Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-24 / 47. szám

minden birodalmainak el kell veszniök, valamint elvesznek az embereknek mindennemű bár szabad egyesületei is, melyek önzésre épültek : mutatkozzék az bár érzékiség, kapzsiság vagy uralkodni vágyás alakjában. A mely nemzet a Krisztus hitét vallja és mégis ily önzésnek szolgál,azon mértékben elkárhoztatta önmagát, a mely mértékben szabad. Krisztus, ki mint tökéletesen szentesitett ember, Isten akaratát a lelkiismeretnek és az észnek érthetően hirdette, mint világbíró oly nemzetet vagy oly birodalmat szintúgy megsemmisitendi, a mint megsemmisültek általa a korabeli világhatalmak, melyek a szellemet üldözőbe vették: a zsidó hierarchia és a római világbirodalom. Isten országa e földön való teljességének tudatából önként következik az is, hogy a földi élet a lélek jövendő állapota felett is határoz. Mert a világitélet az emberi lelkiismeretbe, az emberiségszerűnek legtisztább nyilatkozatába helyeztetik : a legfelsőbb földi jog pedig az öröklő. Ha tehát az Isten fia az örökkévaló nevében törvényt tart, el fogja kárhoztatni azt, a mit az emberiség lelkiismerete kárhoztat s az nem egyéb, mint a mit a lelkiismeret minden embernek bírói hatalommal kijelent, valahányszor halála órájában, vagy más döntő percben az öröklő elébe lép. Y. A gonoszság az egyedüli rosz: következménye az az ember szabad ön határozásával való önző visszaélésének, de épen azért valamint kútfeje, az önzés, ugy maga is végeredményben az Isten országa céljának szolgál, miután a gonosz az erkölcsi világrend szerint maga magát semmi siti meg. A rosz a világon ama bűnök összege, melyeket, az egyes emberek elkövetnek, és annak természetes következése a szellemi halál. A gonosznak összesége az egyestől független hatalmat képez. Ez azon, ember bensejéből származó, de a világtörténelemben uralkodó hatalom, melyet Jézus, nemzetének nyelvszokása szerint Sátánnak, ördögnek vagy gonosz léleknek nevezett. Az egyesek bűneinek következményei megszűntetnek a bűnnek, mint olyannak, felismerése által, mi az embert Istentől s annak örök szeretete érzésétől elszakasztja: ez elismerés, ha az nem félelemből, hanem Isten szeretetébe és a lélekben élő isteninek erejébe vetett hitből ered, visszaállítja az egyesülést Istennel. A mi az egyesről áll, áll szükségkép a községről is. Következéskép az egész emberiséggel is ugy van a dolog : a bűn kevesbitése csökkenti a gonosznak hatalmát a világon, csökkenti a roszat. Az életnek tehát Öntudatos szabad akaratból eredt odaadása a halálba, oly célból, hogy ama hit az emberekbe beoltassák és az isteninek hatalma a szívekben fölébresztessék, az a váltság műve, s a ki végrehajtotta, az emberiség egyedüli megváltója. Ebből következik továbbá, hogy valamint az embernek a rajta megeső vagy a világban történő roszat és szenvedést csak eszközül kell tekintenie a jó előmozdítására; ugy különösen a Jézus keserű szenvedése is, egyfelől az Istennek engedelmes és önfeláldozó lelkület legfenségesb tette, másfelől az Isten örök szeretetének legfenségesb bizonysága gyanánt tekintendő. Azon elmélet, mely Krisztus halálát Isten haragját engesztelő áldozatul nézi, valóságos átruházása a Moloch-imádásnak a szeretet istenére és félreértése annak, a mi a bűn átkának érzetéről bensőnkben áll. Igenis a mely Isten haragját a lélek és az emberiség magában érez, az csak is a váltság hite által semmisittetik meg: s ez a halál, melyet Jézus megsemmisített. YI. A Krisztus előtti is ten tudat egész történelmi fejlődése azon két célpont egyike felé megy, melyeknek egysége mind a kettő megértésének kulcsa: Jézusnak az emberiség iránti önfeláldozó szeretete és a tőle alapított Isten ország. Azért tanúskodik az irás Jézusról, és a külső tanúság meg-erősíttetik a benső tanúság által. János 8, 56. Ábráhám a ti atyátok örvendezett, hogy látná ezt az én napomat, látta is, és örült. Lukács 24, 44. Szükség beteljesedniük mind azoknak, melyek megírattak a Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban én felölem. A szeretet örök végzeténél fogva az isteni mindig munkás volt az emberiségben: különösen pedig Ábráhám, Isten kedveltjében, mert az lélekben előre felismerte az ember fia megjelenését, kinek egyszersmind tudata volt méltóságáról mint Isten fia, és teljes volt szeretettel az emberiség" iránt.