Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

Szabad legyen azonban bevallanom, hogy engemet az eddig közlött ellenokok legkevésbbé sem tántorítottak el az egyh. tisztújítás igen kedves elvétől; nemcsak azért, mert 1842. óta e.-megyénkben él és tettleg létezik; nemcsak azért, mert azóta engemet folytonosan kegyelt, keresztülkísérvén majd minden tiszti hivatalokon; hanem főképen azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ez a leghathatósabb óvszer egyh. életünk körében a küriarchia és hierarchia ellen, mely ha korlátlanul űzheti hatalmát, sokkal több kárt és tespedést okoz amannál az egyházi körben. Kitűzött célom csak azt a szerény észrevételt megtenni, miszerint a barsi e. megye életéből a tisztújítási ügyhöz felhozott adata Nagy János esperes urnák az egyh. lap 44. számában hibásan van mintegy érvül ez ügy ellen kiemelve s idézve; mert bár tagadhatatlan, hogy békétlenségek s egyetnemértések dúlják e. megyénk beléletét; de koránsem a restauratio miatt, hanem a fő-főhivatalnokok hibás eljárása miatt, melylyel ők a tisztújítást kedvök szerint szabályozni s vezetni szeretnék, — főkép pedig a békés jellem nemléte miatt, mely keserű gyökér 1842. előtt, s igy az itteni restauratio életét megelőzőleg is létezett kicsinyben, azóta pedig ide nőtte ki magát, a hol most áll ügyünk. A viszály körünkben csak néhány éves, a restauratio pedig kevés hiján husz éves, — miért nem keletkezett hát az előbbi restauratiókból viszály, csak az utóbbiakból ? mert amazok csendesen folyhattak le medrükben, a főbbek tűlhatalmaskodása nem iparkodván gátat vetni utjokba; — emezeket pedig avatott kezek törekedtek bizonyos irány felé vezetni, s belölök végre pöröket idézni létre, miután nem kedvök szerint ütöttek ki. Uraim! ügyet kell nézni, és csak ügyet, nem személyt és barátságot ! És ha a restauratio — tegyük föl, meg nem engedve — oly veszélyes volna, hogy e. megyénkben minden kellemetlen bajt ez okozna, s mint ilyet meg kellene szüntetni: ugy a b íltiglani szabad tisztválasztást is ki kellene körünkből küszöbölni, a mi nélkül pedig protestáns alkotmányos életet gondolni sem lehet; mert ezt is, ha nem 3, de több, vagy néha még kevesebb idő alatt is — vagy kihalván, vagy leköszönvén valamelyik tisztviselőnk s helyébe szavazás ulján mást kelletvén választani — meghozná a viszályt, — előállítaná ,,a fenevadat bárányszarvakkal és sárkányszavakkal" az egyenetlenség konkolya elhintésére. Legyenek csak az egyházi kormányzók igazán egyháziasak, higgadtak , szerények és kivált evangyéliomszerü békés jellemüek, — s kormányozzák csak ezen indulatokkal az egyház hajóját, — és boldogult jeles Jakabfalvinkként ne világiasitsák el az egyházi kormányzást, inkább nézvén ,,quid juris, mint quid consilii" : majd nem lesz szükség feljajdulni a restauratio ellen, — majd nem lesz viszály és kellemetlenség, — majd nem mondatik: ,,rni tettük be az ural, mi teszszük ki is." Vagy a kik ezen indulatokat megszerezni nem képesek, térjenek le e nem értök való pályáról, hogy ne kellessék mindennap sóhajtoznunk : békés kormányzási jellem ! jöjön el a te országod ! Én hát a barsi egyházmegye kebelében létező viszályokat egészen más indokokból származtatván, magasztalom a restauratio eszméjét s életét, de nem a 3 évest, hanem a 6 évest. Magasztalom e. megyénk köréből merített tapasztalataim nyomán már csak azért is, mert ha a tiszti hivatal dicsőség: illő hogy részesüljön abban más is; — ha teher : méltó hogy viselje azt rnás is, hogy igy minél többen avattatván be az egyházi ügyek vezetésébe, — s minél többen képezvén ki magokat e téren : annál több képesség, részvét és rokonszenv nyilvánuljon s jöjön létre az e. élet terén. Béke velünk. Kulifay László, barsmegyei lelkész. ISKOLAÜGY. A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ERDEKÉBEN b. Vay Miklós űr ö excja a következő sorokat intézi a „P. N."-hoz közzététel végett : A tiszáninneni főt. ref. egyházkerület mult 1860. év oct. 9—10-ik napjain Sátoralja-Ujhely városában tartott őszi közgyűlésén elhatározván, hogy a sárospataki főiskolában különösen az akadémiai tanfolyamot rendezze, névszerint az időközben megszűnt jogi, irodalmi és történelmi tanszékeket a kor és tudományos műveltség igényeihez képest újból felállítsa : alulirtat bizá meg, hogy intézne felhívó szózatot a magyar tudományosság pártolóihoz valláskülönbség nélkül, emlékezetet, söt életet akarván ezáltal is adni ama nagyszerű ünnepélynek, mely, mint az emiitett főiskola háromszázados fennállásának örömünnepélye, ugyancsak mult 1860. évi jul. 8-án tartatott meg Sárospatakon, minden rendű és rangú fényes közönség jelenlétében. Ez alkalom, az akkori idő szerint valóban a lelkesedés alkalma, nem maradhatott hatás nélkül az elmékre, melyhezképest alulirt ki is bocsátá megbízatása szerint, mult 1860. dec. 23-ról kelt felhívó szózatá*, mely egyetemesen az időszaki sajtó által mindenkihez volt intézve, de különösen is megküldve egyes jóltevökhöz, több mint ezer példányban. A felhívás nem maradhat süker nélkül; s ha van, mi a n mes érzést elfoglalhatja : ilyen lesz kétségenkiviil az emiitett főiskola iránt tanúsított kegyelet és pártfogás, mert a hazai pénzerönek annyi sok különnemű áldozattételre igénybevételűk mellett is jelentékeny összeg folyt be a főiskolai igazgatósághoz, annyira, hogy a jogi akadémiai tanfolyam immáron megkezdetett, s a többi célba vett tanszékek felállítása is a jövő iskolai évre el van határozva. Megindult kebellel mondok köszönetet az illető főtiszteletű egyházkerület nevében mindazoknak, kik felhívó szózatomat meghallgatván, siettek áldozataikkal. Öröm látni e jelenségekből a minden szépre, jóra, nemesre való készséget. Körülbelől negyvenezer ujfrt van eddig aláírva ; nem csekély mennyiség, de a tudományok roppant