Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-11-24 / 47. szám
bereket oly szellemi közösségre hitta fel, melyben minden egyes személyes viszonyban van, vagy kell, Hogy legyen az iidvözitőhez. Ez az evangyéliom, s ezen evangyéliom befogadása által legelőször is a lélek megszabadul a lelkiismeret rásulyosodott nyomásáí 51 , szintúgy megszüntetik a bűn nyomora s az az által eszközölt Istentől való elliasonlás feletti vakság. E befogadás maga mondatik liitnek, a bit által helyreállított egyesülés Istennel igazolásnak s az ebből folyó élet szentesítésnek, mely az Istennel való egyesülésnek folytonos műve. Mikép a szentesités az igazoló hitet föltételezi: ugy viszont a hit célja a szentesités, annak valósulása és gyümölcse. Csak ily módon kerülhetjük ki valamint egyfelől az értelmi confessionálismust, ugy másfelől a cselekedetbeli szenteskedést (Werkheiligkeit). — Ez is, amaz is csak másforma önzés és csalódás, még pedig a legveszedelmesebb, mert a személyes életnek Istenhez és az íidvezitőben lényegszerinti megjelenéséhez való viszonyát meghomályosítja, sőt megsemmisíti. Ez az, a mit az apostoli levelek bővebben fejtegetnek. III. Jézus benső istentudata az az igaz vallás tartalma: a testvéreink s a község javára önfeláldozó szeretetben munkás érzület az igazi istentisztelet. Ján. 4, 21, 23, 24. Monda neki (a samariabeli asszonynak) Jézus: Asszony elhigyed, hogy eljö az idő, melyben sem ez hegyen, sem Jéruzsálemben nem imádjátok az atyát. Eljö az idö, már itt van, mikor az igaz imádók imádják az atyát lélekben és igazságban, mert az atya olyanokat keres, kik öt imádják. Az Isten lélek, és a kik öt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.— Ján. 13, 34, 35. Uj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: a mint én szereltelek titeket, ugy szeressétek egymást. Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek. Az ember önző akaratának kész szívvel való alárendelésével az egyedül jó és igaz istenakarat alá megvan a jelvszerü áldozatok teljesülése. Mert hiszen az egyedül valódi, hatátyos á 1 d o -zat nem más, mint a hálás lélek önmaga oda engedése Istennek, kitől magát szeretve lenni tudja a Krisztusban, a mennyiben ez, hogy az emberiséget a bűntől s az ez által eszközölt liá• boruság és kárhozattól megváltsa, a maga akaratját tökéletesen alárendelte az atyának. A testvérekért folytatott élet tehát folytonos áldozata mindazon lelkeknek, kiknek az örvendetes hir hangzott és el nem választható az annak idejében végrehajtott Krisztus tökéletes áldozatától. Ezentúl minden külső isteni tisztelet nem lehet más, mint Isten imádása lélekben és igazságban, mint oktatás, ébresztés és a hivő szívnek mindig megújuló fogadástétele hálás önfeláldozásra. Minden más isteni tiszteletnek el kell múlnia, az igazi pedig, mely Krisztussal kezdődik, véget nem ér, hanem az emberiségnek mint a mindig megújuló Isten képmásának örökké tartó érlüktetése. Az istentisztelet kifejezése tehát változhat, de nem annak lényege, mely az örökkévalónak, a Jézusban megjelent Istennek és a kettőnek a hivő emberiségben haladó szellemnek dicsőítése. A külső vallásosságnak és igy a szentségeknek is alárendelt viszonya az élet áldozatául való isteni tiszteletnél tehát mindinkább el lesz ismerve. De másfelül, minthogy a jegyek hatálya annak szellemi erejétől függ, a mit azok ábrázolnak, az isteni tisztelet is eddig nem is sejtett magasztosságot és méltóságot nyerend, mihelyt azon eleven tudásból fakadt, hogy az egész élet folytonos isteni tisztelet s az imádás az életáldozatnak, mint az egyes és a község cselekvésének természetszerű jelvénye és megfelelő kifejezése. IV. Jézus isten tudata által az egyes lelkeknek Istennel való élő közösségre kell megujulniok s ezen Jézus szelleme által eszközölt újjászületésben fekszik valamint az egyeseknek megváltása, ugy az Isten országának jövendője a világon: mert az az u j j á s z ü 1 ö 11 e k működése által halad előre. Az isteninek az emberiség életében történő helyreállitása által szentesittetik meg az egyetemes lét, valamint az egyes emberben, ugy az együttesség, a házas élet, a község, az állam kebelében. A keresztyén vallás mind e viszonyokban a törvényes szabadságon kivül semmi más formát erkölcsinek el nem ismer: mert rabszolgasággal, kényszerrel, zsarnoksággal Isten országa egybe nem fér, össze nem egyeztethető. Az erőhatalom