Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-08 / 49. szám

fcármi máskép tanulni: nem érdemes a tanitói tisztes és szép nevezetre. Az ilyen inkább napszámosnak mint taní­tónak van születve; az ilyennél a tanitás puszta kenyér­kereséssé aljasul le annélkül, hogy háladatos tudna érette lenni. Azonban ilyen tán nincs is, közöttünk legalább aka­rom hinni, hogy egyetlen egy sincs. Isten is őrizzen a gonosz és rest szolgától, ki a reábízott talentomokat elássa vagy roszul sáfárkodik azokkal ! Tudtommal már 3-ik éve, hogy orbai egyházme­gyénkben a tanitói értekezletek életbe vannak lépve. Né­hányszor én is voltam szerencsés résztvenni bennök, épen azért bizton vélem állithatni, hogy egyházmegyénk fejlődő nemzedékének csak hasznát, csak előmenetelét eszközöl­ték. Oh de a haszon nem annyira a jelen mint a jövendőé. Majd ha a mostani növendéksereg Isten akaratja szerint a felnőttek helyét elfoglalandja, csak akkor lehetséges az uj ég és uj föld, melyben lakozik az igazság, ismeret, vallá­sos szent érzelem, erény és világi boldogság. Tisztelt tanitói kar ! Tudom én, hogy önök világsze­rint nincsenek kellőleg jutalmazva. Avvagy ki tudná meg­jutalmazni a napot, hogy a gyönge növények millióit táp­lálja, élteti, erősíti, gyümölcsözésre érleli, — megjutalma­zódik ez maga magában, midőn a melegebb évszakokban le­pillantva a szép mindenségre, látja, hogy minden éled, vi­rul sugarainak érintésére. Ilyformán vannak önök uraim ! Ha képzetekben előre látják növendékeikben a szerencsés családtagot, a boldog házastársat, a vallásos közönséget, a viruló gazdaságokat, a szép és boldog vidéket, a földön Istennek országát, és tudják, hogy mind ez nagyrészben önök buzgalma által történt: mondják meg uraim! hol van oly jutalom, mely egy ilyenkori gyönyörérzettel, lelki élde­lettel felérne ?! Hogy pedig ezen még most szép álomkép valósuljon: lássunk munkához, lássunk növendékeink fejlesztéséhez. Az e célravezető tanitói értekezleteket látogassuk kitartó szorgalommal, mert itt a mulasztás bün, mondhatom, szent­lélek elleni bün, — mert nemcsak önmagunk, hanem nö­vendékeink szelleme ellen vétkezünk, elmulasztván az esz­közöket tanulhatni és taníthatni. Bocsánat önöktől uraim ! kissé hosszas megnyitó ér­tekezletemért ! Isten segedelme legyen velünk és munká­inkkal. Legyen anyaszentegyházunkkal és ennek buzgó vi­lági valamint egyházi tagjaival. Legyen az ismeretszomjas fejlődő növendékekkel 1 Finta István, pávai pap. N.-SZALONTAI EGYHÁZM. TANÍTÓI KARÁNAK ÉRTEKEZLETE. , Mult october hó 31-én Sarkadon tartatott meg a nagy-szalontai egyházvidék tanitói karának évenként tar­tatni szokott értekezlete, egyházmegyénk esperese, n. t. Osváth Imre sarkadi lelkész űr elnöklete alatt. A szokott előzmények után n. t. elnök űr felhivá a jelenlevőket, hogy kiki, ha ezen alkalomra készitett volna a nevelés körébe vágó értekezést, — azt olvassa fel: de fel­szólítására néma hallgatás lön a válasz; mi annál megle­pőbb volt, mivel ez még egy értekezlet alkalmával sem tör­tént. Azonban véleményem szerint e hallgatásnak oka most sem a nevelés iránti meghűlésben, vagy a nevelés sáfárai­nak szakavatatlanságában, hanem — ki a néptanitóikar közérzületét ismeri és benne osztozik mint én, bátran ki­mondhatja hogy — a legközelebb kijött „Népiskolai rend­tartásiak a néptanító testét és lelkét s apáitól öröklött szabadságvágyérzetét egyaránt ölő szigora felett keletke­zett kedvetlenségben, mint az örökös rólunk és nélkü­lünki rendelkezés szörnyeteg szüleményében keresendő. E véleményem helyességét igazolni látszik az emlí­tett „Népiskolai rendtartás"nak, a hallgatást megszakasztó felolvastatása folytán keletkezett értekezleti jegyzőkönyv tartalma is, — mit azonban terjedelmes volta miatt itt nem közölhetek. Egyházmegyénkben tanitói gyámintézet is létezik négy év óta, melyet a régebben fenálló lelkészitől külön, s más személyek által kezeltetik. E gyámintézet érdekében tartatni szokott közgyűlés is, mint máskor, ugy most is az értekezlettel összkapcsolatban tartatott meg. Mely gyű­lés főteendoje vala, az intézeti tisztviselöségnek az alap­szabályok értelmében három évre történendő újra vá­lasztása. Ez meg is történt a következő eredménynyel: Tiszteletbeli elnök lett közfelkiáltás utján borosjenöi Tisza Lajos ur ö nagysága mint az intézet egyik fö­gyámolitója s alapitója. Elnökül pedig t. Bor Áron sarkadi fötanitó és se­gédlelkész. Alelnökül Hajdú Ferenc okányi — Bizottmányi tagokul: Kerekgyártó Mihály geszti-, Miklósi Sándor, szalontai-, Somogyi József aradi-, Szabó József, n.-zeréndi. Pénztárnokul Balog István n.-zeréndi tanitó. Jegyzőül pedig közlő választatott el. Az értekezlet és vele összkapcsolatban tartott gyám­intézeti gyűlés, — ugy mint kezdetett, — vallásos és nem­zeti énekekkel lön befejezve. A gyámintézeti uj tisztviselöség névsorát azok ked­veért tartottam szükségesnek közzé tenni, kik magokat in­tézetünk állal akár most, akár jövőben érdekelteknek tart­ják, s annak tisztviselŐségével magokat érintkezésbe tenni óhajtanák. Sarkad, nov. 30-án 1861. Nagy Lajos, sarkadi ref. tanitó. A MISKOLCI HELV. HITV. FÖGYMNASIUM TANULÓI­NAK LÉTSZÁMA. 185%-dík tanévben tett 225, a megelőző tanévit ha­ladta 34-el. l859 /6 0 -dik tanévi létszám fölment 24.4 s igy növe­kedés volt 19.

Next

/
Thumbnails
Contents