Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-10 / 6. szám

nyait s.jótéteményeit csak képzelődés és gondolat által tehetnők jelenvalóvá; lianem azért szükséges, minthogy csak a hit képes elfogadni a kegyelem ajándékait, melyeket Krisztus, hatalmas igéje által, a sakramentomba fektetett. Hasolóképen elvettetik a római kath. egyház tana, mely szerint az Ur sz. vacsorájában kenyér és bor a pap szentelése által elvesztik állományokat (substantia) és Krisztus teste állományává változtattatnának, ugy hogy a kenyér és bornak csak alakja maradna fen, továbbá, hogy a Krisztus teste, az elemek szentelése után, az ur vacsora kiszolgáltatásán kivül *) is jelen volna és maradna. Ellenben az tanittatik, hogy az úrvacsora kiszolgáltatásában kenyér és bor vannak jelen természet szerint, és természet szerint élveztetnek is; de azokkal együtt természet feletti módon az urnák teste és vére. Hogy azonban azon egyház tana szerint, a pap a misében még most is újra meg újra áldozza Krisztus testét és vérét bűnöknek bocsánatjára, elevenek és holtakért, az nem egyéb, mint Krisztus áldozatának megtagadása. Végtére helyesnek ismertetik el, hogy az úrvacsora mindenütt két szin alatt szolgáltassék ki, a mint Krisztus világos szavai érthetően kívánják: „igyatok abból mindnyájan!'1 III. A másik pont, mely mint a két felekezet közötti különbözés lényeges pontja gyanánt szokott tekintetni, ,,az előrendelésrőli **) tan." Állítják, miszerint a helv. hitv. felekezet szigorú előrendelési tana főalapja annak, hogy az ág. hitvallásuak azokkal nem egyesülhetnek. Nem tudom, nekem látszik-e csak ugy, vagy valóban ugy van-e: én, ha a két hitfelekezet symbol. könyveit vizsgálom, azokat a sz. írás mondataival és a praedistinatioróli hittan-cikkel, a mint ez Augustin ideje óta az egyház történelmében fejlődött, egybevetem; alig vagyok képes a két felekezet között lényeges különbözést felfedezhetni. El nem tévesztendő körülmény, hogy itt *) Melanchthoii. „Nihil habét rationem sacramenti extra usum a Christo institutum." **) Somosy szerint, elöhatározat. (Szerző). Sem ez, sem amaz, hanem „elövégzet." Szerk. nem Kálvin, vagy Luther, Oekolampadius vagy Melanchthon elve — vagy véleményéről lehet szó — mert ezen egyeseknél tagadhatatlan, különböző árnyéklatokban fog ezen tancikk feltűnni; itt csak arról lehet szó, hogy mely tan üllepedett meg mind a két felekezet részéről mint egyház tana. Itt minden azon szemponttól függ, melyből a reformátorok ezen tancikk felállításánál kiindultak. Augustinus példája szerint (ki azt tani/ totta vala, hogy Adám bűnbeesése által az emberi természet véghetetlen bűnsullyal lőn terhelve, s az emberi természet egészen képtelenné lett a jóra saját erejéből, a miért is csak az Isten kegyelme teremthet az emberben uj életet, az ember hozzájárulása nélkül, némelyeket, pedig vesztökre hágy) „a reformátorok mindnyájan megegyeztek abban, hogy mihelyt lelki üdvünket nem mint az Isten kegyelmének feltétlen ajándékát tekintjük, azonnal levonunk Isten kegyelméből, és mihelyt el nem ismerjük az ember bűnös voltát egész nagyságában, magának az üdvözítő érdemének kell elenyésznie." Ha tehát Kálvin azt tanította, miszerint Isten öröktől fogva némely embereket véghetetlen kegyelméből az üdvösségre kiválasztott, másokat pedig mindenhatóságának bebizonyítására öröktől fogva elkárhoztatott, nem volt neki e mellett más szándéka, mint az „isteni kegyelem dicsőségét tökélerr tes világosságában feltüntetni." 0 maga visszaborzad ezen tan következéseitől, de, úgymond, szilárdul meg van győződve, hogy ez tanittatik a sz. írás e helyeiben: Rom. 9, 13 — 24. Ap. csel. 13, 48. stb. A „Formula Concordiae£

t

Art. 11 szerint „Isten könyörülő szeretetéből az emberi nem iránt öröktől fogva azt határozta, hogy minden ember üdvözüljön a Krisztus által, és hogy mind azoknak, kik Krisztusban hisznek, segítségökre is akar lenni.''' Kálvin evvel ellenkezőleg azt mondta vala: miszerint az emberek egy részének kiválasztása észszerűennem is képzelhető, az emberek egy más részének elkárhozása nélkül. „Multi quidem — igy szól Kálvin Instit. III, 23, 1 — acsi invidiam a Deo repellere vellent, electionem ita fatentur, ut negent quemquam repróbari: inscite nimis et pueriliter, quando ipsa electio, nisi reprobationi opposita non staret.