Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-10 / 45. szám

22. §. Az idő- és pénzrabló szerencsejátékok szorosan tiltatnak. 23. §. A tanulónak dohányozni semmi szín alatt nem szabad. 24. §. Nyilvános bálokba járni, vagy egymás közt táncvigalmakat rendezni tanulóknak tilos. 25. §. A színházba mehetést a szülék vagy gondviselők a szükséges felvigyázat alatt fiaik- vagy növendékeiknek megengedhetik; azonban a tanári kar e tekintetben tehet megszorításokat. 26. §. Az utcákon vagy nyilvános helyeken való csoportozás, az ebből származható másokkali összeütközés szorosan tiltatik. Tiltatik az utcákon való késő esteli ok nélküli járkálás avagy kóborlás is. Ki ezen szabály ellen vét, vétségéből fejlett következmények mértéke szerint büntettetik. 27. §. A tanulóknak szüléik vagy gondviselőik tudta s beleegyezése nélkül pénzt vagy pénzt érőt kölcsönözni vagy ajándékozni, csereberét, adástvevést űzni nem szabad. Ki ilyeket elkövetni bátorkodik, tette szüléinek tudtul adatik s iskolailag megfenyíttetik. 28. §. Az iskolai hivatalszolgát akármikor is, de kivált hivatalos eljárásában megakadályozni, megbántani vagy kijátszani, súlyos büntetés terhe alatt tiltatik. 2. Felsőbb tanulókat illető törvények. 3. A tanitó-képezdét illető rendtartást és fegyelmi törvényeket jövő egyházkerületi közgyűlés elébe lesz szerencsénk felterjeszteni. Mely tiszteletteljes előterjesztésünk mellett maradunk Pesten, october 30-án. A fötiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek alázatos szolgái az egyházkerületi tanügyi bizottság. Török Pál, nt. tanügyi bizottság elnöke. KÖNYVISMERTETÉS. Latin nyelvtan. Kézikönyv gymnásiumi és realtanulók számára. 1 folyam. Irta Gönczy Pál.Pest, 1861. Ára 40 kr. Tanmódszeres vezérkönyv a latin nyelv tanítására. Készítette Gönczy Pál. Pest. 1862. Ára 70 kr. Mig egyfelől gyakori a panasz, hogy iskoláinkban aránytalanul sok idő fecséreltetvén a holt nyelvek tanítására, ifjaink az úgynevezett életrevaló tudományoknak igen csekély ismeretével hagyják el az iskolát: addig másfelől a magasabb míveltség barátai azon sajnálkoznak, és valóban nem ok nélkül, hogy a classicus nyelvek alapos ismerete mind ritkábbá válik közöttünk és alig találni ifjút, ki csak türhetöleg is tudna latinul vagy görögül és — a mi még szomorúbb, — a classicus nyelvek alapos tanulmányozásából folyó stylisticai ügyesség is oly gyér tiineménynyé lelt, hogy a rövid ideig feltűnt alkotmányosság korszakában alig bírtunk embert találni az ifjabb ivadék közt, ki a tollat helyesen tudta volna forgatni. E szomorú tüneményből nem keveset kell ugyan ama szerencsétlen hazai viszonyokra róvnunk, melyek általában haladásunkat gátolván, különösen az ifjúság figyelmét a folytonos izgatottság által a jövendőre irányzandó törekvésektől elvonják ; de legtöbb kétségkívül annak tulajdonítandó, hogy midőn az európai emberiség fokozott elöhaladásához képest a tudnivalók halmaza minden mívelt emberre nézve nagyban szaporodott, tanítóink nem iparkodtak a tantárgyak ügyes kezelése által a növendék észtehetségeinek harmonicus kifejlését telhetőleg elősegíteni, s többnyire szem elöl tévesztették, hogy a gymnasium feladata nem pusztán a tantárgyak közlésében áll, hanem főkép oda irányzódik, hogy azok segítségével a növendék esze a tanulásra fogékonynyá, tovább fejlésre ügyessé tétessék. Gymnasialis tanáraink a dolog könnyebb végét fogván, tudományos előadásokat tartanak, praelegálnak, holott az észfejtés csak is fejtegető uton, vagy, a hol lehetséges, épen heuristicai uton eszközölhető. Sehol pedig nem tűnik fel e balfogás káros következménye világosabban, mint épen azon tantárgyak előadásában, melyek, mint a classikus nyelveké, kiválólag arravalók, hogy általuk a nevelés alaki céljai elősegítessenek. Gönczy ur jelen müve, ha az, mint várni lehet, iskoláinkban fölvétetik, a felhozott tekintetekben okvetlen kell, hogy nevezetes fordulatot idézzen elő. Kell, mondom, mert egyfelől kézikönyvének oekonomiája olyan, hogy a tanítót a megszokott schlendrián tanmóddal való felhagyásra kényszeríti, nem levén a munkában semmi, mit puszta praelegálás után felhagyhatna: másfelöl a vezérkönyv a genetico-analyticai módszer gyakorlatba vételéhez szükséges tudnivalókat oly világosan adja, és — hogy triviális kifejezéssel éljek — a tanítónak ugy szájába rágja, hogy lehetetlen a csak félig is hivatott tanítónak kedvet nem nyerni oly módszerrel való tanításhoz, mely a növendék lelki munkásságát folytonos gyakorlatban tartván, tanulási kedvét, tudvágyát folyvást éleszti, mig ellenben a szokásos tölcsérező tanmód tompit, a kedvet elöli. Hogy Gönczi ur a nyelvtani alakok tanítását mindjárt eleintén a mondatszerkezettel hozza kapcsolatba, sőt a vezérkönyvben a szók helyes kimondásához szükséges prosodiai tudnivalók után a tanítót mindenek előtt a mondatalkotással ismerteti meg: ez maga mutatja, mily utat tart követendőnek a nyelvanyag betanításában. —Ha Császári Losy Pál, kecskeméti professor az 1804-ben nyomatott vastag deák grammaticája előszavában azt kívánja, hogy csak „az Etymologiában, általjában a szóknak természeti származásukra és különböző formáitatásukra figyelmetessé tétessék a tanuló; hogy a Nomenek és Verbumok megismerése körül egyszersmind gondolkodni is tanuljon" : Gönczi igen vékony grammatikája ugy van alkotva