyházhoz csatolandók, — a Hajdúságon, Kunságon keresztül le a Tiszamentén eső népes városainkban az elemi osztályok felett nem reál vagy más speciális tanintézetet, hanem felsőbb nép-, ha tet.szik. polgári iskolát kellene állítani. Ebből látnivaló, hogy én a vidéki gymnásiumokat az elemi osztályok földével koránsem kivánom egyenlővé tenni, sőt inkább célom azoknak pénzalapját egyenesen fentartani, növelni, csupán más irányban, az egyetemes érdek javára gyümölcsöztetni. Ez ajánlat nem valami legújabb találmány és nem is az enyém, csak alkalmazása lenne nálunk uj. Ilyenek vannak Európa növeléses államaiban : Schvveiezban, Poroszhon- és Franciaországban. Ez utóbbiban a 833-iki törvények a felsőbb népiskolatartást — les ecoles primaires supérieures — minden hatezer lelket számláló községnek, sőt a kisebbeknek is, ha departementí székhelyek, kötelességükké tették. Wilin., id. m. 226. 1. Hogy e felsőbb népiskolák osztályaiban eleinte nálunk zsúfolt padok körül nem tolonganának, azt én nagyon tudom, de egy kevés idő s nemcsak ethicai, hanem rnathematicai képzettséggel biró tanitók, ez intézetekkel a nép alapos megismertetése s bizonyos, hogy ezeknek lesznek legszámosabb tanítványaik, még pedig folyvást, mert a helyzet természete szerint ezek birnak vidékeinken erős és állandó életjoggal. De mi lenne hát azT

mi vidékünkön a latin osztályok helyébe jönne, lássuk meg bővebben. Ismétlem, nem reáliskola, hanem az egészet képző elemi osztályok alapján folytatott, ezek fölébe helyezett, három vagy még inkább négyéves folyamű felsőbb nép- vagy polgári iskola, mindenik osztályban egy-egy tanítóval. Az első osztály az elemi tanfolyam tárgyait ismételné. A következükben a vallási és erkölcsi fejlesztésen kivül 1. Alakilag képző tantárgyak: a) Anyanyelv. Ennek tanításáról szeretném mondani, mit a nagy költő mondott Róma hatalmáról: ,.necfines, nec tempóra pono." A meddig csak mehet. Mégis némi tájékozásul : tökéletes értése annak, mi az anyanyelvben valósággal él; teljes készség a növendék leendő életkörén belől a nyelv mindennemű biztos használatában. Látnivaló, hogy ezen alapszabály első fele a nyelv régibb állapotait, irodalomtörténetét, mint már tudósoknak valót kizárja s legfelebb a nyelvfejlődés legutolsó izét, nálunk a Kazincy idejétől való korszakot foglalja magában. Mi ezen időszak irodalmában van, az mind érthető, annálfogva élő. Tehát e korszaki irodalmat, mint a jelennek közvetlen megalkotóját kellene legkitűnőbb darabjaiban megismertetni. A mi az alapszabály második felét, a nyelv használatát illeti, tudjuk, hogy a nyelvben két nagy ellentét van, költészet és próza. Itt mi az elsővel nem törődhetünk, a második, a próza e korben nagyon jelentékeny. Schleiermacher ezt mondja : ,.A prózai alkotást illetőleg tetemes különbség van a gyakorlatban, de a mely a tanításban nagyon elhanyagoltatott, név szerint az előre elgondolt s lassanként alkotott szerkezet s a rögtönzés között. Az ellentet csak relatív, mert bárhogy képzelje az ember a rögtönzés i alkalmat, ez sohasem absolute percnyi itt is egymásután! fejlesztés van, csakhogy szűkebb időközben." E r z i e h u n g s 1 c h r c , h e r a u s g. v. P 1 a z. 1849. 467—8. 1. Ez ága a prózai nyelvhasználatnak nagyon fontos s