Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-11-10 / 45. szám
bogy abban a tanuló egyetlen egy lépést sem tehet eszmélés és öngondolkoda's nélkül, ugy, hogy az egész nyelvtanítás folytonos észgyakorlattá válik. Röviden ismertetve: a kézikönyv nem egyéb, mint egy tanmódszeresen szerkesztett példa- és gyakorlatgyűjtemény ; valóságos holt anyag a vele bánni nem tudó vagy dolgozni nem szerető tanitó kezében, mig a képesített és hivatását kellön értő tanitó a tervszerüleg kiválogatott, az egyesről az egyetemesre felszálló, az ismeretlent mindig az ismerthez kapcsoló rendben összehordott mondatokon a nyelvben uralkodó törvényeket szemléltetvén s az ugy természetes uton kifejtett nyelvtani adatok felett eszméltetvén, a tanulót nemcsak oktatja, hanem, a mi fődolog, gondolkodási önmunkásságra, tevékenységre vezérli és eszét gyakorolialja. A vezér könyv utmutatást ád, mikép kell a tanítónak eljárnia, hogy a kézikönyvben összehordott anyag életet nyerjen és a tanuló annak segítségével a kitűzött célt legbiztosabban és legsikeresebben elérje. Ennyi a két együvé tartozó kis munkáról általában. Részletes ismertetését akkorára hagyjuk, mikor a következő folyamok is kezünkben levén, annak teljessége és a részek egyarányusága felett bizton ítélhetünk. — Addig is fogadja a szerző a classicus nyelvek tanításában kétségkívül korszakot képezendő müveért hálás köszönetünket. B. M. VA nemzeti viivelödés alapja.1 1 Irta Karcsanyéki G., Szeged, Burger Zsigmond tulajdona. 1861. 8-ad rét, 244 lap. Nemzeti nevelés és közoktatás. [(Vége). Ki a tudományt csak olly maroknyi kis jószágnak tartja, hogy annak teljes összegét egyes emberi agyvelöbe beférhetönek képzeli: annak szikrányi fogalmát sem bírja; kevesebbé érti azt, mint a nép esze, melly azt tartja, hogy „szent Pál harmadik égben tanult; még sem mehetött mindennek végire." Bárcsak annyian értenék, a hányan könyv nélkül tudják Verseghy F. szép verseit: ,,Nézd a bűzakaiászt, büszkén emelődik az égnek — míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét. Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek, .míg a teljes eszű bölcs megalázza magát." —Nem ismétölhetni eléggé az illyeseket napjaink széllel béliéit fudázói ellen, kik annyira fönnelgősködnek, mintha ők hajtanák a göncöl szekerét. —„Torkig tanultak, de fejőkbe semmi sem ment," jegyzi meg rólok a nép szava.— E fajta szesz sajátlag nem honi termés: de, fájdalom, meghonosításán sokan bűzgólkodnak. — Ifjaink közé eléggé besziirenködött már. Néhány igen kényes ellenvetést hallunk idösbjeink komoly ajkairól ez idétt gyakrabban hangzani a mai iíjuság ellen. Annál kevésbbé hagyhatjuk érintetlenül: minél nyomatékosabb észrevételen alapszik az, s így bizonyára igen is lényegbe vágó. Sokan szerfölött keveslik a mostani sokszorosan költséges oktatásnak gyakorlati eredményét: ellenben sokalják az ifjúság szabados viselködését, követelősködését, önhittségét. Szeretnének több valóságot, kevesebb látszatot, több alaposságot, kevesebb fönnhéjázást, — több komoly munkaszeretetet, kevesebb mulatozási szenvedélyt, — több bensőséget, kevesebb fitogtatást, több takarékosságot, kevesebb pazérlási hajlamot ste. tapasztalni ifjainkban. — Nem csupán a multak föltétlen dicséröi (laudatores temporis actij : a „három lábra szorult" jó aggastyánok mondogatják ezeket; elfogulatlan itéletü férfiaktól hallhatni sűrűen ez észrevételeket, — s talán 'nem ok nélkül. Jó lesz kissé fontolóra venni. Nem nehéz rájönnünk, mennyi rész esik e nem kissé megakasztó ellenvetésekből ide is oda is: mégis jobbára a közoktatás rovására méretik mindazon szertelenség, mellyet a higgadtabb gondolkodás és a jövő csiráira nagy okoknál fogva aggálylyal figyelő óvatosság méltán zokon vesz. Méltányos, hogy mindegyik rész vállalja magára a reá esőt s igyeközzék a hibát javítni. Kétségkívül igen sok függ a tanodai oktatástól: de nem minden. Ez okból szükség gyakran emlegetnünk, miképp a társas élet magán- és nyilvános viszonyai s intézményei olly annyira leronthatják még a legcélszerűbb oktatás eredményét is; mintha jégzápor verné el a reinénydűs vetést. Ha az államnak különös érdekében áll a jövőre hatni: az ifjú nemzedék célszerű képeztetése kiváló gondjait igényli. E végett hatályos intézkedésökre van szüksége nemcsak a tanodákban; de azokon kívül is. Maga az összes élet is folytonos iskola : a világ egy tágas bell-lancasteri intézet, hol ugyszólva kölcsönösen foly a tanítás. Nem eszközölhető ugyan, hogy a rosz befolyásoktól egyáltalán elszigetölve tartassák az ifjúság: de a mennyiben csak lehet, óvni kell azoktól ; és a viaszkeblektöl mint gyöngéd csíráktól távolítni az ártalmas ragályt. ,,Az ifjúság arany alma, méltó, hogy megőrizzük."— A Rousseau Emiljeként nevelt ifjú nem fogná ugyan ismerni a világ rosszaságát: de az erények ismeretére sem jutna. A sziréni hangok ellen Odysseus társainak fül-bedugásánál és az árbochoz kötésnél (Odyssea XII. 160.) hathatósabbak ugyan a szíverösítö erénypéldák: de hogy azok a kebelbe forrhassanak s abban megszilárduljanak, kell, hogy bár minél több oldalról kedvező behatás ápolja a gyöngéd rügyeket. Mit használnak végre a legbölcsebben rendezött tanodák is: ha az azok szellemével ellentétes erkölcsök, ugyszólva közkeletűek levén, nyomban szétpárologtatják az oktatás eredményét; sőt már eleve eltompítják az ifjú keblek fogékonyságát. Sok más kártékony elemet mellőzve, ezennel csak némi közelebbieket pendítünk meg, hogy legalább sejtessük, milly gátok vettetnek néha szándéktalanul is a nevelési cél ellenébe. — Sűrűen tapasztalható vala utóbbi években, miképp a rövidlátású elmék politikai ellenszenvnél fogva a szerfölött kárhoztatott tanrendszert éretlen tanoncok előtt is ollyképp rovogatták, hogy azok némellyike céltudatos honfi-törekvésü közoktatóit is inkább valami rendőri hivatalnokok gyanánt tekintötte, mint jóakaró Mentorokul.. *
