Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-10 / 6. szám

Quos Deus praeterit, reprobat, neque alia de causa, nisi quod ab haereditate, quam filiis suis praedestinat, illos „vulta

exclndere. Ha általmegyünk az ág. liitv. tanra, Melanchthon is eleinte deterministice gondolkozott? az egyházlátogatás fi527) óta azonban annyira védelmezte az emberi szabadságot, hogy Isten ' w nem látszhatik többé a bün okának. Ag. hitv. 15. Később is mindinkább azon tan képeztetett ki az ág. hitvallásuaknál és emeltetett érvényre, melyet a Formula Concordiae 11-dik cikkében olvasunk, a mit azonban igen bajos szabatosan össze állítani. Még Matthes *) szerint sem kell a Formula Concordiae tulajdon szavait vennünk, hanem azon értelmet, mit az egyházvezetői irányadásul akartak kijelenteni. Ez pedig lényegében oda megy ki, miszerint ,,isten véghetetlen szabad könyörületénél fogva, tekintvén Krisztus érdemét, öröktől fogva elhatározta valamennyi embernek üdvét a Krisztusbani hit által, és isteni kegyelmét ezen hitért minden embernek különbség nélkül komolyan kinálta, de senkire reá nem kényszeríti, a miért is kegyelmének ellent is lehet állani" (gratia resistibilis.) De váljon a helv. hitvallás XI, 14, a heidelbergi káté, **) melyek irtóztak Kálvin szigorú következetességétől, az Arminianusok, lényegesen mást tanitottak-e e részben? A helv. hitvallás igy szól: „Tanítjuk és hisszük, hogy a mi Urunk „Jézus Krisztus az emberi nemnek és igy az egész világnak örökké való Megváltója.'' A heidelb. kát. XXXVII: „Mit hiszesz, mikor ezt mondod: szenvede4

1

? — „Hiszem, hogy ő teljes életének idejében is ugyan mig e földön lakott, de főképen halálakor Istennek az egész nem bűnei ellen való haragját az ő testében és lelkében szenvedte." E szerint magok a ,,helv. hitv. egyház symbol. könyvei nagyon tágítottak Kálvin előrendelési elvének „szigorúságán." Még maga Somosy is, miután részletesen előadta „Az előhatározat hitágazatának histori-. áját, az általános és feltételes előhatározatot hivők közötti különbség vizsgálatát a sz. irás tanítása szerint (272) azzal végzi be okoskodá-*) Kari Matthes : Comparative Symbolik aller christl. Confessionen vom Standpunkte der evang. luth. Confession. Leipzig 1854. *») Somosy: A hittan első vonásai. S. Patak 1842. 268. sát: ,,Az általános elöhatározat" nem csak, hogy a sz. írásban nem taníttatik, de még az okossággal sem fér össze." „Ellenkezik" ugyanis először az „Isten jóságával, igazságával, bölcseségével, másodszor gátolhatja az erkölcsiségben való gyarapodásunkat." A miért is tanácsosabbnak látja mind a két fél (általános és feltétes előhatározat) értelmét összekötni ilyformán: „Istennek az emberek jövő életbeli sorsuk meghatározásában voltak alanyi okai, t. i. minden ő tökélyei, — s azt mondani: „Isten üdvösségre választott minden embereket," kiket a maga tökélyeinél fogva arra választhatott. De volt tárgyas oka is, u. m. az emberek magokviseletére is figyelemmel volt." Ha most evvel egybevetjük, mit a Formula Concordiae mond: u. m. Isten véghetetlen szabad könyörületességből, tekintettel Krisztus érdemére, öröktől fogva minden emberek boldogságát akarja a Krisztusbani hit által, és ezen hitért isteni kegyelmét minden embernek különbség nélkül komolyan kínálja (az evangyeliom által) de senkire nem kényszeríti, a miért is azon kegyelemnek ellent is lehet állani (gratia resistibilis) : — „hol lesz azon életbevágó különbség, mely a két protest. felekezetet külön válaszsza?" Egyébiránt itt is Müller J. Consensusában oly tan állíttatik fel, melyben mind a két hitfelekezet saját meggyőződését is feltalálhatja. — Azon végtelen nyomorúságból, melybe az emberi nem (a bűnbeesés által) sülyedt, a könyörülő Isten előbb mint sem még a világnak alapja vettetett volna, öröktől fogva menekülést és szabadulást határozott vala Krisztusban. Isten ezen választás és előrehatározásán, mely nem minden embert, hanem csak a kegyeseket, kik Isten jó kedvét elnyerni igyekeznek, foglalja magába, oly szilárdul alapszik a mi üdvösségünk, hogy a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak rajta. Ezen választás indoka egyáltalában nem mi bennünk létezik, hanem egyedül Isten könyörületességében és Krisztus érdemében. Minthogy pedig Isten az ő titkos tanácsát csak Krisztusban jelentette ki, és ezt tette üdvünk alapjául; senkit sem üdvözít, kit sz. lelke s igéjének ereje és hatalma által Krisztushoz nem hivott, és az ő benne való hitre nem világosított (illuminatio) és nem újított, és ezen hitben mind végig meg nem