Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

Élőszóvali értekezések s eszmecserék által oly tárgyak fölött, melyek a papi hivatal körébe vágnak. A tárgyak a tanácskozmány tagjai által az elnöknek előre Írásban benyújtandók, hogy ugy vagy azonnal értekezés tárgyaivá tétessenek, vagy a jövő tanácskozmányra tűzessenek ki. y. írott cikkek s dolgozatok által. Ezek szabadon választott, vagy a tanácskozmány által meghatározott tárgyak lehetnek, azonban inulhatlanul szükséges, hogy mindig a lelkészi hivatal vagy egyház köréből vétettek legyen. B) A lelkészi tekintély emelésére a legjobb hatást gyakorolhatja: a. A hivatalbani buzgalom és feddhetetlen erkölcsi élet élesztése. Ha valamelyik testvérlelkészröl reá árnyat vető rosz hír szállong, azt a főesperes néhány tiszttárs jelenlétében kérdőre vonandja; ha ez nem használ, a tanácskozmány elé terjesztendi, hogy az összes testület által intessék meg s utasittassék lelkészi kötelességének pontos teljesítésére. Mindenestül fogva te magadat például adjad a jó cselekedetekben, senki téged meg ne utáljon. Titus 1, 7, 15. Pál apostol ezen intése kit illet inkább, mint a lelkészeket? /?. A testvéri bizalom és egyetértés eszközlése és fentartása. A tanácskozmányok legalkalmasabbak a bizalmas közlekedésre, a ferde ítéletek józanabbakkal való kicserélésére, s a testvéri szeretet megszilárdítására. C) Az egyház fölvirágzásának előmozdítása eszközöltetik : Azon utak és módok kijelölése által, melyeknek következtében az egyház szellemi és anyagi jólléte előrehaladhat. 7. A tanácskozmányban előfordult tárgyak fölött magyar és szláv jegyzőkönyv vitetik, ez évenként jóváhagyás végett az esperességi gyűlés elébe terjesztetik, s miután megerősíttetett, a lelkészek között köröztetik. UNGI E.-MEGYE. (Templomszentelés.) Nt. szerkesztő ur! Alig van egyházi életünkben érdekébresztöbb s vallásos tiszteletünk tárgya irányában magasztosb cselekvény, mint egy gyülekezet évek hosszú során épült közbuzgóság-hajlékának ünnepélyes fölszentelése. Égi örömben olvadoz szíve az egyház sz. ügye iránt hevülni tudónak, midőn hallja, hogy e vagy ama testvér egyház, — habár a soknemü segédszerek és eszközök teljes birtoklása előnyénél fogva — mi ugyan prot. hitfelekezetünknél vajmi ritka példa — legkisebb nélkülözés nem gördítvén akadálykövet templomépitkezési folyamába, — szerencsésen bevégzé legszentebb vállalatát s rendeltetése szerint Istennek szentelé. Mennyivel inkább többszörösen hatósbult e lelki öröm ott, hol az anyagi tehetség híjának érzékeny tapasztalása mellett, minden alapítvány, sőt egyetlen vagyonos egyházi tag birása s hozzájárulása nélkül, még az apák idejében kezdeményezett, de a szükséges tényező erők meg nem szerezhetése miatt a fiakra és unokákra maradott Isten-háza építése nagy munkájának tetemes pénzkölcsön segélyéveli folytatása s bevégzése óhajtva várt időpontja után amaz ünnepély megtartása elvégre bekövetkezett. Ily körülmények közt s annyi évek közbejöttével létesült a k. dobronyi ref. egyh. templomának épitése s a régmúlt szeptemb. hó 15-én ünnepélyes fölszentelése. — E sorok irója régóta várja e mindenesetre, már csak nem mindennapiasságánál fogva is nevezetes esemény közzétételét prot. közlönyünkben az illetékesb egyének s hivatott tehetségek által; s csak is e maiglani várakozásomban indokolandó e részbeni korábbi föl nem lépésem, melyet mint idöutánit , hogy most már nem minden tartózko dás nélkül teszek, könnyen beláthatni. — De részint egyházi életünk iránti érdekeltségből, részint, hogy e.-megyénk kebelében történi s ugyanazért akkor minden kebelbeliek által közfigyelem tárgyául tekintett templomszentelési ünnepély általam, bár nagyon is utólagosan, a nyilvánosságnak átadva s ekként a hálátlan feledékenységtől megmentve legyen, engedje meg nagytiszteletüséged ezt az általa szerkesztett becses Prot. Lap igénybevételével eszközölhetnem. Az egymásután elvénél fogva ott veszem föl az ünnepély rendének fonalát, midőn közszeretetben álló esperesünk, hivatalos tiszte szerint jó eleve intézkedendő, egy a szokásos őszi e.-megyei közgyűlés tartása helye s idejéről értesítést tartalmazó körlevelében tudatja, s kinevezi azon lelkészeket — számszerint nyolcat, kik a szentelési ünnepélyen a sákramentumok kiszolgáltatását és más egyházi cselekvényeket megosztva lesznek szereplendők. Elérkezvén pedig a sokak által, de különösen az élvezet után sóvárgó kedélyes ifjúság mindkét nemen levő részéről óhajtva várt sept. 15-ke — mennyiben köztudomásu lön a lélek magasabb vágyainak kielégítése után, egy a szív igényeinek megfelelő, jótékony célra tervezett táncestély bekövetkezendősége, — híjába! az ifjúság csupa szív, s az élet öröme az ö osztályrésze, — már ezt megelőző szombatestve a távolabb vidékekről gyülekezett néptömegeknek a hely színére történt bevonulása egy folytonos menet alakulását láttatá. — Valóban, a költészet ihletettjének gazdag tárgy kinálkozandott e szokatlan látványnál, a csend lakta falusi élet zajtalan körében. Mert a száraz elösorolás híven adhatja ugyan e jelenet ünnepélyes voltát,— de csak a költészet varázs ecseteje, mely a képzelet zománcával hímezi eszményeit, tudná méltóan representálni, egyfelől a halktermészet szellötlen nyugalma felett, mosolygó fenségében kékellö csillagos eget az éj vándor napjával, a teljes díszében világító holddal; mintha az ég osztozva a földiek örömében, bájoló szépségével emelni akarná a szokatlan esti mozgalom nagyszerűségét. . . Másfelöl a több oldalról bevonuló nép hullámzását, mely alkalommal megható szemle gyanánt tűnt föl, a társadalmilag kevésbbé szereplő, foglalkozásra nézve egyszerű s természethü, de vallásosság tekintetében bizonyosan sok más ajkuakat felülmúló kárpátalji protestáns híveinknek a templom előrésze körül történt csendes megállapodása után egy szép ének tömeges hangoztatása. — Nem kétlem, találkoznak, kik az érintett néposztály, mint hitünk sorsosi felett nyilvánított igénytelen dicséretemre naiv megjegyzésnek adnak helyet gondolataik tartalék-kamara-