Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-16 / 7. szám

kapjon s minél szélesebb kiterjedést nyerjen, teljes szi­vünkből kivánjuk. A lelkes éljenzés követte beszéd után a t. tanár ur felolvasá a tanoda összes növendékeinek előmeneteli osz­tályzatát. Végül az ezen intézet javára alapított ösztön­dijaknak egy része 200 s néhány forint a. é. kiosztatott; a más rész kiosztása a nyári közvizsgálat alkalmára tartat­ván fen. LEÁNYNÖVELDE. SZATMÁR-NÉMETI, február 4. 1862. „Hirdetek nék­tek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen" a bethlehemi éjszakán elhangzott angyali szózat kíséretében közlöm magyar- és erdélyországi protestáns hitfeleimmel, különösen pedig Szatmármegye protestáns családjaival, — ha lágyan olvassák a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lappot — eme kimondott szót, végzést: szülessék meg Szatmár-Németi városban a felsőbb leánynövelő intézet, még pedig a folyó év tavaszám. Folyó évi jan. 26-án közös presbyteri gyűlést tartott a testvér szatmár és németii két egyház, és a szatmári egyház fáradhatlan fögondnokának t. Gyene Károly úrnak lelke­sen elmondott és minden jelenvalók keblében viszhangra ta­lált szavai folytán elhatároztatott, életbeléptetése annak, mi az 1856-ik évben ugyanazon tanácsteremben hidegen fogadtatott, — 1858-ban már meleg szavakkal pártoltatott) eredmény nélkül. — Most reméljük, sőt bizonyosan hiszszük* hogy a még minden nemes vállalatában kitartó buzgalmá­nál fogva szerencsés fögondnok űr ezen kitűzött célját is elérendi s megalkotja koronáját eddigi müködéseine k, ko­ronáját mondom, mert ha szinte sokak érdemei a szatmári egyház és a gymnásium körül, a legáldásosabb tette vidé­künkre nézve bizonynyal a leánynövelde fölállítása leend. Nem akarok hosszasan értekezni e tárgyról, mert re­ménylem nincs senki, a kit meg kellene győznöm arról, hogy vidékünkön, — hol szép számmal vannak leányokkal megáldatott protestáns űri és nem űri családok, — minden­napi szükség a tiszta protestáns leánynövelde, melyben leánygyermekeink ugy neveltessenek, hogy legyenek olyanok , ,,mint a templom köveinek hasonla­tosságára szépen kifaragott kövek," legye­nek az egyház szent épületében ékes, de egyszersmind biz­tos erős tagok, legyenek majd időjöttével protestáns anyák, s neveljenek a protestáns egyháznak és édes magyar ha­zánknak testben lélekben erős, ép gyermekeket; mint asz­szonyok pedig legyenek a magyar elnevezéshez hü fele­segitők, legyenek nemcsak nők hanem feleségek, a férj ke­resményeit megtakarítani tudók, divatmajmolásokra, cifra hasztalan öltözékekre, fényűzési cikkekre, pazar asztaltar­tásra el nem vesztegetők, hanem az ő házaikat építők; — szóval: ugy növeltessenek leányaink, hogy rá illjék minden egyes protestansnőre egész valóságában a bölcs rajza : „erő és ékesség az ő ruhája, nem fél a következő időktől, az ő száját bölcsen nyitja meg, és kegyesség tudománya van nyelvében, szorgalmasan vigyáz háza népére, és a rest­ségnek étkét nem eszi." Nem salon-hölgyeket kell nekünk növelni, — kik azon méltóság tagjai, azon mag osztályosi, növelhetik leá­nyaikat Pesten, vagy másutt, hol e célra állított intézetek lehetnek. — Nekünk olyan nők kellenek, kik a háztartást értsék, házi munkákban gyakorlottak legyenek, vallásos miveltséggel bírjanak; — kik a tiszta erkölcs bájos virá­gával, a szellemi miveltség megfrisitő illatával fűszerez­zék meg a családi békés kört, és szakavatott házi női ügyes­ségükkel vezéreljek és intézzék a háznak körükbe tartozó gondját, erhét. Reménylem, hogy Szatmár és a szomszédmegyék pro­testáns családjai megelégesznek, ha a Szatmárt felállítandó protestáns leánynövelde ily célt tartva szem előtt nyit­tatik meg és akként oldja meg feladatát, — kebeléből val­lásos miveltséggel biró és házias leányokat bocsát ki, kik az élet számtalan csábingerei ellen biztos óvszert bírnak a vallásos miveltségben, a házasság terén pedig elég fog­lalkozást találnak meg sem hallhatni a syreni hangokat. Igaz, hogy a háziasság inkább a szülői háznál meg­szerezhető, mint nevelőintézetben; — azonban a helyes alap itt letehető, sőt szükségkép megvetendő, ha az inté­zet egyoldalúvá vagy épen káros hatásúvá nem akar fa­julni, ilt az intézetben kell a leánykákat a szellemi képzés mellett hasznos munkásságra szoktatni, teljesen felfogatni velők, hogy a szorgalmas munkásság fűszere az életnek, biztos óvszer minden botlás ellen, alap, melyre építhető a ház, a család anyagi jólléte, s eszköz az élet kellemei meg­szerzésére, szóval, a házi munkásság a nőnek a karbun­kulus árát felülhaladó éke. Miként fog megfelelni feladatának a megnyílandó nö­velde : a következő idők mutatják meg és a szülék vélemé­nye ; annyit azonban lehet várnunk, hogy a szatmár-németii testvér .egyházak közvetlen felügyelete alatt működő inté­zet a helyes irányt mindenkor megtartandja; — hogy meg akar felelni rendeltetésének : már csak felállása kö­rülményeiből is gyanítható. Egy növelőnő keresé meg a szatmári egyház fögond­nokát, ki felajánlá magát, két évig ugy vezetni a megnyi­tantó intézetet, hogy az egyház csak szállással lássa el, ö minden egyéb szükségeiről gondoskodand, s ha életrevaló­nak bizonyítja magát intézete 2 évi folyam alatt, akkor ve­gye az egyház teljes pártfogása alá, szedjen minden jöve­delmet, fedezzen minden költséget, szóval, az ö addig szinte magán-növelőintézete legyen teljesen az egyház sajátja, mint a lelkes Karacs Terézé, a tiszáninneni egyházkerü­leté lett. A lelkes ajánlkozó nő talán ismerve e vidék nagy lelki szükségét, bátorkodik ily merész ajánlatot tenni, és az egyház viszont elég bátor ily ajánlat mellett megkezdheté­sét az intézetnek eszközölni; mert hiszi, hogy a szatmárir nagy-károlyi és n.- bányai egyházmegyék, ez utóbbi már 1858-ban is lelkesen mozogván e téren, örömmel és kész szívvel ragadják meg a kínálkozó kedvező alkalmat és nem vonandják meg segélyfilléröket, hogy protestáns magyar

Next

/
Thumbnails
Contents