Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

képviseli a munkát, a tökét is, e legnagyobb nemzeti vagyont, a nemzet erejévé, hatalommá, a nemzettel ugyanazonos fogalommá lön: e korbanki tagadná és ki nem látná be — a kinek látnia adatott — a népnevelés fontosságát! Nem is az a baj, hogy be nem látják. Belátják azt nagyon jól, és valóban alig van valami, a mit annyiszor emlegettek s szájon hordtak volna, jó ideje, mit a népnevelést. De ép itt van a baj: csak szájon hordták, ... s mit sem tettek érte. Azon két évtized alatt, hogy a népnevelés divatos szóvá vált, mi történt oly sok valóban érette, hogy az ige ne csak hangozzék, hanem testté váljék? Jobb lábon áll sokkal a nevelés? virágoznak már a népiskolák? dijaztatnak méltóan, vagy csak a szükségkez mérve, és sokkal jobban, mint két évtized elölt is -- a pénz becsének azóta roppant leszállását és az árukénak roppant emelkedését nem is tekintve a néptanítók? s e szerint képesebbek-e ök is most mind, és képesek e teljesen, általában? vagy legalább van-e kezökben jó és a célnak minden tekintetben megfelelő népiskolai kézikönyv, célszerű föld- és természetrajz, természettan stb.? Az erdélyi I. Péter Ábécéjén kivül valóban alig találhatni egy kielégítő népnevelési vezérkönyvet. Es miért van ez igy ? Annyira hiányzik-e minden tehetség hazánkban (sőt másutt is, mert ez ügy Európa-szerte nem áll sokkal jobb lábon) népiskolai könyvek Írására ? ... Nem, ezt tagadom, ez igy nem lehet. Van tehetség .... ámbár tagadhatatlan, hogy ez az ága az irodalomnak az, melyre legkevesebben jelenkeznek, legkevesebben látszanak hivatva és születve lenni. És nemcsak azért, mert legnehezebb, a mennyiben e téren a szaki készültségen kivül az írónak azon saját adománynyal is kell bírni, hogy a komoly és nehéz tudományt kellemessé és könnyűvé, a gyermek felfogásához alkalmassá tudja tenni, s e végeit magát úgyszólván a gyermekkel — annak gondolkozásával, nézletével, modorával — ugyanazonositani, hogy ugy mondfam, gyermekké válnia kell ... a mi pedig a komoly s rideg élettel bajlódó férfinál nem könnyű dolog s a jókedven kivül valóban tehetséget, hajlamot, és sok tanulmányt igényel. . . De e tér egyszersmind a leghálátlanabb is, mint mondani szokták. — Volna tehetség, de azok, a kik e tehetséggel felruházva e téren működnek is mint gyakorlati tanitók s nevelök, nem igen vannak oly helyzetben, hogy idejök és alkalmok legyen ily nagy munkának azzal a nyugalommal való készítésére, mely ahoz, hogy jeles legyen, megkívántatik, főkép mikor még semmi ösztön sem nyujtatik nekik, mi őket e nehéz munkára serkentse, buzditsa. Igen! Mindenre vannak jutalmak kitűzve. Elbeszélés, költemény, vígjáték, dráma, tragédia, sőt még a népszínmű is dijért versenyez, — de a népiskolai könyvre, légyen bár oly jeles, nem vár jutalom. Olt vannak a Teleky, Karácsonyi, Nádasdy stb. jutalmak .... tán egy jeles népnevelési kézi könyvre ? Óh nem! . . . melyik nagyúrnak jutna az eszébe ?... nem; — színjátékra és versre. Oly silány fércelmények, melyek még mint színművek is megbuknak, vagy épen nem is adhatók a színpadon, — s melyeket név szerint idézhetnénk, — száz aranyat kapnak . . . s adott-e valaki Erdélyi I. Péternek jeles népiskolai vezérkönyveért csak egy aranyat is ? ... Alóidomitásra — hogy mentül több szép és gyors ló legyen az országban — roppant és számos jutalmakat tűznek ki mai nap már az ország majd minden megyéjében, az úgynevezett lóversenyeknél ... a mi igen szép — ámbár mai nap, midőn vasutunk és gőzhajóink vannak, a g y o r s I ó tán nem is a leghalaszthatatlanabb szükség, még ha nem tudna is a lóra termett alföldi csikós elég gyors lovat nevelni lóverseny nélkül is, — igen, a lóidomitásra mindenütt nagy gond van, és jutalom kitűzve ... de az e m beridomitásnak = a népnevelésnek — hol van a jutalma ? ? ... Hol van az, a ki pályadijt tűzött volna ki valaha azok számára, a kik a népnevelésben kitűnnek ? holott a lónevelésben kitűnő mezei gazdáknak van 10, 20 sőt több aranyos pályadijok!! Tehát a lónevelésre is van gond, de magával a nép nevelésével senki sem gondol. Egy lónak egyszeri futásáért száz, sőt ezer aranyokat, tehát hasonlithatlanul többet fizetnek, mint egy népnevelőnek egész évi fizetése! Pedig, valljuk meg, az életben a jövedelemmel és vagyonnal arányban nagyobb vagy kisebb az emberek tisztelete és tekintélye is, mire a népnevelőnek oly nagy szüksége van. „Tiszteljed atyádat és anyádat!" Ezt mondja a 4-dik parancsolat. És a népnevelök atyja és anyja a népnek, kik azt szellemileg szülik és táplálják. Mert 3 féle tisztelni való szüle van: 1) a természeti szülék, 2) A szülő föld, a haza, ez ősanyánk, 3) a tanitók, e szellemi szülék. Tisztelet és tekinlély tehát a népnevelőknek!! És hogy minő e tekintély most, mely lealázó egy szegény néptanító állása minden tiszteletreméltósága mellett még mai nap is, ezt nem szükség bővebben mutogatnom. Tudja azt mindenki, ki e pályát ismeri. S nem csuda, hogy valamire való s némileg képzelt ifju egyén előbb vállalna bárminő állást, mint néptanítóságot, hol csak anyagi szükség, háládatlanság és lenézés vár rá. Nem csuda, ha oly kevés hivatott ember vállalkozhatván e pályára, oly ritka egy népiskolai könyv: mert az ilyet nem akadémikusok fogják irni; csupán e téren gyakorlatilag működött tehetséges tanitók lehetnek képesek azt a sok sajátságot ellesni és a tankönyvekben visszatükrözni, melyek a gyermek természetében léteznek, s melyeknek ismerete nélkül soha sem lesznek jó kézikönyveink. Ezeken kell tehát segíteni. Nem elég a népnevelést csak szájon hordani, nem elég csak sohajtgatni, hogy „népnevelés, jöjön el a te országod".. Tenni, tenni kell már egyszer érette. Segíteni a bajon, de gyökeresen. Nem elég sürgetni, hogy a tanitók megfeleljenek feladatuknak. Ok annak — jelen helyzetökben — meg nem felelhetnek. . E HELYZETŰKET KELL MINDENEK ELŐTT megváltoztatni, megjavítani. Tehát 1-ször. Számukra szabad, anyagi gondtól meni, jövedelmes s ekként az ügy fontosságához képest tekintélyes