Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

szükséges helyreigazítás nélkül marad, pedig hány esetben ugy marad örökre : nem fog-e érvényesíttetni ama hit, miszerint a testnek akarat, cselekvés tulajdoníttatik ? s midőn igy táp nyujtatik a dualismusnak, a valódi, a tiszta morál, a lélekegység, az emberélet cselekvéseinek egy pont, a fő jóra törekvése elpusztul, s boldogsága, melyet épen eszközölni volna feladata a nevelésnek, nevelés által lett semmivé. A hol lélektan után sajátítható készültség hiányzik, ott a léleknek mint életmüves világnak, azon felismerését is nélkülözni kell, melyben a vágyak, hajlamok, erők, tehetségek keletkezése, fejlődése, egymáshoz és egymástól hajlása, változásaik, alakulásaik, és életkor, éghajlat, életrendszer, születés s több körülmények okozta módosulásaikkal együtt, mint nevelésnél soha szem elöl nem tévesztendő pontok jönek elő. Csak tisztán felfogott felismerése után a léleknek kezdődhetik az alapos nevelés, t. i. az emberben legfőbbnek tekinteni az embert s ugy vezetni öt, hogy a vallás és polgári erények benne és általa hü követőjüket üdvözölhessék. Csak ki mélyebben gondolkozott lelki valónk felett, és gondolatait lélektanilag rendszerezé, az fejtendi meg Rousseau ama feladatát: „az emberben minden jeles készséget kell ismerni és szorgalmasan kifejteni, mivel egy erő sincs, mely hiába adatott volna beléje s ügyes ápolást ne kívánna és érdemelne." E célnak megfelelő készültség nélkül vak vezeti a világtalant, mit Némethon kikerülni óhajtván sietett Frank és Basedow elvét felkarolni: népnevelöket elébb, azután népnevelést. Lélektani pályán gyűjtött ismeretek nélkül Exter Lebrechteket vagy Heinecke Henricheket produkáló tanítókat, vagy kik diktándó tanítják a számot, s az ábéabozás absurdus voltát beismerni még most sern képesek, igenis láthatunkj de a természetet a nevelésben követni tudó, az egyesek mint népek emelésében a kellő eszközöket felfedező, a felfedezettek alkalmazásához értő s a fogékonyságot fokozni képes népnevelöket találni nem lehet. Szóval, a lélektan az a lámpafény, mely nélkül minden népnevelő, legyen az lelkész, vagy tanító, törvényhozó vagy biró, kormányférfi vagy fejedelem, űr, gazda, vagy tisztviselő, iró, szerkesztő vagy kiadó stb. feladatukat vagy csak kevéssé vagy épen sehogysem oldották meg az életben. Szerző jelen müvével mindenesetre hézagot pótol, es méltánylandó a tér, melyen koszorúzott nevével találkozunk. — Tapasztalati lélektanát irodalmunk veterán bajnoka a bevezetésen kivül 3 főrészre osztja: bevezetésben szól szerző : „hogy a tapasztalati lélektan szerint is lelkünk jeleneteit fokozatos fejlésben megismerhessük, az ember életének fejlési fokait kell elébb ismerünk" 5. 1., ennek megfelelöleg itt tárgyalja az ember testi és lelki életét 1 —12. Az első rész három szakaszra oszlik, a szerint, a mint szerző a három alaptehetség: ismeret, érzés és akarat kifejlésében, a három fokot érzéki, érzékszellemi, s szellemit veszi fel nyugvó pontokul; igy az első szakaszban találjuk az ismerés, érzés és akarás fejlésének érzéki fokát 13—41. — A másodikban ezen alaptehetségek fejlésének érzékszellemi fokát 42—107. §., — a harmadik ezen fejlődést mind a három alaptehetségnél már a szellemi fokon tárgyalja 108—120. §. — A második részben a lélek tehetségeinek különösebb jelenetei adatnak elő 121 — 134. §., mig a harmadik rész a lélektehetségeinek rendtől eltérő jeleneteiről értekezik, 135 —17a. §. A kidolgozást a mi illeti, inkább bő mint tömött, inkább áradozó mint szabatos, inkább szét- mint összefoly, inkább lapít mint gömbölyít. — Talán szerző azon jó szándokánál fogva, mintha minden lehetőt elmondani óhajtana, miként ezt a képzetek visszaidézéséröli cikkben, s az érzésí és akarási alaptehetségek érzékszellemi fokoni fejlésének értelmezése körül egész minőségben tapasztalhatni. De ugyanez látható a 10. §-ban ,,a lélek alaptehetségeinek egymáshozi viszonyáénál; továbbá ha a 18 és 20-ik §-ok összehasonlittatnak, egyik a másikat, a vegyészeti érzékekről szólván, csaknem szórói-szóra ismétli, — a 22. §. is „az érzékek fejlésének sorozata" vagy csak magyarázatra, vagy még inkább embertanba való, — elmaradhatna az 51. §. 67-ik lapra eső része, mert az már nem is tudomány; — a 60, 61. §. inkább nyelvtanba illenék, — a 82. §. magvát a harmadik bekezdés képezi, a második, negyedik s ötödik bekezdések értekezésben helyén állanának. E könyv, belőle egy kézikönyvet alakítva, ismertető szerint igen alkalmas vezérkönyvül szolgálhatna. — A ki tanított, tapasztalhatta, hogy oly apró részecskékig vitt manuálisból, kivált midőn nem is sok idő jut egy-egy tudomány elöadásara, üdvösen és sikerrel nehéz boldogulni; a kézikönyvnek nem kell elmondani mindent, mit a tanár tud, a mit ha a tanítvány meg találna egészen tanulni, tanár lehetne; az ily könyvekkel ugy jár az ember, mint a példabeszéd mondja: „a ki sokat markol, keveset szorít." Módszere e műnek, mint szerző előszavában is megemlíti a „behozási,, (inductiv), azt tartván szerző a tapasztalati lélektan mint a természettudományokhoz hasonló tan előadására alkalmasnak 3. §.; s e módszer használata menti némileg azon különben az észtanos előadás szabályait mellőző eljárást, hogy a 13. §-ban mondottak után, mikben az érzék csak annyira sincs megismertetve, hogy az észrevevö tehetség, minden logikai szorosb összefüggés nélkül a 14. s több következő §§-ban, az érzékek mintegy légből kapva tárgyaltainak, hihető, azért hogy majd utóbb a 19, 20, 21. §-ba.i együtt vetessenek fel. Azonban épen ezen módszer használatának zászlóra tűzése igényelné az érzékeknek' az előterjesztés-szerzés módja utáni felosztására nézve 19. §. használni ama természettani utat, nevezetesen „három levén a külvilág feltűnési módja, t. i. gépleges, vegyészeti és eröbeli, az érzékek pedig a külső behatások felfogásának szolgálván, az érzékek is megfelelő három osztályban jelentkeznek". Greguss, Tapaszt, lélektan 34. §, — Ekkor nem ugy kellene szerzőnek az érzékek felosztását motiválni, hogy „három osztályra szokták sorozni" 19. §. 3. sor., hanem a „szokták" helyett ott állana a természeti törvény által parancsolt szükségesség, a „kell sorozni." Itt járván ismertetésünk, lehetetlen szerző gépies ér-