Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

volt, mikor az igen szűk körű képviselet, vagy lia tetszik, tisztikar sok helyütt zárt körű bureau-vá vagy egyházi néven eonsistoriummá fajult, honnan a profánusok kizárattak — mi nálunk is megesett — mely hivatalával itt-ott vissza is élt, s a visszaélések ellen reclamálni nem lehetett, s a ki reclamált, az ugyan megjárta. Es e hallgattató rendszer elbágyasztá egyházi életünket is, annyival inkább, mert az egyes egyházak presbyteriumai is maguk a presbyteriumok által egészíttetvén ki, ezek is ad formám működtek, s igy nyilvános egyházi élet nem igen volt. Ekkor hát volt értelme atisztujitásnak,hogy az álló viz fris vizzel eresztetliessék fel időnként^ mert mint Macaulay mondja Anglia történetében: „a mi a jó kormányzásban rosz? üdvös lehet fonák igazgatás korszakába nde most, miután egyházi kormányzatunk szélesebb képviseletre van fektetve, s ezen képviseló'k választásába az egyháznak minden teherhordó tagja befoly, — az e.-megyei gyűlésen szinte minden egyház maga által választott képviseló'i által jelen van, holott azelőtt papja sem folyt be a tanácskozásba, — miután a kerületi gyűlések is ezen alapon alakulnak: a restauratio nem csak szükségtelen, de a már közlöttek szerint veszedelmes is. Állapodjunk meg okoskodásunkkal e tárgyban csak egy pontnál, az e.-megyénél. Kik teszik az e.-megyei gyűlést? az esperes, gondnok, ülnökök, minden egyház lelkésze és az ezek mellé választott képviselők. Kiket kell hát restaurálni « ezek közül ? az állandókat ugy-e ? és kik azok az állandók? az esperes, gondnok, ülnökök, és — a lelkészek. Mert hiszen minden lelkész szintúgy állandó képviselő', mint az esperes, stb. — s az ülnökök is csak is a gyűlésen működnek mint a lelkészek s csak az elnököknek van a gyűlésen teendőjök, az is csak végrehajtási s nem határozati. Ergo restaurálni kell a lelkészeket is, mint állandó képviselőket, mert hiszen társaik az egyházból időnként választatnak-Ugyan nem reclamálna-e az a lelkész, ki igy a képviselettől elüttetnék? vagy tán a lelkész született képviselője az egyháznak, mint annak papi elnöke ? és hol van ez megirva ? hiszen megmondá Kálvin, hogy élethosszig ne bizzák másra, mint ő rá bizták az elnökséget, t. i. a genevai egyházét; — még szerencse azután ha csak igy az elnöki közös gyéként rántják ki alóla, s Dobosként nem üt be a paplak kéményén a mennykő, s nem forgat fel mindent. Ilyen hamis azaz amabilis restauratio, igy akarja megakasztani nagy remény közt elinditott egyházi életfejlődésünket, igy akarja kelepcébe vonni lelkészeinket, igy akar összezavarni mindent, hogy legyen harc és háború. Nem angyal az, hanem fene vad, melynek szarvai bárányszarvak, de szava sárkány szava Jel. 13:1 l.,s melynek szájából tisztátalan lelkek jőnek ki. Jel. 16: 13-A presbyteri képviseleti rendszer nem azt teszi, hogy restauráljunk, hanem hogy egyházunk minden tagja folyjon be az általa is választott képviselők által nem csak az egyházi törvényhozásba, hanem a kormányzatba is, s igy ne csak tudjon mindent, mi történik egyháza körében, hanem ő maga is legyen egy tényező megbízottjai által. Ez a presbyteri képviseleti önkormányzat, ez az evangyéliomi, a mi az egyházat s annak minden tagját egyenlő joggal megilleti, ez az alap, ez az egyházi élet fejlődésének kútfeje. És ez nem volt igy eddig. A presbyterek maguk egészítvén ki magukat, tulajdonkép csak tisztviselők voltak, ezek választották a föllebbi tisztviselőket, s mind az egyes egyházakban, mind föllebb csak is ezek tettek-vettek mindent, sot maga a törvényhozó zsinat is csak ezeknek kifolyása volt. Az átalakulásnál fogva azonban most már egyházi kormányzatunknak minden stádiumán teljes képviselet van, s igy az egyház intézkedik mindenben s nem a tisztviselők; sőt ezek most már az ő akaratja szerint tartoznak járni — azelőtt pedig az egyháznak kelle járni az ő akaratjok szerint — s ha nem akarna most egyik vagy másik az egyház akaratja szerint járni, az egyház képviselő testülete fölötte is intézkedik, s a ki az egyház szavát nem fogadná: lészen előtte olyan, mint egy pogány v. publikánus, azaz, tüstént leteszi. Itt a gyógyszer minden gyulasztó restaurationál hatalmasabb s ha az egyház ezt a gyógyszert használni nem tudja, vagy nem akarja ott, a hol kell: szükség, hogy magát restaurálja — mert beteg. Es ez eljárás azonkívül hogy az egyháznak jogában és hatalmában áll, méltányos is, csak azt sulytván, a ki érdemli, a jókat nem taszigáltatja meg.