Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

kedélyek részvétre melegülni. Többet mondok. E. megyéi gondnokunkat, kiről az van följegyezve egy jegyzőkönyvünkben, „hogy e. megyénket szellemileg s anyagilag ujjá szülte, ujjá teremtette," s közfájdalmunkra s a közügy nagy kárára már több év óta nélkülözni kénytelenittettink, világi ülnökeink elhagyák gyülésteremeinket, s a kik még megvannak, bizony azokat sem igen lelkesíthetik buzgóságra az eféle, lelkész szájából rendre utasitó fenyegetó'dzések: ,,tudja-e a t. ur, hogy mi ültettük erre a helyre, emlékezzék meg, hogy eljőaö.év'4

:— pedig bizony mondom, azaz úri ember aligha áll hátrább akár tudományban, akár miveltségben, akár egyháza iránti buzgóságban egyikünknél is. Igy lelkesíti közügyeink iránti részvétre a restauratio világi urainkat, a kik pedig minél kevesebben vannak, annál nagyobb szükségünk van reájok. Ily fanyar gyümölcsöket termett nálunk a restauratio, mi ha nincs, bizton állitom, miszerint ezeket sohasem kell Ízlelnünk. Es ez még mind csak az egyházmegyét illeti, de még erre nézve sem szakadt itt el a gonosznak fonala, tovább fűződött az legközelebbi gyülésünkön. Ugyanis egyetemes ref. egyházunk választmánya javaslata folytán egyházkeiületünk is szélesebb alapra fekteté presbyteri képviseleti önkormányzatunkat, s igen bölcsen; ennél evangyéliomszerűbbleg nem is intézkedhetett volna. S ezért megrendeltetett, hogy a presbyterek mindenütt a nép által választassanak, saz e. megye gyűlésén is minden egyház választott képviselői által képviseltessék. Mert önkormányzati jogunknál fogva szükség, hogy minden teherhordó egyháztag jogosítva legyen legalább általa is választott képviselő által az egyházi kormányzatba befolyhatni; a mi azonkívül hogy jogos, annyira üdvös is, hogy ezen intézkedéstől várhatni leginkább egyházunk föl virágzását, megismervén igy egyéneit, megismerve saját ügyét, s igy öntudatra emelkedve, az érdemeseket tisztelni tanulja, saját ügye iránt lelkesülni fog, és a valódi lelkesülés kősziklája az egyháznak, sőt minden igaz ügynek. Azonban kettőt hibáztak itt el a kerületek, szerintem mindakettő okvetlenül helyrehozandó. Egyik, hogy a presbyterium körét nem vonalazták ki, mely nem tudja most már, hogy mint választott képviselő testület az egyháznak mindennemű dolgaiban intézkedhetik-e, mint maga az egyház, vagy ezután is csak az a teendője, hogy a pap búzáját beszedje, s azzal olykor kakasviadalt álljon? a másik hiba a presbyterek restauratiója, s ez által az egyháznak örökös zaklatása. Szélvész ez, mely minden harmadik vagy hatodik évben felveri a kedélyek hullámait, ugy hogy alig ér az utolsó hullám a parthoz, már újra kezdődik a hullámzás. Es a folytonos hullámzásban van-e üdve az egyháznak? melynek mint morális intézetnek csendességre van szüksége — nem jő ugy el Istennek országa, hogy azt ember eszébe vehetné. Luk. 17 : 20. Nem ismeri az magyar népünket — s hála Isten ! egyházaink nagyobb részben magyarokból állanak — mely democratikus elvei mellett is aristocratikus érzelmű, s szeretnek a tehetősbek előljárni, egymás közt vetekedni, — s csakugyan ilyenekből is kerülnek ki az elöljárók mindenütt — a népnek alsóbb része pedig, ha neki szabadítják, szeret választani, még pedig nyakra-főre választani akár mindennap, még pedig az életviszonyainál fogva közüle sok oly indokból, mint a fönebb emiitett lelkész, s minél gyakrabban ujul meg e választás: annálinkább elfajul, mint elfajult a nemességnél, elfajult a helység elöljáróinak évenkinti választásánál, holott azok egy kis hatalommal is birnak, még sincs benne köszönet, azon iparkodván mindenik előljáró, hogy valakit meg ne bántson s nem a közjón — hogy mint jámbor ember ki ne essék, vagy újra megválasztassék, mert előljáró szeret lenni a kis aristokrata, s igy mindenik választó egy krypto-elöljárónak tartja magát, — hát az egyháznál mehet-e máskép a dolog, hol a hatalom még annyi nimbust sem ad — már is kezdjük érezni az intézkedés fonákságát ; — nem ismeri továbbá a magyar ember kedélyét, mely a megtaszigálást tűrni nem tudja, ugy hogy inkább ő szeret mást megtaszigálni, mint magát engedje megtaszigáltatni — s ezt jól is teszi; — nem érti egyházaink existentiáját, melynek alapja áldozatkészség; — nem kisérte kellő figyelemmel végre e mozzanat első stádiumát se, mely mint rohanó viz csak rontott-bontott, mély árkokat hagyva maga után, melyeket ugyancsak munkába kerül betölteni: — nem isin eri mondom mindezeket, ki presbyterialis restauratiót kiván és sürget, s a ki ezt kívánja,