Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-20 / 42. szám

sedésével protestánsi szellemben dicsérte egyházunk autonómiáját, s különösen azt is, hogy hivatalnokait maga választhatja ; ö maga azonban minden választás nélkül, söt a kérésnek ellenére is, hódolván, mint rnondá, a püspöki rendeletnek, az esperesi széket elfoglalta. De hagyjuk el a szomoritó példákat, melyek a hoszszu törvényellenes helyzetnek s ebből következett némi servilismusnak szülöttjei; inkább forgassuk szemünk előtt a megnyílt alkalmat, melylyel a kétszázados törvényeinkhezi visszatérés mellett nyilatkozhatunk, s hogy azokra méltók vagyunk, ezután tettel is bizonyítsuk. Jelen értekezésnek épen az a célja, hogy az egyházmegyék előtt tárja fel a successio-nak szerencsétlen születését hiteles adatokból, figyelmet ébreszszen sok kárt okozott kétszázados folyamára, s különösen a legközelebbi harminckét év alatt ezen kérdést illetőleg fölmerült küzdelmeknek bármily rövid vázát adhassa. Ezen egész successionalis harc fejtegetésében kikerülni igyekezett értekező minden résztvevőknek — elhunytaknak ugy mint élőknek — legtávolabbról is valamely kedvetlen érintését; mert nem személyek és nem is testületek, hanem maga a dolog fontossága lebegett előtte. Es már ezen nyilvánítás után menjünk által a másik, egyházunkat szintúgy közelről érdeklő fontos tárgyra, az egyes ekklézsiákban rendezendő presbyteriumra s általában egyházi képviseletre. II. Szakasz. A képviselet. 7. §. Az egyház-alkotmányról. A keresztyén egyházban három dolog bír általános fontossággal: hitvallás, isteni tisztelet és egyházalkotmány ; s ez utolsó többnyire a két elsőnek kinyomata. Maga a hitvallás sokat vett által azon népek műveltségétől, a kik között legelőbb terjesztetett, az isteni tisztelet pedig nagyobbára a vallásos fogalmak kifolyása volt. Igy p. o. keleten a görögöknél a műveltség állott különösen a philosophiában és művészetben, s azért is a keresztyén tudomány a görög és persa philosophiával összekötve szülte a Gnosticismust, Manicheismust, Montanismust, stb.; a művészet pedig az isteni tiszteletbe átvitte a képeket, s ezeknek tiszteletét. Végre a tudomány és a cultus mindinkább elválasztván s idegenitvén a keresztyénséget részint a zsidó theocratiától, részint a pogány külső hatalomtól, a nevekedő vallásos társulatban, az egyházban — melynek nagyobb darabjai egymástól úgysem függöttek — elöálliták a papi aristocratiát, püspökök, metropoliták és patriarchákban, mind feljebb-feljebb emelkedő fokozatokkal és meghatározott kormánykörökkel. Az egybekötő pontot szinte csak a conciliumok képezték; de ezek is a praesidium és a dogmák feletti zajos vitatkozásokkal csak a szakadozottságot tették nagyszerűvé, s ez által a muhamedanismus terjedését, a keresztyénség gyengülését, s Kis-Ázsiában és Afrikában kipusztítását okozták. Nyugoton a műveltséget különösen a jogtudomány és a politika képezték, s ezeknek befolyása alatt fejlődött a keresztyén egyház is. Csakhamar az egység eszméje kezdett összeköttetni a világ városának püspökével, s a keleti elszóródott papi aristocratia és oligarchia helyett nyugoton monarchia alakult. Itt a philosophiának nem volt annyira kelete, s az egész középkorban szinte minden egyházi tudományos munkásság a jogtudománynak feküdt. Igy állott elő a Corpus Juris Canonici. A XVI-ik század elején — nem minden előkészítés nélkül ugyan, de mégis szinte véletlen előállott reformatio valamint nagyszerű újítást hozott a tudományba, ugy az egyházi kormányzatban nagy változtatást tett szükségessé. Azonban itt is két irányt lehet megkülönböztetni. Az egyszerű szerzetes, de erös theologus Luther a hitjavitásnak feküdt, az alakuló egyház védelmét s kormányának fejlesztését pedig az ügy nagy pártolójára, az ő nemesszivü fejedelmeire bizta. Némely hitcikkekre nézve kevesebb eltávozás, s a külsőkben annál nagyobb egyformaság látható ma is ezen egyházban, s mint az isteni tisztelet külseje a tudománynak, ugy az egyházalkotmány a kettőnek kinyomata. Fennmaradott némi fokozatos megkülönböztetés a papi rendben, s némely országokban állanak ma is a praepositurák és püspökségek ; az egyházalkotmány pedig általában a megyei, kerületi és országos consistoriumoktól, melyeknek tagjait a territórium fejedelme nevezi ki, Consistorialis-nak nevezhető. Más irányban fejlett a reformatio Schweizban, Hollandban, Francia- s Németországban és hazánkban is. A mit Zwingli kezdett, azt a polgári törvényekben is jártas Calvin vitte megállapodásra. A fenállott hittudománytóli távozásban merészebb, a külső isteni tiszteletben szárazabb, s az egyházi kormányzatban szabadabb elvű volt Calvin, mint a föld maga, melyen működött, egy szabad társaságé volt. Symbolikába nem elegyedve, az isteni tisztelet külsőjéről is csak annyit jegyezünk meg, hogy a reform. templomokban nemcsak egyéb muzsika, de orgona sem volt megszenvedve. Schweiczban ma is csak egy két városban lehet orgonát látni; Erdélyben már a mult század közepén itt-ott kezdették ugyan behozni, de Magyarhonban csak e jelen század elejétől kezdve, s különösen Debrecenbe csak egy pár tizedtől fogva engedtek orgonát állíttatni. — A másik szélső! Nagy fontosságúnak tartotta Calvin az egyházi kormányt*"*) s azt akarta, hogy abban az emberi egyenlőség, keresztyéni szabadság elvei legyenek kifejezve, életbeléptetve. De épen az erre törekvés okozta azt, hogy a különböző polgári alkotmányu országokban, különböző körülmények és sokszor ellenkező világi érdekek kíséretében, sokkal nagyobb különbözéssel fejlődött ki itt az egyházigazgatás is, mint a lutherana egyházban. Lássunk bár néhány *) Institut. 1. 4. Cap. 10. §. 27.