Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

rénységiikben, hogy lemondjanak s uj választásoknak helyei engedjenek. Azonban, hogy igy létrejöhetett ama határozat, csak onnan lesz kimagyarázható, hogy bizonyára az a tévedés, miszerint példányul a polgári megyei önkormányzat rendszere vétetik ; mi ha átalánosan elfogadtatnék, vészt hozó lenne magára a protestáns vállásügyre, mintán a polgári és egyházi dolgok oly különböző természetűek, mint test és lélek: egyik félen csupa anyagi élet és vagyon, — a másik félen tiszta szellem és erkölcs; ott kötelességek és kényszer, — itt jóakarat és önkényesség; ott méltóságok, fegyelem és kitüntető hatalom, — itt egyszerűség, kegyelet és szeretet; ott a visszaélések többnyire orvosolhatatlanok, s a számtalan apró magánügyekre eüenőrködését a nyilvánosság ki nem terjesztheti, — itt minden ügy közös, s a legkisebbek is egy folytonosságban, azon egy határtalan nyilvánosság előtt tárgyaltatnak a legfontosabbakkal, s minden visszaélés rögtön ellensulyoztatható. Es ha nem tudjuk kimutatni, hogy tiszta ügyszeretet, nemes buzgalom egyedül is lehet biztos alapja egy társasági kormányrendszernek, — s hogy egy teljesen korlátlan és semmi politikai intézmény, kölcsön által nem ellenőrzött önkormányzat nem ábránd, — sőt ha magunk állitjuk, hogy az lehetetlen: akkor bizonyára akár elfogadjuk a septemberi pátenst. Midőn az egyházbeli tisztújítást annak természetével összeférhetetlennek és veszedelmesnek állítom, következőkre hivatkozom : Hol tisztújítás van, ott csak fizetéses tisztviselőkre számithatni. Tisztujitások mellett nincs joguk a választóknak kegyeletet, áldozatkészséget várni; ott, bármint szépittessék a dolog, ez annak értelme : fizetek, szolgálj; fizess, szolgállak. — Ennélfogva egyházakban a tisztújítás kettős, anyagi és erkölcsi veszteség. Minden testület életében nélkiilözhetleniil szükséges, hogy legyen egy végnélkül ujitó elem ellenében egy megtartó elem. Monarchiában (régi dolgot beszélek) az elemet a fejedelem és kormánya képezi; köztársaságban — mely forma csak ott állhat fönn, hol a nemzet normális állapotban van — a conservativ elem maga a nemzetgyűlés, — mert ily állapotban a magát kiforrott, higgadt és a világ mozgalmaival sulyegyent tartó nemzet álalános többsége az, mely elveiben évről évre ugyanaz marad. De hol lesz ily elem a protestáns egyházban ma, ha ennek tisztviselői újra rneg újra választatnak ? — hol lenne még akkor is, ha zsinatok rendszeresen és nem századonként egyszer tartatnának ? — Maga a fenforgó eset bizonyítja, mily főbenjáró határozatok alkotására és életbeléptetésére van jogosulva csak az egyházmegye is a maga körében, mi történik, ha egyházkerületekben, megyékben, községekben háromévenként örökké változó érdekek ülnek az eddig úgynevezett szent székben? Minden érv, ini az egyházi tisztviselőknek három évenkénti ujraválasztatása mellett fölhozathatik, ellenmondhatatlanúl megannyi érv leszen a lelkészeknek is nem különben választás alá vettetésük mellett; s viszont a mi csak érvül szolgálhat arra, hogy a lelkészek élethossziglan állandók legyenek, mind az érv az egyházi tisztségeknek is élethosszig való betöltésére. Már pedig a lelkészek három évenkénti újra választhatóságának célirányos, sőt veszélytelen voltát alig bizonyítja be valaki, nem csupán azoknak személyes érdeke miatt, hanem egyenesen a közügy iránti józan szeretettől indíttatva. Ha visszaélések történnek, ha egyesek méltatlanokká válnak tisztségük viselésére, azok eltávolítása célirányosabban, mint tisztújítás által, eszközöltetik az által, ha egyfelől a sérelmek nyíltan és egyenesen föllépnek vádlóképen, — másfelöl a consistorium levetkőzi azon álbecsületérzést, miszerint az egész tanácsra vél szégyent háritni, midőn egy tagját elitélnie, kilépésre kényszeríteni kellene. Vajha ösztönözve éreznék magukat átalában a protestáns egyház világi tagjai arra, hogy az egyházi ügyek által bensöleg érdekelve legyenek s azok tárgyalásában komolyan, lélekkel részt vegyenek ! sok ott a rendezni, kiegyenlíteni való. Egy egészen elhagyott tér hever itt, méltó a inívelésre; — s épen oly időbe jutottunk, hogy a szellemi erőknek, máskor oly sokfelé igénybe vett legjava, most minden munkásságát ide fordíthatja. Kétségkívül áll, hogy az önkormányzat az egyedül üdvös ; de ha ez belülről is határtalanul kiterjesztetik valamint az egyházmegyékre, ugy az egyházközségekre is, — megszűnik az egység, nem jöhet létre harmónia. Mennyi minden összhangzás, minden arány nélkül szűkölködő ballépés történt csak tanintézeteink körül, midőn széthullván az Entwurf vas keretei, mindenik intézet számítás nélkül, nyakraföre sietett elfoglalni a régi állást (status ante), akár volt, akár nem volt ereje azt a kor igényeihez képest betölteni, akár kívánta, akár nem a közérdek. Kérdés marad : váljon a jelen politikai viszonyok között megengedi vagy elnézi-e a kormányhatóság a protestánsok autonomicus mozgalmait ? — Miután államérdek kívánja meg múlhatatlanul, hogy a prot. belkormányzat folyamatban legyen : vagy szabad menet engedtetik ez önkormányzatnak, vagy ide is hivatalnokok neveztetnek ki. Ennek el kell dőlnie minélelöbb: szükség megkísérlem. Annyi bizonyos, hogy a protestáns ügy magában is eléggé fontos a felekezet előtt arra nézve, miszerint azzal egyenesen és őszintén foglalkozzék, a nélkül, hogy az abban való tanácskozást politikai céloknak rendelné alá. G a r z ó Imre. ÉSZREVÉTEL A BARSI E.-MEGYE ÉLETÉBŐL MERÍTETT ADATRA. Az egyházi tisztújítás mellett és ellen e becses lap hasábjain felhozott több rendbeli érveket latolgatni, mérlegelni, s azok mellett, vagy ellen szablyát rántani, rövid cikkemben nem célom. Legyen kinek-kinek saját hite s meggyőződése szerint.