Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-20 / 42. szám

sok koholta divatszerü fictitius álconstitutionalismus és tétovázó állameszélyek ámitó s romboló törekvései ellen védi, vallásának és vallásszabadságának is óvja szent ügyét. Midőn végre a magyar protestáns hona összes törvényei fentartása mellett buzog, egyúttal vallásszabadsága sérthetlenségének tíízi ki üdváiasztó, minden percben millióktól követendő zászlóját. De viszont épen oly igaz az is, hogy valahányszor saját ereklyeként óvott autonómiája alapján gyakorolja egyházunk törvény-engedte s szabta jogait és kötelességeit, mindannyiszor összes honunk alkotmányos életébe is egy-egy uj szikráját lehelli a hazafiúság kiolthatlan tüzének ; s mint erre épen esen a próbáitatások napjaiban egy percig sem ingadozott s tétovázott egyházkerület emlékezhetik legelevenebben, — tette ezt egyh.-kerületünk még akkor is, midőn vészfellegektől környezett, s már-már haldokló saját autonom életén kivül sehol nem mutatkozott többé hazánkban csak legkisebb jele is az eltiprott alkotmányos létezhetésnek. — Es ám Ítéljék majd meg honunk elfogulatlan évlapjai annak idejében: volt-e? és minő befolyása összes honunk sorsára s későbbi megtartására ezen elszántságig folytatott, de akkor majdnem egészen izolálva állott sanyarú küzdelmünknek. A honnan bátran merem állítani, hogy honunk hasonló körülményei közt ismét ugyanaz lenne, vallását s hazáját mindennél többre becsülő anyaszentegyházunknak, az ős magyar alkotmány ezen egyik, magát az érintett legközelebbi évekbe is teljesen igazolt védbástyájának, — bárminő akadályoktól s veszélyektől is vissza nem rettenő, saját igazaiban az összes hon jogait is védeni tudó magaelhatározása. Es ime ily nézetektől s meggyőződéstől áthatva üdvözlöm én ma egy viszontagságos év elforgása után s küszöbén egy talán válságos uj időszaknak a főt. egyh.-kerületet! Üdvözlöm azon hitben s reményben, hogy jelen tanácskozásaink felett is a rendületlen honszeretettel párosult tiszta vallásos érzet öntendi el melegítő sugarait! Üdvözlöm azon kéréssel, — hogy kegyeskedjenek velem, ki egyéb hivatalos gondjaimtól szabadulva, örömest szentelendek most már mennél több időt egyh.-kerületünk ügyeire, — ezúttal már éreztetni oly sokszor tapasztalt szivességöket! Üdvözlöm végre azon imaszerű óhajtással : hogy legyen Isten egész működésünk ideje alatt velünk és közöttünk, — legjobb áldása pedig folyvást szeretett honunk s hitfelekezetünkkel!! SUCCESSIO ÉS KÉPVISELET AZ ERDÉLYI EVANG. REF. SUPERINTENDENTIÁBAN. (Folytatás.) Suceessio és képviselet! Ezek valának tehát az ijesztő képek 1829-től kezdve a jelen évig. Harminckét év folyt le az előbb is most is Sepsi. Szt. Györgyön tartatott két gen. synodusok között. Az 1829-beli zsinat hosszú argumentatioval igyekszik a successiot mint üdvös intézetet megörökíteni; de már e f. 1861-beli a kézdi egyházmegye indítványára megrendeli, hogy legalább az esperesi successiora nézve az egyházmegyék a maguk véleményöket jövő évi gener. synodusra küldjék be, s a kézdi jegyzőnek állását is már ezen kérdés elhatározásától függeszti fel. Igy, igy kellett volna mind 1829. mind 1845-ben az egyházmegyéket ezen életkérdésökre nézve kihallgatni! Most több élet lenne egyházi intézkedéseinkben, több ösztönük papjainknak önmivelésökre, hivatásuk buzgóbb teljesítésére, elevenebb s áldozatkészebb vallásos élet egyházainkban. Hiszszük is, hogy ezen kérdés, miután már az egyházi főtanács teljes beleegyezésével küldetett ki: fel fogja villanyozni még azon egyházi megyéket is, melyek a hosszú harminckét év alatt hivatalnokaik lidércnyomásai alatt hallgattak. Hiszszük, hogy az egyházmegyék általában a successio ellen fognak nyilatkozni: de mi történjék azon jegyzőkkel, kik successio reményével választattak? Meg kell ismerni, hogy ezek öröklés utján léphetnek előbb; a kik pedig a jegyzők közül azon lelkierőt tanusitják, hogy az esperesi széket annak idejében üresnek nyilvánítják, az ilyeneket minden szavazattal, vagy épen teljes acclamatioval esperesnek elválasztani. Mintegy husz évvel ezelőtt épen ezt cselekedte egy tractualis jegyző az esperes halálával, midőn az egybehívott részletes zsinaton az üresen maradt székre mutatva, felhívta a gyűlést, gondoskodnék választással az esperesi hivatal betöltéséről. Gondoskodott is a gyűlés, mert teljes felkiáltással esperessé választotta, s a szék elfoglalására szívesen felkérte; de már az utódjánál sőt magában a részletes zsinatban is ez azerkölcsierőnemnyilvánult.Vane.megye,hol már a második hat évre választva viseli az érdemes férfiú az esperesi hivatalt, s hiszszük, hogy ö maga is egész éleiében díszére lesz e hivatalnak. Van azonban olyan egyházmegye is, mely csak három évre választotta esperesét, s mikor az idő eltölt és hiába várná a gyiilés a nyilatkozatot, maga szólitá fel; de feleletül azt nyerte: „«« mondhat le az esperességröl, nehogy a jó rend a tractushan megbomoljon. Hírlapjainkban olvastunk olyan példát is, hogy az egyházmegyei jegyző az esperesi szék megüre-