Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-24 / 47. szám

miként nagy fájdalommal kclle tapasztalnunk, hogy ama boldogtalan emlékezetű pátens sűrűbben és maradandóbban hinté el vetéseink barázdáiba a konkolyt, semhogy azt a testvéri őszinte kibékülésnek sikerült volna mindenestül fogva kiirtani; ebbeli fájdalmunk pedig az, hogy igen sok egyházak, illetőleg pedig — bátran ki merem mondani — papjaik, sem ezúttal a föesperes, sem más alkalmakkal a » superintendens és egyéb hivatalnokaink megválasztatásához szavazataikat be nem küldték. Nem hiszszük, hogy e vétkes mulasztás az egyházak akarati kifolyása volna, vagy hogy azoknak erről legkisebb tudomásuk lenne, mert hisz az elaltatás mámorából felocsúdott gyülekezetek.siettek ünnepélyesen kinyilatkoztatni az autonom egyházbai visszakebeleztetésöket; azért igen helyes volt amaz indítvány, miszerint vonattassanak ezen egyházak kérdőre, miért nem akarnak élni a protestáns egyházszabadság biztosította legszebb jogaikkal ? A szabadságban, melylyel a Krisztus megszabadított titeket, álljatok meg, s ne kötelezzétek le magatokat szolgaságnak igájával. Mert ha szabadossá lehetsz, inkább élj azzal, mivel nagy árva vetettetek, ne legyetek embereknek szolgáik. Öszi közgyűlésünk oct. 8. 9. napjain Rozsnyó bányavárosában tartatott, hol nemkülönben szintén a legszivélyesb fogadtatásban részesültünk. Mégis csak sok előny szól e vándor gyűlések mellett: egyházaink szegény pénztárainak megkímélése egyrészről. az egyházias hitélet élesztése másrészről. A gyűlés előtti napon, azaz october 18-án conferentia tartatott, melynek feladata az esperességi gyámintézet pénztárának megvizsgálása, s a kerületi segélynek az egyházakrai mikénti kivetése voltak. Sajnos, hogy néhány buzgóbbakat kivéve, egyházaink nem elég hévvel s ügyszeretettel karolják fel akár az egyetemes, akár pedig az esperességi gyámintézetet, pedig hitünk szerint ettől függ az anyagiakban, s általok a lelkiekben is idvességünk, mert ez a mellett, hogy a szeretet mindenható erejével habár csak lassan, mégis teremt tőkéket, nevel a kisded mustármagból terebélyes fákat, hogy az éhezők, fáradtak és szomjúhozok, árnyai alatt megpihenve s ereiből leszivárgó életnedv által újjászületve, küldetésüket folytathassák, egyszersminda

a mi a legfőbb, cserébe nem kéri sem el nem veszi, söt biztosítja legdrágább kincsét a szabadságot, nem akadályoztatja az egyház életerőnek szabad lüktetését, nem ugy mint az államsegély, mely ad, hogy az ö minden gazdagságánál drágább kincset elvegyen. Isten óvjon ily értelemben az államsegélytől ! Ha a kínált összeg csak foglaló volna és ezer, söt milliom annyi a rávaló, hitvány ár volna az, ama mennyei örökségért, mely nem vész el, meg sem mocskoltathatik, meg sem hervadhat, s melyet vettünk az úrtól s ép azért áruba bocsájtani bármi kincsekért nincs jogunkban, ha csak Péterek söt Judások lenni nem akarunk. — „Jól van azért hív menyasszonyom — hangzik hozzád oh egyház az űr szava, — te hív voltál hozzám, hív voltál a kevesen a mid volt szegénységedben, többre bizatol ezután, mert a szeretet kiapadhatlan forrását nyitom meg neked, melyből gazdagon meregesd az élet vizét és adjad szomjúhozó lankadt tagjaidnak. íme a forrás fölfakadt, s bár vékony erekben, de mégis csörgedezik ez egyház szomjúhozó mezejére." Rajtatok áll kedves lelkésztársaim, s önökön világi elnökeink s az egyházak kormányzatában elöljáró uraink, hogy e kisded csermely hatalmas folyam legyen, melyen az egyház hajója révpartja felé bátran evezzen! E conferentia után esteli hat órakor gyámintézeti Istentiszteletre a templomba sereglettünk, mely fényesen kivilágítva s zsúfolásig megtelve volt. Ez alkalomra kijelölt szónok t. Hoznék János jolsvai lelkész jeles alkalmi beszéde által sok szíveket megnyert a szent ügynek. Ezt oíFertorium követé ugyancsak e célra, mely ez esperességi gyámintézetnek szépen jövedelmezett. Másnap a gyűlést ismét istenitisztelettel kezdtük, mely alkalommal Limberger István dobsinai lelkész igen kitűnő épületes beszédet tartott, s mely Igen alkalmas volt arra, hogy az egymáshoz közeledni kezdő ellentétes elemeket még közelebb hozza egymáshoz. Adja Isten, hogy ezen különvált elemek a szeretetben minélelébb egy elemmé olvadjanak! — Ezután a helybeli gymnasium épületének nagy teremébe felgyülekeztünk, hol az egybegyűlteket felügyelő űr lelket és szívet egyiránt megható jeles beszédében üdvözölvén kiemelé, hogy ámbár vészt jósló terhes fellegek vonultak újra fel hazánk alig derengő egére, mely bőrű egyházunk kivilladt napjára is kétségen kivül némi homályt vetend, mindamellett bízik és erősen hiszi, hogy mind az egyház, mind a haza elvégre is Isten védszárnyai s az igazság és jog paizsa alatt szabadságát s igazait kivívja ! A gyűlés főtárgyait tevék leginkább a körlelkészek jelentései a népnevelésröl, mely, Istennek hála, minálunk, néhány igen szegény népiskolát kivéve, meglehetős szép jelenségnek örvend, habár még mindig elég okunk van országa eljöveteleért imádkozni. Ezzel kapcsolatban a tanitói conferentiákróli jelentések is fölvétettek, melyek szintén arról tanúskodnak, hogy tanítóink — habár anyagi szükségekkel küzdenek — mégis mindent igyekeznek megtenni, mi által a jobb népnevelés országa eljövetelének jámbor óhajtását, — ha igy lehet magamat kifejeznem — megtestesítsék. Másik nevezetes tárgya a gyűlésnek a papi conferentiának Köviben legelőször tartott ülési jegyzőkönyvének megerősíttetése, s a programmnak benyújtása, melyet alább — bocsánatával — egész terjedelmében közlünk. Örömmel üdvözlé az esperesség e rég nélkülözött s az idő és viszonyok által egyaránt parancsolt testület keletkezését, mely ismét csak az erélyes föesperes urnák, köszönhető, hogy ez úttal, sok vajúdás után ugyan, de több életreménynyel és erővel, — s nem mint ezelőtt már egyszer — halva — megszületett. Miért is az egyházmegye az elébe terjesztett programmot és jegyzökönyvet minden pontjaiban elfogadván, megerösité, s egyszersmind a nemes vállalat ügyét magáévá tevén, a gyülekezetekre ebből hárámlandó bő siker édes hitében reá monda legszívesebb ámenét.