Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-24 / 47. szám

illető t. officiolatust hibáztatnám; mert a négy partiális tartás a nagyt. generális szent zsinat által rendesnek van elismerve, hanem csak a négy partiálistartásra igénybe vett négyszáz pengő forintot sokalom; nevezetesen, terhelőnek látom azt, hogy a válóperek az ekklézsiák költségén tárgyaltassanak akkor, midőn azoknak rendes dijok megvagyon. A másodikra: a t. papoktól, iskolatanitóktól és ekklézsiáktól fizettetni szokott 100 — 100 pengő frtot terhelőnek látom annyiban, mennyiben annak feleslegéből más célokra is lehet juttatni, holott csak is partialistartásra vétettetik. — A mi a harmadikat nézi: Ha az ekklézsiák kötelesek a partialistartás szükségeit fedezni: következetlenség gyanúja nélkül várhatni meg, hogy a fizetett összeg feleslegének, a legjobb célra leendő fordításáról is tudomások legyen. — Végre 4) Mennyiben ezen kívánatosság élvezetétől az ekklézsiák el vannak tartóztatva, annyiban a kiskorúság alatt állóknak látszanak lenni. — Mely fenebbi értelmezést a tiszteletes partialis szék felszólítására megtenni kötelességemnek ismertem — M.-Vásárhelytt nov. hó 5-én 1861. Gönczi Lajos, kelementelki ref. pap. Gondosan összemérvén partialis székünk azon Írásbeli, és azelőtt a szék színén szóval tett feleletet az a, b, c, d, alatt felállított, s a vádcikkböl kivonva — egyébb célzó bántalmak mellőzésével — a gyanúsítást tisztán visszatükröző pontokkal, megnyugtatónak és kielégítőnek nemcsak hogy nem találja, de ugy látja, hogy: Gönczi Lajos atyánkfia jelenlegi szóval és Írásban tett értelmezése kérdéseit cikk kifejezései valódi értelmének részint nem felel meg, részint azt nem igazolja, — nevezet szerint: a c, alatti pontra Írásban nem felel, szóval pedig ugy nyilatkozott, hogy t. i. azon kifejezésen, miszerint: Azok magoknak számolnak — nem azt értette, hogy az officiálisok csak magok közt számoltak volna a partialis szék részvéte s tudta nélkül, csak azt értette, hogy az ekklézsiákkal a megmaradóit felesleg hová fordítása nem közöltetett, különben tudja, hogy a számadások felett partiális ellenőrködik: — ez okból székünk Gönczi Lajos atyafit előre is már rosszalt vádjai s eljárása miatt a 86. 98-dik canonaink értelmében testvérileg megdorgálja s egyszersmind inti, miszerint hason eljárásoktól máskor gondosan ovakodjék, nehogy tiszti ka -runknak s egyházmegyénknek méltatlan kisebbséget, a világnak pedig botrányt okozzon, hanem lehetendő sérelmei és nehézségeinek, mint törvényes uton — a 86-dik canon szerint igyekezzék orvosolhatást s megoldásra vezető érvényt szerezni. Ezen ítélet Gönczi Lajos atyánkfia előtt kihirdettetvén, azon megnyugodott és semmi kifogást nem nyilvánított. a) A marosi ev. ref. e.-megyének Maros-Vásárhelytt 1861. 4-dik s következő napjain tartatott partialis synodussa j.-könyvéböl. A GÖMÖRI ÁG. EVANG. EGYHÁZMEGYE TAVA,SZÍ ÉS ÖSZI KÖZGYŰLÉSEI, ÉS A PAPI CONFEREN'.TIA. A gömöri ág. ev. egyházmegye idei tavaszi kö zgyülését Csetneken tartotta meg, mely város ez idén már másodízben fogadott kitűnő magyar vendégszeretettel szívesen kebelébe. — Hogy rövid legyek, csupán a legfontosabb tárgyakra szorítkozom, hogy a papi conferentia részletezésére annál több hely jusson becses lapja hasábjain. Nagytiszt. Bartholomaeidesz János ez egyházmegye kebeléből Nyíregyházába való eltávozásával a megüresült föesperesi hivatal betöltése volt e gyűlés legfontosabb feladata. Azért midőn a gyűlés megalakult volna, világi elnök tek. Szentiványi Miklós űr a szavazatok felbontására rögtön egy bizottmányt nevezett ki, mely csakhamar azon előre sejtett s örvendetes eredményjelentésével tért vissza, hogy föesperesül Czékus |István rozsnyói lelkész úr van nevezetes szótöbbséggel megválasztva, mely jelentés az egész gyűlés által kitörő öröméljenzéssel fogadtatott. Melyre felügyelő ur mint világi elnök fölemelkedvén, öt mint ennekutána elnöktársát szívélyesen üdvözlé, a gyűlésnek pedig mint törvényesen és bizalommal elválasztott egyházi elnökét bemutatá, kiemelvén és pedig ama csupán neki sajátos és ügyes szónoki tapintattal, hogy ámbár jelenleg sokkal kedvezőbb helyzet közepett veszi át az egyházmegye vezetését, mint azt előde veheté, midőn e város falai alól, hol a gyűlést voltunk megtartandók, katonai karhatalommal visszautasittattunk, ugy hogy azt csak Rozsnyón titkon és nagy sietséggel tarthattuk meg; mindazonáltal rendíthetlenül hiszi, és vele mi is mindnyájan minden kételkedés nélkül, hogy jobb kezek közé, bátrabb, hitteljesebb és erösebb kebelre az övénél nem is bizhatná az egyház drágálatos kincseit, kit ugy ismerünk, mint Pált, hogy harcolni fog — élete feláldozásával is — az igének erejével mint kétélű fegyverrel egész a diadalomig: és ki semmivel egyébbel nem gondol, kinek az ö élete is nem drága, csak elvégezhesse örömmel az ö futását, és a szolgálatot, melyet vett a Jézus Krisztustól, hogy bizonyságot tegyen az Isten kegyelmének evangyéliumáról. Mondanom sem kell, hogy beköszönő beszéde olyan volt, mint milyent fel voltunk jogosítva ö tőle várni, s melyen az apostoli hitteljes lélek, magasztos ihlettség, az egyház ös-szerkezetéhezi szoros ragaszkodás, s a szabadság forró szerelme, mint meg annyi vörös fonalakkal vonultak végig s tevék előttünk felejthetleuné. Sajnos, hogy e remek beszédet a tárgyak különfélesége s a hely szűke miatt, sem egészben, sem kivonatban nem lehet közzétennem. Kebelbeli egyházainkhoz intézett föesperesi levele e lapok hasábjain már megjelent. — A gyűlés ezek után a rendes ügyvitel és tanácskozás fonalát fölvévén, szokott rendben és méltósággal folytatta és végezte üléseit. S mivel valamely feltűnően nevezetes s a nagy közönséget is melegen érdeklő tárgyak föl nem merültek, eltekintve azokat, melyekre különben is immár a feledésnek sürü fátyola boríttatott, s melyek habár a közlést megérdemelnék, de az ügynek nem használnának: ezultal csupán azt jegyezzük meg,