Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-16 / 7. szám

leányok neveltethessenek; — mert hiszen ezen egyházrae­gyék elöljárói látják legközelebbről, mily égető szükség nálunk a protestáns leánynövelde, hol lehető olcsón, és mégis jól képeztessenek a leánygyermekek, miután alsóbb elemi osztályaikat kedvező sikerrel bevégezték születésök községi iskolájában, vagy a szülői háznál. Én nagyon hiszem, hogy a magyar példabeszéd tel­jesülend : „három az igazság," harmadszor tárgyaltatott a leánynövelde ügye a szatmári egyház zöld asztalánál, s most létre is jövend, mert a fögondnok ür, bár leánya nincs, igen melegen karolja fel az ügyet, a protestáns szü­lék lelkesültséget nyernek, a szép példát látván, az intézet szükségét érezvén, s egyházak, egyházmegyék, egyesek mindent megtesznek, hogy vidékünk nagy hiánya pótolva legyen. Az uj leánynövelő intézet megnyitása tervével pálya nyilik a hazánkban működő több jeles protestáns növelők­nek és növelőnőknek az ajánlkozásra, egy pár éven át ugyan egy kissé nehéz a küzdtér, de annál több és fénye­sebb a győzelem, ha a harc hiven küzdetett. Szálláson kivül, a szellemiekben, a tantárgyak tani­tásában, erős támaszt nyerend az intézet vezetője azon lel­kesekben, kik önként ajánlkoztak segédkezet nyújtani; — a női munka és női növelés lenne főleg az intézet lövelő­jének fő és szinte egyedüli tiszta feladata. A nagytiszteletü egyházmegyékhez, mint tudom, el is ment már a tudósító, egyszersmind kérölevél, adja Isten ! hogy az ügy szentségétől mellékes érdekek senkit vissza ne tartsanak, az 1858 ne forduljon ismét elő. Máramaros nem várhatván többé ránk, felállította Szigeten leánynövel­déjét, Szatmármegye protestánsai is közös erővel állítsa­nak fel egy teljesen fölszerelt, szellemi és anyagi kívánal­maknak mindenben megfelelő protestáns leánynövelő inté­zetet, bizonynyal sietni fognak a szomszéd megyék pro­testánsai is igénybevenni és anyagilag is segitni intéze­tünket. Állítsunk protestáns leánynöveldét, ez által oly kút­főt nyitunk, melyből az egyház és haza szent földére kövé­rítő cseppek és habok áradnak; oly tökét biztosítunk, mely a legbővebb és áldásosabb jövedelmet adja. — Fel tehát egyesek, egyházak, egyházmegyék a nagy és szükséges épü­let kövei gyors összehordására, ne halaszszuk holnapra, a mit ma megtehetünk, sőt ínég is kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy unokáink átka súlyosbítsa sirhalmunkat, és nehezítse síri álmunkat; a mint állítottunk iskolát fiu gyer­mekeinknek, épen ugy kötelességünk leánygyermekeinkről is gondoskodni, mint a jövő nemzedékek anyjáról, kiknek kezében van leginkább az utókor felvirágzása vagy alásü­lyedése. könyvismertetés. Történelmi k a 1 á s z o k 1603—1711. A vargyasi — Dániel — család irattárában levő leg­nagyobb részt eredeti kéziratok után ki­adá Dániel Gábor, szerkesztéThali Kál­mán, Pest Lauffer és Stolp sajátja. Fent nevezett szerkesztő s kiadó urak nemes buzgal­muk folytán egy könyv került a magyar közönség elé, melynek tartalmát egy pár szó kíséretében e lapok tisztelt olvasóival ha megismertetem: nem vélek haszontalan dol­got cselekedni., A munka 90 első lapját Petrityvity — Horváth Kozma önéletírása 1634 —1660 foglalja el, ezt követi 18 eredeti levél 1603—91 Bástától, Bocskay főembereitől, Rákóczy Zsigmond, Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin, I. Rákóczy György, Lorantffy Susánna, Kemény János, I. II. Apafi Mi­hály fejedelmektől s fejedelemnőktöl. Továbbá II. Rákóczy Fer. fejedelem kora, melyet egy lengyel királyi taná­csos (hihetőbben, mint szerkesztő megjegyzé, maga Rá­kóczy Ferenc, vagy még inkább ennek valamely titkára) egy római birodaloinbeli urnák Magyarország s Erdély dol­gairól 1706 (helyesebben 1709) esztendőben irt levelében tüntet fel. Végül 31 levél s egyéb irat 1705 —1711 gr. For­gács Simon, gr. Teleky Mihály, II. Rákóczy Fer., Pekri Lő­rinc kuruc tábornoktól stb. — könyomatű másolatival Beth­len, Béldi, Kemény, s II. Rákóczy F. sajátkezű leveleinek. Hogy mi és mennyi érdekes van ezen említett iromá­nyokban, azt e lap szűk hasábjain természetesen elő nem sorolhatom. Elég legyen e helyütt megemlitenem, hogy Petrityvity Horvát K. Erdély történelmének egyik legérde­kesebb részét az 1651—1660 eső időt, Erdélynek Moldva s Lengyelország ellen, majd II. Rákóczy Gy. Béldi, Barcsai által okozott belháboruját, az ezen korbeli tatár dülást, or­szággyűléseket, pártoskodásokat stb. még pedig mint leg­többeknek ezek közül szemtanúja s részese rajzolja ; továbbá hogy II. Rákóczy Fer., kinek itt korszaka tárgyaltatik, még pedig oly szempontból, hogy ennek s a magyaroknak fel­kelését isteni, emberi s magyar törvények által igazolja, — egyike a minden magyart leginkább érdeklő s legtisz­tább színben álló egyéniségeknek. Hogy a levelek s más iratok — melyek közt utólagosan mondva gr. Forgács Si­mon hadseregének haviszámadása, quietantia, Parolán ki­adott parancsolat stb. cimüek is találtatnak — szinte sokféle szempontból érdekesek : szerzőiknek neveik, szerepeik is gyanittatják. Ezekhez ha hozzá gondoljuk, hogy valamint az eredeti forrás tiszta vizét semmiféle vizvezetékes kűtak nem pótolhatják, ugy az ily első kézből kikerült eredeti okmányok is bizonyos tekintetben minden későbbi feldol­gozást — legyen az különben bármi jeles — felülmúl­nak: még inkább emelkedik előttünk nevezett munkának becses értéke. f.

Next

/
Thumbnails
Contents