Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-12-01 / 48. szám
jában, de én annak a meggyőződés előnyét alá nem rendelem ; — én tényből ítélek, melyről a cáfolat negéde visszapattan. S e tény legközelebb az, hogy az ily templomszentelés alkalmával az ünnepély terhét viselő egyh. részére szokásos pénzbeli ajándékoknak jelenben feltűnően tetemes részét tótajku hitfeleink adományozása tevé, kik vetélkedve rakták le sz. célra szánt áldozataikat a templom tornácában, hol kétfelől asztalok állíttattak föl s meghitt egyének neveztettek a kezelés végzésére. — Ily mérvbeni nyilatkozata a vallásos érzelemnek nem merő mysticismus, s nem a vak- hanem az élő hit gyümölcse. És köztapasztalat szerint is nincs oly közérdekű ügy vagy intézmény, melynek érdekében felhíva, példás ker. készséggel ne járulnának ők annak késedelem nélküli gyámolitására. Vajha egyházi életük soknemü lelki szükségein a haladó korszellemében valahára segélve lenne ! Eltűnt az éj, mintegy szép álom, ismerősök, rokonok, barátok szívélyes társalgása közt; fölvirradt az ünnepély kitűzött napja. — A kelő nap aranysugárai rálövelvén a háromszínű lobogókkal diszitett, karcsú hófehér torony ezíistszinben pompázó bádogtetőzetére, tündéries ragyogásával enyelgő játékot iizött az egély dicsfény koszorúzta diadaloszlopával. . . Elfogódott szívem e magasztos látványra s akaratlanul is fölmerült emlékezetemben a classicus hajdankor koszorús lantosának a moralitás körébe vágó ama remek ódája : ..Delicta majorum immeritus lues románé, donec templa refeceris aedesque Iabentes Deorum" etc. Az eszme evangyéliomszerüsége a költő korát haladó emelkedettségét bizonyítja. Ennyi kikerülhetlen előzmények után az ünnepély lefolyta rövid keretbe foglalva következő : Beharangozás után a templomba juthatott gyülekezet előtt, melyet nagyrészben az értelmiség osztálya képezett, a „Jövel sz. lélek űr Isten4 ' buzgóságszülemlő — s pár versnyi alkalmi ének elzengése után, melyet azon ifjú lelkészekből alakult éneklőkar végzett, kik e tárgybani avatottságukat a s.-pataki főiskolában nyerék, — szószékre lépett t. G ö n c i János n.-dobronyi lelkész s ülnök úr, s áhitatteljes, szabatos imája után, a LXXXIV. Zsolt, alapján — mely prédikálás közben az egész gyülekezet által is elénekeltetett — élénk, erőteljes és világos vonásokkal rajzolá egy prot. ref. templom egyszerűen magasztos fenségét, melynek oltára a hivő kebel imává olvadó szíve, midőn a lélek kibontakozva porhüvelyéből, felszáll a Mindenható fényövedzte zsámolyához. Eleven színekkel tolmácsolá a vallás lényegét, mely nem a szertartások tömkelegében vagy a művészi gonddal ékített templomi emlékoszlopokban keresendő, hanem ama nagy jelentőségű igékben: az Isten lélek lévén, lélekben és igazságban imádandó.—Ezután következett a sákramentomok kiszolgáltatása. — Mig ezek bent történtek, azalatt kivül is négy lelkész prédikált a templom által be nem fogadhatott néptömegek közt. Megadván a léleknek a mi övé, jóval túlfutotta déli pontját a nap, midőn elkövetkezett a prózaibb éldelet, a testnek kielégítése. Egy ügyesen készült fa étteremben mintegy száz teríték kacsingatott a belépőre. — Nem vagyok barátja a dicsérgetéseknek, de az Ízletes magyar étkek készítői iránt nyilvánult közelismerés fölemlitése lovagias kötelesség. Ez érdem a helybeli lelkésznöt s barátnéját az eszenyi lelkész úr nejét illeti. Hogy a toaszt egymást érte, miközben ki volt emelve az egyh. példás buzgalmu gondnoka N. F. M., kinek tevékenysége nélkül mind az, a mi történt, nem történendett, — s hogy a táncestély el nem maradt, szükségfeletti mondanom. — Emiilésreméltó még, hogy a nap fontosságát egy pár tarack kimért idő— közökbeni folytonos durranása is hirdeté. A mi pedig az ünnepélyre összesereglett vendégek létszámát illeti, többek véleménye szerint négy ezeret közlité, melynek egy részét a szomszédos megyebeliek tevék. Nevezetesité ünnepélyünket a testvér beregi egyh.megye köztiszteletben álló, jeles képzettségű esperese, nt. Bakcsi László ur, — fogadja megtiszteltetésünkért e.-megyém nevében őszinte köszönetemet. És te, k. dobronyi ősmagyar ref. egyház! fogadd a tiszteletedre gyűlt összes hitfeleidnek hálás üdvözletét a magyar barátságért s szives vendégszeretetért, melyben mindnyáját oly szép renddel részesitéd. — Legyenek mindig a mostanihoz hasonló buzgalinu, erélyes gondnokaid! — Te is Istennek fölszentelt temploma! állj az idők meszsze határáig, ne vessen homályt fényedre az enyészet romboló szelleme, vagy az emberi szenvedély daemona, hogy lehess századokig világítótornya a hitben tévelygőknek!!! .. . Szalókán, nov. 21. 1861. Tiszaparti. A MAROSI REF. EGYHÁZMEGYE. (Vége.) 6. A számvevő bizottmány megtevén jelentését, elláttatott s helybenhagyatott, a t. közügyigazgató uraknak, 1860. jun. 12-től 1861. nov. 4-ig bevett és kiadott egyházmegyei közpénzekről beadott számadása, mely szerint volt : a) 1859-iki különböző cimü hátralék 7 frt 98%0 kr. b) 1860-iki különböző.cimü hátralék 36 „ 807 /1 0 „ c) A m.-vásárhelyi főtanoda segélyezésére t. papok és isk. tanítóktól 366 ,, 483 /1 ( d) Főtiszt, püspöki fizetés pótlására az egyes ekklézsiáktól . . . 170 „ 4 e) Közigazgatási, közúti költség és agentiára 73 „ 32 0 Az isk. tanitó-képezdére . . 63 „ 42 g) A főtiszt, közzsinat jegyzökönyvére : . . 6 „ 50 h) Az anyaszentegyház névkönyvére i . . . . 15 ,, 60 i) Az egyházmegyénk által tartott főtiszt, közzsinat költségeiből maradt adósság törlesztésére t. papok és isk. tanítóktól 50 ,, 51 *
