Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-15 / 50. szám

Midőn ez év elején a ,,HÁZI KINCSTÁR" szerkesztését és kiadását átvettem, tevém azt azon tiszta szándékból, hogy megmentsek az enyészettől olyan közlönyt, melynek feladata a protestáns közönség, különösen a nép családaiban a mivelts-íget, a naza és egyház iránti lelkesedést és szeretetet kifejteni s ápolni. S e magasztos cél elérésére én n«m is ismerek [eélsierübb eszközt, mint olyan közlönyt, mely népszerű, könnyen érthető, de azért a raiveltebb olvasó szellemi igényeinek is megfelelő hangon terjeszti az ismereteket, s terjeszti a vallást és politikát, illetőleg a tisztult nézeteket mindenütt, a hovdcsak eljut. Hogy pedig ilyen közlönyre vagy családi lapra egyházunknak szüksége van, ebben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. A protestáns egyháznak felvilágosodás, miveltség és tökéletességre való haladás — éltető gyökere, lla valamire, úgy egyházunkra leginkább alkalmazhatók ama szent szavak: elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való. Mindezeknél fogva tehát azt hittem, hogy a mire szükség van, annak kelete lesz. Ámde e hitben igen csalatkozám. Mert dacára annak, hogy a lap irányát, szellemét, belbecsét illetőleg a vidékről számos elismeréssel s a megelégedésnek többször kifejezett jeleivel találkozám, — mégis eddigelő oly csekély volt a különben felette olcsó lap előfizetőinek száma, hogy ez évben annak kiadása mellett tetemes veszteség ert bennünket. Ily körülmények között lehetetlen volna annak további kiadatása. Azonban a szent ügy érdekében még egy kísérletet teszek. Ezennel fölkérek minden lelkes protestánst, hogy értvén a tárgy fontosságát és tudván a lap nehéz körülményeit, szíveskedjék a vállalat fenmaradhatása érdekében teljes buzgósággal közremunkálni. Szíveskedjék ismerősei körében a lapot terjeszteni, arra előfizetéseket gyűjteni s másokat is előfizetések gyűjtésére serkenteni. Mivel pedig egyházunk tehetösbjeit és vezetőit legjobban érdekli, hogy a nép felvilágosiltassék s az egyház iránti ragaszkodásra és lelkesedésre serkentessék, egyúttal arra is bátor vagyok fölkérni egyházunk azon előkelőit, kiket az Isten anyagiakkal bőven megáldott, hogy a legszentebb célra törekvő e közlönyből néhány egészen szegény, de a mivelődés iránt fogékony családnak, kik a legjobb akarat mellett sem képesek előfizetni, egyes példányokat megrendelni kegyeskedjenek. Ily módon lehető lenne a lap további fentarthatása. A legjobb reményben teszem ki tehát ide az előfizetési föltételeket, s ezek : egész évre 2 ft.. félévre 1 ft. o. é. Végül jelenthetem, hogy a lap szellemi belbecsét illetőleg jeles és tehetséges dolgozótársakról gondoskodtam, s a siker esetére e tekintetben minden lehetőt elkövetendek. Pesten. December l-jén, 1861. Ballagi Mór, a .,Házi kincstár" és Protestáns lap" kiadó szerkesztője (Lipót és Szerb-utca szögletén 29. szám alatt). PRO ET CONTRA A TISZTÚJÍTÁS ÜGYÉBEN.*) Mégis a tisztujitás. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna , Hogy békességet bocsássak e löldre : nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, Iianem Fegyvert. Mert jöttem, hogy azt cselekedjem, hogy a fiu az ö atyjának ellensége legyen a leányzó az ö anyjának, és a meny az ö napának ; és hogy az embernek ellensége legyen az ő háznépe" Máté X., 34—37. Kik valaha uj és szokatlan eszmék életbeléptetését, a megszokott rend és fennálló szokások eltörlését, s azoknak egészen másokkali pótlását, vagy csak részben is módosítását tűzték *) Reméllem nem veszi a t. c. közönség rosz néven, ha lapunk egy pár számának nagy részét a restaurátio ügyének szenteljük. A kérdés igy vagy amúgy történendő eldöntésétől függ az egyház jövendője, s igy minden esetre megérdemli, hogy azt minden oldalról megvitassuk. Szerk. ki célul maguknak: azok bátran zászlójukra Írhatták minden időben az Ödvezitő fenntidézett r szavait. Allitá«om igazolásául álljon a tény, mit a solti egyházmegyének a tisztujitás érdemében kibocsátott körlevele országszerte előidézett. Engem azonban nem az lep meg. hogy merőben ellenkező nézeteket, egymástól egészen eltérő nézeteket, egymás ellenébe állított véleménykülönbségeket hallok és olvasok e tárgyban; — mert az természetes, de egyszersmind becsületére is válik az emberi okosságnak, hogy nem ölel vakon magához minden csillámot valakinek puszta szavára, hanem szigorún megvizsgál, kikérnél mindent: vájjon ama fény, mely előtte felgyúlt; nem bojgó lidérc-e, melv elvégre is meglábolhátlan stippedékbe csalja a vigyázatlan vándort V — mondom tehát, ez ellenkezése a véleményeknek engem egyáltalában nem lep meg, ha-