Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-23 / 8. szám

211 235 gyon segíté a természet az embert akkor, midőn neki szemet, fület, érzékeket adott. Nem igy a protestantismus körében. Itt a test megritkul, az anyag neki vékonyodik s földi súlyából vesztve felsőbb körben lebeg. Itt a jel eszmévé, a kép gondolattá változik. Itt nemcsak látni és hallani, hanem érteni, felfogni szükséges. Mihelyt erre a nép fejtve, képesítve nincs, ö ugyan vallásos protestáns nép épen ugy nem lehet, mint egy világtalan, jeles csillagász. Mind ennek igazságát prot. egyházunk mélyen érezé s ha az események urai vagyunk, a prot. népiskolai ügy 48 után legalább elméletileg rendezve lett volna. I)e az idő ugy hozta, hogy az ügy magas érdekétől áthatott ref. egyházkerületek e. választmánya csak 1858 végén hozhatta létre a népiskolai szervezetet. Ki a népiskolaügyről szól, lehetetlen, hogy a népiskolai szervezetet is ne érintse. Nekem az e. választmány által elfoglalt téren tett építkezés, vagyis a népiskolai szervezet ellen semmi szóm, ez olyan, milyen a számára kikerekített téren lehetséges. De épen maga a kikerekités, a térfoglalás, a tér mennyisége ingerel szóra. A népiskolai szervezet a 4-ik lapon ezt mondja, hogy a legtöbb helyen levő egyes tanítókra való tekintet s némely iskolákból a növendékeknek gyakran fensöbb tanintézetekbe lépése tette szükségessé, hogy a népiskolák négy- illetőleg ötéves tanfolyamában állapodjék meg. De az 5-ik lapon vigasztalásul imigy szól: „Az összes egyházkerületek oda fognak törekedni, hogy a jelen népiskolaszervezetbe foglalt 5 éves tanfolyam, általánosan is, de kiváltképen minden oly helyen, hol az iskolai pénzerő, segédtanítók, vagy tanítók tarthatását megengedi, idővel legalább 6 évre terjesztessék ki s akkor majdan az itt kijelölt tantárgyak ezen idő tartama szerint osztassanak be és terjedelmesebben taníttassanak, figyelemmel levén még ezen beállandó esetben is mindenkor a fensöbb tanintézetekbe szándékozó növendékek négy év alatt bevégezhetendő pályájokra." Ha idővel az egyes néptanítók s az elemi osztályokból más célú fensöbb tanintézetekbe menő tanulók érdekei sérelme nélkül lehetséges lesz az, hogy 4 vagy 5-nél több osztályú tanfolyam létesíttessék, miért ne volna az lehetséges ma, vagy ne lelt volna három esztendővel ezelőtt ? Látszik, hogy a népiskolai tér tágítása bizonytalan időre elhalasztatott. Pedig van egy szép darab, van egy termöbb rész, mely rendelkezésre vár s mely a népiskola nagyon sovány telkéhez volna csatolandó. E rész, e darab nem más, mint a vidéki gymnasimnok nagy része, milyenek különösen bőven tul a Tiszán vannak. Ezek a mult időkben mint rectoriák a főiskola számára való alapítványok voltak, a mennyiben annak jobb fiait egyenként 2 — 3 év alatt tetemes összeghez, mintáz elöbbmozdulhatás erélyes eszközéhez juttaták, mig ezek némi viszonyzásul évenként néhány tanulót küldtek a főiskolába. Igy nagyobb és tehetősebb derék egyházaink a közegyházat táplálták, mig maguk jóformán éhen maradtak. És ez ma sem igen van másképen. Midőn népes egyházaink öt-hatszázból álló növendék — folyamának végső habjai a gymnasium elválasztó falába ütköznek, innen ellökődve, ki az éleibe hullámzanak vissza, alig 10- 15 csapódik át azért, hogy az iskolai erőnek színével, javával éljen, mig a több százakra menő elemi népesség nagy csapatokban négy éven keresztül száraz, kopár téreken tengődik. Pedig a mindennapi kenyér gondjától ment módosabb szülék, milyenek alföldi városainkban nagy számmal vannak, a 10—11 éves gyermekekkel tanulásukat még örömest folytattatnák, csak volna iskola, mely az elemi osztálynak töredékeit már nagyobb darabokban, a népmüvelödés igényeinek megfelelő módon nyujtaná. De egy teljesebb folyamu népiskola nem csak egyeseknek itt-ott ki nem magyarázott, ösztönszerű vágya, hanem alföldi népesebb városainkhoz mint félreismerhetlen életigény, gyorsuló léptekkel közeledik. E városok ugyanis önbíráskodásra, kedvező anyagi helyzetüknél fogva tetemes és fontos ügykezelésekre levén hivatva, mind az ügyvezetők választóinak, gyakorlatidé joguk fontosságát helyesen felfogó értelmiséggel, mind különösen a választottaknak, — kik gyakorta magából a népből kerülnek, — állásukhoz mért kedvezőbb fejlettséggel szükség birniok. Sőt ama városok egynémelyik néplakosára nem csak a városi, hanem a megyei municipiumkörében is administrativ hivatalok néznek, mert ezekhez tudományos pályát végezni nem szükség, elég az, mit egy felsőbb népiskola adhat. Azonban ha soha e világi előnyök nem volnának is, a növelésügy tiszta érdeke, ennek ellenében nagy tömegekben lakó népünk alanti élete s az igazságérzet ösztönöz, hogy szóljak. Az elme világositása, a sziv nemesítése az, melyek közül az első az embert szabaddá, a másik az igazán emberi viszonyokhoz kötötté teszi, eszközölvén, hogy az emberi érzelmektől el ne szabaduljon. Mindeniket a növelés létesítheti, még pedig eszközökkel. Az eszközök elöszerzéséhez anyagi erő, vagyoni hatalom szükséges. Hogy ott, hol ezek gyéren szerepelnek, az eszköz is gyenge, tehát maga a népnövelés is erölelen , a népre nem haló, könnyű megérteni. De hogy ott, hol tehetős nép nagy tömegben lakván, a kevés is sokra gyül, a csepp folyammá lesz, hogy ott is az eszköz mégis oly erőtlen, az eredmény oly fogyalkozásos, a nép oly fejletlen, kevéssé eszmélő, mint valami pusztában, mint az utolsó faluban, ezt már nehéz csak amúgy szó nélkül hagyni. Avagy talán azt hiszik nálunk egy és más helyen, hogy nagyot rnivelnek, midőn távolabbi nagy ügynek szolgálnak s a kisebb, de közvetlenül saját érdeket mellőzik. Talán azt vélik, szabados és jogos a néptől közösen gyűlt javakkal néhányak javára sáfárkodni. Szabados és jogos százat odahagyni s kettőhöz fordulni. A jó pásztor elhagyja a kilencvenkilencet, hogy az egy elveszett juhot fölkeresse, mennyivel inkább elhagyja ez egyet, siet, fut, hogy a tévelygő kilencvenkilencet előtereije. Ez a jézusi tény, ez a tiszta keresztyén igazság, melyet a nép irányában okvetlenül ki kell szolgáltatni. Mert hiszen csekély kivétellel kik teszik ama városaink összes lakosságát, — főleg tul a Tiszán jártatom sze-